Nos, párszor már írtam a józsefvárosi dolgokról, a "nyócker" önkormányzat dolgairól kifejtve a véleményem. És persze közöttük a Bókay utca állapotáról. Most viszont van alkalmam képileg dokumentálni azt, hogy milyen valójában a Bókay utca. Hát ilyen!

Látszik, hogy a 150 éves macskaköves burkolat már a végét járja. És tudni kell, hogy a Bókay, valamint a Tömő utcát használják a SOTE Külső-Klinikák kórházaiba beteg szállító mentők, ugyanúgy ahogy a Gyermekklinikára érkező koraszülött intenzív esetkocsik is. A videófelvételt nézve gondolja át mindenki, hogy mit élhet át ILYEN úton az inkubátorban lévő koraszülött, vagy egy infarktusos beteg a mentőben, ami ilyen úton halad - legyen az a Bókay utca, vagy annak keresztútjaként a Tömő utca. Mert a Tömő utca sincs jobb állapotban! De mint tudjuk: az önkormányzatnak nincs pénze legalább kijaívani az útburkolatot - na igen, kell a pénz a Kocsis körzetvezető által megálmodott Szocializmus Múzeumra.

Még a Nemzeti Együttműködés Rendszere is ilyen rögös úton sem halad Józsefvárosban - "köszönjük" Kocsis körzetvezető, köszönjük FIDESz-Jobbik koalíció...

Idén is megtartotta Orbán Viktor miniszterelnök az évértékelőjét. Általában az ilyen politikusi szószaporító kampány-lobácsolásért sosem vagyok oda, de volt ebben a mostani hapacsolásában egy félmondatos gondolat. Amiben a miniszterelnök hazatérésre kérte az országból távozott fiatal szakembereket, akik szerinte csak a Gyurcsány-Bajnai kormányzat hibái miatt hagyták el az országot.

Szép gondolat, még Orbán Viktortól is. Csakhogy ez a hazahívó szó nem más, mint egy újabb olcsó retorikai fogás. Miért is? Mert az elvándorolt fiatal szakemberek, a szakemberek fiatal generációjának jelentős része nem pusztán azért hagyták el az országot, mert az előző nyolc évben elqrták… és nem csak kicsit. Az elvándorlók – legyenek például orvosok, mérnökök, egyéb tudományos szakemberek, magasan képzett szakmunkások, szakértők, szakemberek, vagy netán kétkezi munkások; különösen azok, akik jól beszélnek idegen nyelven, netán többen is – az ország általános helyzete miatt hagyták el hazájukat, hazánkat. És amíg az elvándorláshoz vezető okok nem szűnnek meg, addig ne is reméljük, hogy az elvándoroltak hazatérnek. És az elvándorláshoz vezető okok között számos strukturális, financiális, és politikai is van.

Például nem véletlen, hogy ijesztően jelentős a fiatal, frissen végzett orvosok és egészségügyi szakképzettséggel rendelkezők körében az elvándorlás. Akárcsak a tudományos élet és kutatás, valamint a felsőoktatás területén. Mindkettő téren a félfeudalizmus a jellemző. A rendszerint erősen pártkötődésű (jellemzően jobboldali politikai beállítottságú) kórházigazgató főorvos/dékán, docens/főigazgató hitbizományi hűbérbirtokaként kezeli az általa igazgatott kórházat/egyetemet/kutatóintézetet, szinte élet-halál uraként, mint aki pallosjoggal rendelkezik. Szakmai előrelépés szinte sohasem a szakmai képességeken múlik, hanem azon, hogy ki hol és mennyire „csókos”. Az életpálya és a jövedelmi viszonyok siralmasak, akárcsak a munkavégzés feltételei. Az állam- és közigazgatás pedig ugyanolyan romlott, korrupt, rothadt és poshadt világ, a politikától rossz értelemben teljesen átitatódva, mint amilyen volt a legvérmesebb kommunista diktatúra, vagy a királyi Magyarország úri murijai idején. Kurzus – és rezsimváltásokkor a párt-komisszárok, és azok politikai hovatartozása változott; semmi több. Maradt az eszement bürokrácia, és a bürokraták, hivatalnokok hatalmaskodása, fontoskodása, korruptsága és a kisembert lenéző felsőbbrendűsége (tisztelet a kivételnek).

De van két elvándorolt „réteg”, „társadalmi kisebbség”, mely elvándorolt tagjai nem véletlenül hagyták el hazájukat/hazánkat. Az egyik ilyen csoport a szakképzett és/vagy idegen nyelvet beszélő fiatal romák, valamint a szexuális kisebbséghez tartozók. Ők a szakmai érvényesülés nehézségei mellett a velük szemben a mindennapok szintjén megnyilvánuló előítélet, és a jobboldali politika zsigeri gyűlölete miatt is elhagyták az országot. És a miniszterelnök nem tud semmilyen ösztönzőt mondani a hazatérésük érdekében, amíg az általa vezetett FIDESZ fő politikai szövetségese nem más, mint a prenáci Jobbik.

Mindenki meg van lepve és botránkozva, hogy Magyarországon nincs roma értelmiség. Pedig ezen nincs semmi meglepő: a mélyszegénységből kitörni akaró és képes, önképző és tanulmányokat folytatott, és így szakképesítést szerző roma fiatal nemhogy szembesül a vele szemben CSAK etnikai hovatartozása okán meglévő gyűlölettel és előítélettel, hanem képzettsége és tanultsága következtében jobban átlátja, jobban felfogja, jobban megérti azt, hogy az ő származása a vele szembeni gyűlölet forrása. Lehet akármilyen jó a szakmájában, érettségizhet akármilyen kiválóan – ő akkor is „cigánybűnöző” marad a „többség” szemében. És ez a gyűlölet az, amit az elmúlt években a FIDESZ szövetségeseként a prenáci Jobbik és a Gárda a végtelenségig és a féktelenségig fokozott, mégpedig sikerrel. Ennek egyenes következménye az, hogy amint teheti, elhagyja az országot, mégpedig családjával együtt. Ennek egyenes következménye az is, hogy akikből létrejöhetne egy roma értelmiségi réteg, és helyben lévő élő példa lehetne a mélyszegénységben vergődő faluvégi cigánysori romáknak, azok a képzett és tanult roma fiatalok a roma etnikum egészével szembeni közutálat és gyűlölet miatt elhagyják az országot, és máshol keresik boldogulásukat. Ez volt a jobboldali kormányok alatt, akik önös érdekből hagyták egy bizonyos szinten a romákkal szembeni gyűlöletet. És ez volt a magukat baloldalinak mondó kormányok alatt, akik megpróbálták a jobboldali pártok által gyűlölteket a jobboldali pártokat gyűlölőkké tenni – de érdekükben érdemi lépést nem tettek; mert jó volt nekik is a gyűlölettel teli status quo.

És amelyik roma fiatal kitanult egy piacképes szakmát, és valamilyen szinten beszél egy idegen nyelvet, az első adandó alkalommal és az első határon túli ajánlat meglétekor máris elhagyja hazánkat. És így ami itthon maradt, mint roma értelmiség, az nem más, mint a megélhetési politikusok – akár kolompár-klónok, akár kis ordas farkasflóriánok; akiket csak a saját cigánypecsenyéjük érdekli, a többi lesóhajtva sincs. Az már más kérdés, hogy a prenáci Jobbikban egyáltalán nincs roma származású politikus, de tán még párttag sem – és szerintük a „hiteles cigánypolitikus” csak a közrendvédelmi telepnek nevezett koncentrációs tábor csendőrparancsnoka lenne. De a zsigeri gyűlölet okán meglévő elvándorlástól a romákat szinte csak a nyelvtudás és a szakképzettség hiánya, valamint az őket körülvevő információs szegregáció tartja vissza. Volt rá eset (pl. Ivánon, Tatárszentgyörgyön), hogy az adott településen történt gárdajárások után munkaközvetítők által a helyi romák egy része a felajánlott külföldi munkalehetőséget azonnal elfogadták. Az már más kérdés, hogy az iváni esetben átverték őket – de akik biztos munkavállalás keretében hagyták el az országot, bizony nem tervezik a hazatérést – miután új hazájukban megtalálták azt a számításukat, melyet munkával, munkavégzéssel érnek el. Persze ilyenkor csak a negatívumok kerülnek kihangsúlyozásra – különösen a prenáci Jobbik intenzív és jól szervezett gyűlölet-propagandájának köszönhetően -, a „pozitív példák” pedig inkább rejtve akarnak maradni; okulva többek között a prenáci Jobbik propagandagépezete által produkáltakból (is). Amely most újult erővel akarja tovább generálni a teljes roma etnikummal szembeni gyűlöletet – mely keretében konkrét javaslatként már elhangzott a közrendvédelmi telepnek nevezett koncentrációs és megsemmisítő táborok felállításának, valamint a romák utódnemzésére vonatkozó tilalom, illetve a romák lélekszámának egy generáción belüli időtartam alatti drasztikus csökkentésére (vagyis a romákkal szembeni részleges vagy teljes népirtásra) vonatkozó javaslatuk – melyet a FIDESZ és a miniszterelnök a hallgatásával bizony támogat.

Mindezek tükrében az sem lehet véletlen, hogy a TB nyilvántartása szerint ma Magyarországon egyáltalán nincs „TB bejelentett” cigányzenész!És ez nem azért van, mert a cigányzenészek „feketén dolgoznak”.

Az elvándorolt jól képzett fiatalok másik jellemző köre pedig azok, akik a szexuális kisebbséghez tartoznak. A szexuális kisebbséghez tartozás tekintetében magas a látencia hazánkban, mely látencia az alacsonyabb képzettségűek körében bőven 95% felett van, a diplomások körében alacsonyabb, de még így is 80% felett lehet. A szexuális kisebbségieknek (az LMBT közösséghez tartozóknak) világos üzenetet küldött a politikai jobboldal 2006 tavaszától – miszerint részükről nemhogy nem kívánatosak, hanem egyenesen ellenségnek tekinti őket. Kezdve onnan, hogy a 2006-os országgyűlési választás kampányzáróban a ma miniszterelnök-helyettes Semjén Zsolt kijelentette, hogy „legszívesebben kiirtanám a deviánsokat” – vagyis az LMBT közösséghez tartozókat. Aztán ez az „üzenet-hadüzenet” folytatódott azzal, hogy a Jobbik és a Magyar Gárda, valamint az Ifjúsági Kereszténydemokraták Szövetsége (mely akkori elnöke, Rétvári Bence ma az IKM államtitkára) a FIDESZ támogatásával és egyetértésével megszervezte és végrehajtotta a 2007-es, majd a 2008-as melegfelvonulás brutális és véres megtámadását. Majd folytatódott és folytatódik ez az „üzenet-hadüzenet” akkor, mikor 2007-ben a melegfelvonulás után pár nappal maga Orbán Viktor jelentette ki a tévében, hogy egy homoszexuális bántalmazását nem tartja bűncselekménynek – és ezután az illetékes ügyészség is ennek megfelelő döntést hozott, mégpedig sorozatban. 2010-ben a tévé élő adásában az Országgyűlés jobbikos alelnöke kijelenti, hogy ő egy homoszexuális megölését nem tartja bűncselekménynek. És a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény körüli vita, valamint a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményének FIDESZ-KDNP általi támadása is – a 2011-es „melegfelvonulás” betiltásával együtt - inkább a politikai jobboldal gyűlöletét mutatja az LMBT közösséggel szemben. Pedig ezen közösség része a felnőtt lakosság kb. 5-8%-át kivető homoszexuálisok, a kb. 8-15%-át kitevő biszexuálisok, valamint az 1% körül lévő transz-szexuálisok (az arányokat a Yale, a Harward, a brit és svéd tudományos akadémiák erre vonatkozó kutatásaiból, valamint a magyar orvosi egyetemeken tankönyv MSD Orvosi Kézikönyvből vettem). És amíg a FIDESZ-KDNP támadása az LMBT közösség ellen annak tagjainak jogkorlátozására és jogfosztására irányul, addig a Jobbik politikai koncepciója ebben a kérdésben nem más, mint a szexuális kisebbséghez tartozók fizikai megsemmisítése, likvidálása.

Így semmi meglepő nincs abban, hogy az elmúlt években sok szakképzett és/vagy nyelvet/nyelveket beszélő roma fiatal, illetve szakképzett/diplomás, nyelvet/nyelveket beszélő szexuális kisebbségi hagyta el hazánkat/hazájukat. Az elvándorlás „általános okain” túl erősen ösztönözte őket az itthon maradásra sem a sorozatgyilkosság Jobbik és FIDESZ általi támogatása, sem a melegfelvonulások megtámadása, sem a némely önkormányzat (pl. Kiskunlacháza, Tiszavasvári, Kerepes, Heves, Kartal) minden helyi romával szemben bevezetett helyi apartheidpolitika, sem a FIDESZ-Jobbik koalíció velük szemben CSAK ellenséges megnyilvánulásai. És mivel semmi jele annak, hogy ezen a téren bármilyen változás állna be a kormányzók részéről – hát nem is gondolkodnak a hazatérésen, különösen egy olyan országba, amely pusztán az adott társadalmi kisebbséghez tartozásuk okán ellenségnek tekintené őket. A teljhatalommal kormányzó FIDESZ-KDNP pedig a mai napig támogatja és élvezi a hasznát a prenáci Jobbik rasszista és homofób Vona-G-lásának.

Az, hogy az elmúlt években mégis mekkora mértékű volt ez a bizonyos elvándorlás, különösen a fent taglalt két társadalmi kisebbség tekintetében, arra majd a 2011-es népszámlálás fog választ adni – sajnos csak közelítőleg. Tartok tőle, hogy az erre vonatkozó adatok bizony elkeserítők lesznek – és ha így lesz, akkor remélhetőleg eléggé erősen pofáncsapják majd a politikacsinálókat, annak érdekében, hogy végre észhez térjenek. És hozzá kell tenni azt is, hogy nagyon sokan hagyhatták el az országot olyanok is, akik nem tartoznak sem a roma etnikumhoz, sem az LMBT közösséghez – de nekik is elegük lett a mai magyar politikai jobboldal (különösen a prenáci Jobbik) általi gyűlöletkeltésből és ellenségkép-generálásból. Talán az elvándorlás kiváltó okokat kellene megszüntetni – közöttük nemcsak a strukturális, fiskális, financiális okokat, hanem azokat is, amelyeket a politika generál – különösen az ellenségkép-generáló gyűlöletpolitizálás. És akkor tán megáll az elvándorlás, és emellett lehet, hogy lesznek hazatérők is. Mert ma pontosan ugyanúgy zajlik az elvándorlás hazánkból, mint anno a horthysta és nyilaskeresztes gyűlölet és őrület előli menekülés a II. világháború előtt és alatt; illetve a kommunizmus előli menekülés 1945-1990 között.

Árpádsáv Agitprop Kommentező Hadosztályának pedig további kellemes gyűlölködést...

Az a bizonyos sorozatgyilkosság, mely kezdődött Galgagyörkön, és véget ért Kislétán, bizony egy véres, borzalmas, vegytisztán gonosz széria volt; és elsőként is egyedi a magyar kriminológia és kriminalisztika történetében. 2009. augusztus 21.-e óta a gyilkosság terheltjei előzetesben töltik napjaikat – elzárva a külvilág elől. De viszont pár kérdés, és eddig tán fel nem vetett kétely és aggodalom maradt és van nyitva a mai napig.

Ebbe az ügybe épp eléggé beleette magát a politika – és akár a fülkeforradalom előtt, vagy utána a politika megannyi szereplője és véleményformálója mondta a magáét. Ebből is csak az tűnik ki, hogy számukra részletkérdés az elkövetők, a vegytiszta gonosz gyilkosok individuum kiléte és mivolta – csak feleljen meg az általuk kívánt jellemzőknek és tulajdonságoknak. Az MSZP ebben a tekintetben sohasem változtatott a véleményén és elvárásán – ők mindenáron jobbikos, gárdakapcsolatokkal rendelkező rasszista sorozatgyilkost akartak. Ebben a tekintetben meg is kapták, amit akartak – csak ez sem változtatott azon a csúnya bukáson, amellyel elveszítették a kormányzati hatalmat. A FIDESZ persze ebben a tekintetben (is) ellenmondásban volt önmagával – prominensei egy része mindenáron a Gyurcsány-Putyin-Gazprom tengelyt akarták gyilkosnak, lehetőleg a szlovák titkosszolgálat holmi erő-Ficogtatásával; másik része az MSZP-s politikai kézivezérlés irányította hazai titkosszolgálatok bérgyilkos akcióját, mégpedig a Szilvássy-Draskovics-Gyurcsány triumvirátus megbízásából. A Jobbik kettős küzdelmet folytatott, mikor egyrészt a gyilkosságok indítékából bármi áron ki akarta dumálni a szimpla és színtiszta rasszizmust, másrészt pedig lehetőleg minden egyes gaztettbe külön-külön egy-egy „cigánybűnözőt” bedumálni. Persze egyrészt mert a rasszista gyűlöletet, és az ehhez kapcsolódó erőszakspirált a Jobbik és a Gárda prenáci mivolta és rasszista gyűlöletet generálta és táplálta, másrészt pedig a gyűlöletük tárgyát, azaz egy bármilyen romát láttatni eme véres rémtettek elkövetőinek – mindezt annak érdekében, hogy önös érdekből és politikai haszonszerzés végett tovább szítsák a mindennapok véres gyűlöletét. 2009 augusztusában rendőrkézre kerültek az elkövetők, ami már kötöttebb helyzetet teremtett a politika gyűlöletüzéreinek számára. A Jobbik számára igencsak kínos volt és lett a sorozatgyilkosok jobbikos és gárdapártoló mivolta, továbbá neonáci előéletük.

De mégiscsak a Jobbik profitálta ki a legtöbbet az áldozatok meggyilkolásából és a sorozatgyilkosságból – hisz a gyűlöletpolitizálásnak köszönhetően ott vannak az EU parlamentben, az Országgyűlésben és az önkormányzatokban, zsíros és döntéshozó pozíciókba vannak a prominensei; és újult erővel generálhatják tovább a pusztító rasszista és prenáci gyűlöletet, mely a hatalom közelébe, és annak húsosfazekaihoz juttatta őket. És persze a politikai térfoglalásuk megteremtette a helyi jobbikos „körzetvezetőknek” azt, hogy az adott településen kezdeményezzék, vagy meg is valósítsák az általuk annyira óhajtott faji alapú apartheidpolitikát a helyi roma közösségekhez tartozókkal szemben. Na igen… Tiszavasvári valóban „mintaváros” lett – egyfajta nyilaskeresztes retró keretében… vagy mint például Kiskunlacháza. De azért még visszaüthet keményen a valódi és előzetesben lévő sorozatgyilkosok jobbikos, gárdapártoló mibenléte – és a gyilkosságok szimplán rasszista indítéka. Ezért a Jobbik véleményformálói fordítottak egyet a nyilaskereszteseket is idéző árpádsávos köpönyegükön; és most már ők is próbálják az elkövetőkbe bedumálni a fülkeforradalom előtti titkosszolgálati kapcsolatokat, illetve a Szilvássy-Draskovics-Gyurcsány triumvirátus megbízását. Persze a prenáci Jobbik holmi antiszemita gyűlöletkeltés érdekében még belemaszatolna holmi MOSZAD-ot a sorozatgyilkosok mögé… akik a koncepciójuk szerint „természetesen” csak a megbízás érdekében voltak „jobbikosak”.

Az MSZP örül, hogy él, és még nem omlott össze teljesen. Épp mással vannak elfoglalva – így már teljesen érdektelen számukra az, hogy ki és mit dumál be a sorozatgyilkosokba. Mert végül is teljesült a „kívánságuk”… a soorzatgyilkosok rasszisták is, neonácik is, jobbikos is, és gárdapártolók is. Csakhogy az MSZP önző politikája épp elég kárt okozott minden antifasiszta mozgalomnak és megértést akaróknak azzal, amikor megpróbálták a gyűlölteket gyűlölőkké tenni. Legyen szó például a FIDESZ és a Jobbik által állandóan támadott szexuális kisebbségiekről; akik az MSZP és különösen az SZDSZ kizárólag szavazatszerzés céljából folytatott „elfogadás-megértés” politikája következtében potenciális ellenségképévé és prédájává váltak a FIDESZ és a Jobbik azon szó szerint gyilkos indulatainak és vérszomjas ragadozóiknak, melyek megnyilvánulását láthattuk a 2007-es, 2008-as, 2009-es melegfelvonulások megtámadásaikor. Mert a melegfelvonulások megtámadását a Jobbik és a Gárda szervezte és hajtotta végre – a FIDESZ egyértelmű támogatásával. Ahogy a roma közösségeket is próbálta felhasználni az MSZP egyrészt a saját szavazóbázis növelésére, másrészt a teljes politikai jobboldallal szembeni gyűlöletkeltésre is. De ezzel legfeljebb a helyi roma kisközösségek további társadalmi és informális szegregálódását sikerült elérnie – valamint a jobboldaliak romákkal szembeni gyűlöletének fokozását.

A FIDESZ pedig most kormányon van, és egyértelművé tette, hogy ő a teljhatalmú úr. És innentől kezdve egyáltalán nem érdekli az, hogy mi történik a helyi roma kisközösségekkel. A helyi prominensei is lenyúlva a jobbik prenáci módszereit, helyenként apartheidpolitikát valósítanak meg velük szemben; vagy épp most ők akarják a gyűlölteket gyűlölőkké tenni, illetve a gyűlölőkben a gyűlöletet tovább fokozni. Ezt teszik mindennap, amikor a romákat csak etnikai hovatartozásuk okán állítják be MSZP szavazóknak, illetve ráerősítenek még a mindennapokban mindig is megvolt gyűlöletre a romákkal szemben – akár közmunka, szociális ellátások, oktatás legyen téma.

A politika és prominensei találtak maguknak újabb gumicsontokat, újabb ellenségképeket, és újabb kommunikációs fegyverarzenált az ellenfelekkel szemben. A politikának olyan nagyon nincs is szüksége már a sorozatgyilkosság történéseire és borzalmaira – lazán és könnyen átléptek a halottakon és a vértócsákon. A politika dögevő hiéna ragadozóinak mindig is részletkérdés volt, hogy a hatalom megszerzése és megtartása, mellette a politikai ellenfél kicsinálása hány ember életébe kerül.

Így, miután elmúlt a 2010-es esztendő, a fülkeforradalom éve… nagyon is nagy lett a csend a sorozatgyilkosság körül. Nagyjából ott került ki a sajtó érdeklődéséből, hogy megtörtént a vádirat benyújtása, és tán valamikor tartanak is valami tárgyalást a Pest Megyei Bíróságon. Az áldozatok elfeledve alusszák örök álmukat, a gyilkossággal vádolt terheltek pedig rács mögött vannak. Az ügy többi szereplője pedig a jogi frontvonalak különböző paragrafusaiból álló harcálláspontokból vívják egymással a nyilvánosság számára rejtett csatározásaikat, csörtéiket. Pedig akárhonnan nézzük, bizony egyrészt maradt még bőven megválaszolatlan kérdés – illetve az, hogy ítélet mikor lesz, még ha csak I. fokon is, az enyhén szólva bizonytalan. Ami aggasztó az pedig az, hogy a terheltek 2009 augusztusa óta vannak előzetes letartóztatásban; vagyis bő 14 hónapja – és még sejtés sincs arra, hogy mikor lesz I. fokú ítélet. Ezen 14 hónap óta a bíróság nem volt képes egyetlenegy tárgyalási napot sem megtartani. És tekintettel arra a szabályra, hogy I. fokú ítélet nélkül egy terheltet csak 24 hónapig lehet előzetesben tartani; valamint arra, hogy ez az ügy jogilag, kriminológiailag, sokrétű, bonyolult – figyelemmel a bíróság munkaütemére, még a végén eljön az a nap, mikor a sorozatgyilkosság gárdapártoló, jobbikos és rasszista terheltjei – a cigánygyűlölő, a tóragyújtogató, a neonáci is – szépen, lazán és könnyedén kisétálnak a börtönből. Ha ez megtörténik, akkor azon a napon az Államhatalom, benne az Orbán Viktor és az általa vezette kormánya tulajdonképp azt fogja deklarálni, hogy romát ölni nem bűncselekmény, CSAK a roma áldozat etnikai hovatartozása okán. És persze üzenet lenne minden olyan elkövetőnek és áldozataiknak, akiket bármely politikai erő támogat, bármilyen szinten, bármilyen nyíltan vagy rejtett módon, bárhogyan. Mert bizony ezeket a sorozatgyilkosokat politikailag és jogilag is támogatta a Jobbik – elfogásuk előtt és után, a fülkeforradalom előtt és óta. Legyen szó arról, mikor a nyomozást próbálták befolyásolni –orientálva az ügyben nem létező cigánybűnözők prezentálása érdekében- a nyilatkozatokkal, „erődemonstrációkkal”, a Tettrekész Szakszervezeten keresztül, a rendőrség demoralizálására tett kísérletekkel, a nyomozás törvényességének folyamatos megkérdőjelezésével. És persze a politikai presszió gyakorlásával, mondjuk akkor, mikor parlamenti vizsgálóbizottságot akart a Jobbik a sorozatgyilkosság körülményeinek úgymond kivizsgálására; vagy a bizalmas, zárt, titkos rendőrségi és titkosszolgálati iratokhoz való hozzájutásának kísérletével a Nemzetbiztonsági Bizottságon keresztül, az oda delegálandó jobbikos tagok által. Vagy épp a célszerűen szervezett gárdajárásokkal; mondjuk a rendőrség által megakadályozott nagycsécsi, a gyilkosság után egy héttel az áldozatok háza elé tervezett cigányellenes erődemonstrációval; netán 2009 augusztusában az erdőteleki romabúcsút megakadályozó gárdajárás, pont Tarnabod szomszédságában, pont ama bizonyos 3 cigó szabadlábra helyezésének hetében. És persze ne feledkezzünk meg azon gárdapártolóan jobbikos prenáci netkommandóról sem, amit én csak úgy hívok: Árpádsáv Agitprop. És eme támogatásból kivette részét alaposan az állítólag Novák Előd szerkesztette qrvulinfo is – meg a többi úgymond „radikális”, de valójában prenáci és neonáci honlap és hírportál.

De a sajtóinformációkból összerakott kép alapján okkal lehet vélelmezni ezen ügy felderítésében egy eléggé lényeges hiányosságot. Mégpedig azon kérdés tisztázását, miszerint állnak-e bárkik a sorozatgyilkosok mögött, és ha igen, akkor milyen szinten. És ezek a sorozatgyilkosok mögött állók milyen mértékben szolgálták ki a gaztetteket. És most kivételesen nem arra gondolok, hogy a Jobbik prenácizmusa miképp és hogyan támogatta a sorozatgyilkosokat – mert eszmében, gyűlöletkeltésben, propagandában, a velük vállalt közvetett és közvetlen szolidaritás által bizony elég keményen és masszívan. Hanem arra a mögöttes szerepre gondolok, mely közvetlenül szolgálta ki a véres gaztetteket. Egyszerűen pár tényező mentén végiggondolva:

-          Fegyverek: honnan volt az információ arról, hogy hol és miképp lehet a fegyverekhez jutni? Honnan származtak azok a helyszíni információk, mely segítségével a fegyverek „beszerzését” sikerrel lehetett végrehajtani?

-          Helyszín: mi alapján, milyen protokoll szerint választották ki a helyszíneket? Honnan voltak naprakész és pontos információik a helyszínekről, a legapróbb részletekig? Mert azt senki ne akarja bemesélni, hogy a helyszín felderítésére minden információt a google map pár éves és nagyolt műholdfelvételeiből szedtek össze! Olyannyira pontos információkkal kellett rendelkezniük a helyszínekről, melyek legfeljebb a helyszínen, vagy nagyon részletes – és nem mindenki által hozzáférhető térképekből lehetséges. Arról már nem is beszélve, hogy eme vegytisztán gonosz gaztettek ilyen tökéletes végrehajtásához ismerniük kellett a célpontnak kiszemelt áldozatok házait – külső környezetüket, és belülről is, lehetőleg minél pontosabb részletességig. De vajon ki lehetett az, aki mindegyik áldozat házát fel tudta térképezni – pláne feltűnés nélkül? ennyire zárkózott és bizalmatlan emberek házaiba legfeljebb hatósági ember az, aki bejut – vagy hatósági eljárást színlel. Abba nem is akarok belegondolni, hogy színelt hivatalos eljárás által történt volna a belső felderítés.

-          Áldozatok: minek alapján voltak ők az áldozatok? Azon túl, hogy a Jobbik által gyűlölt roma etnikumhoz tartoztak. De azon túl mi volt a kiválasztás szempontja? Mert túl általános az, hogy tisztes szegénységben, de egyik napról a másikra megélő, a közösségük és a törvény ellen nem vétő romákról van szó. Igaz, a Jobbik és a gárda szerint nem létezik olyan roma, mely ne vétett vagy vétene a törvény ellen, mert a Jobbik és a Gárda szerint MINDEN roma bűnöző, CSAK mert romának született – de ez most irreleváns ebben a kérdésben (csak az a kérdés, hogy mennyire irreleváns… de az egy másik történet). Vajon mi lehet olyan közös az áldozatokban, mely a származásukon és a társadalmi helyzetükön, valamint lakókörülményeiken túl összeköti őket? Ha a sorozatgyilkosok – vagy netán megbízóik (?) – valamilyen adatbázisból választották ki az áldozatokat, akkor melyik lehet az a bizonyos adatbázis, melyben minden áldozatuk szerepelt? Mármint a népesség-nyilvántartáson kívül. Kissé meredek, de mindegyik áldozat lakhelyén van villany – de nem biztos, hogy azonos a szolgáltató. Aztán ezen kívül más olyan magánkézben lévő adatbázis nincs, melyben majd minden lakos szerepeljen valamilyen módon… hacsaknem a pártok stikában vezetett „választói adatbázisaik”. És a gárdista ajánlószelvény-gyűjtők kockás füzetei, illetve a Kubatov-listák óta tudjuk, hogy az aktivisták bizony nemcsak a párttal szimpatizálókról gyűjtöttek be névsorokat. Csakhogy az áldozatokra a teljes politikai inaktivitás volt a jellemző. Az államigazgatásban meglévő adatbázisok közül sem lehet túl sok, amelyben mindannyian szerepeltek (pl. nyugdíjrendszer nyilvántartása, MÁK a szocpol és a családi pótlék miatt).

A sorozatgyilkosság terheltjei persze nem beszélnek. Azon aljas védekezési taktikát alkalmazzák, hogy „ő ugyan ott volt, de nem tudja, hogy mi történt… ki dobta a molotovot, ki lőtt, ki volt a sofőr… de még azt sem tudja, hogy ő mit keresett ott”. A nyomozás pedig látszólag a gaztettek, a gyilkosságok végrehajtásának konkrétumaira koncentrálnak… mintha azok előkészítésének, illetve az azt követő „visszavonulás” mikéntjét, logisztikáját nagyon könnyen és nagyon is ignorálnák a felderítés során. Mert az biztos, hogy ezt a mérvű gaztettet ezek a jobbikos gárdapártoló síkagyú, gyűlölködő prenáci ösztönlények önmagukban képesek lettek volna megszervezni, végrehajtani, és tökéletes rendben „levonulni” utána. Tegyük hozzá: aki egy megszentelt templomban a valláshoz tartozó „szent szövegeket” gyújtogat, aki szemrebbenés nélkül agyonlő egy ötéves gyereket – vagy totális önfegyelemmel áll készen arra, hogy egy lövéssel lemészároljon négy menekülő gyereket; abban eszméletlen mértékű gyűlöletnek kell lennie. És ezen, az elkövetőben megvolt gyűlölet tökéletes szinkronban volt a Jobbik által generált prenáci gyűlöletspirállal. De a zsigeri gyűlölet önmagában nem teremti meg a súlyos anyagiakba kerülő materiális feltételeket, illetve az információ beszerzésének lehetőségét.

Mintha a nyomozás és a vádirat nem koncentrált volna a sorozatgyilkosság logisztikájának felderítésére – és logikus, hogy a terheltek erről bizony keményen hallgatnak. De azért kérdés az is, hogy ha netán egyszer rászánnák magukat eme logisztikai háttér feltárására, akkor lesz-e módjuk, hogy beszéljenek. Mert mint tudjuk, például néha történnek furcsa balesetek – még a rács mögött is. És a halott terhelt után maradt „írásos vallomás” a terhelt életfunkciói nélkül is bizonyító erejűek. És ne feledkezzünk meg arról, hogy azért van egy titkosszolgálat is – mely magától érthető módon mindvégig jelen volt és van az ügy felderítése érdekében… és bizony az ő „fedett módszereik” nem sajtónyilvánosak. Csak az a kérdés, hogy a nyomozás titkosszolgálati részében részvevőket is milyen motívumok és ösztönzők motiválják – és vajon melyik célszemélyt miképp és hogyan presszionálják a cél… illetve a kívánt információközlés érdekében. Néha ezek egészen meglepőek és döbbenetesen tudnak lenni – akárcsak az, hogy a társadalom és a belpolitika teljesen elfeledte az áldozatokat, szemet hunyt a vegytiszta gonoszsággal végrehajtott sorozatgyilkosság felett, és rezignáltan nem hiányolja az igazságszolgáltatás hiányát.

Isaac Asimow szerint az erőszak a gyengék végső menedéke. A sorozatgyilkosok rendkívül erőszakosak voltak – és egyben emberi mivoltukban gyengék, mert embernek nem nevezhetők. Az őket támogató Jobbik és Gárda is a gyengeségét mutatta ki az erőszakosságával – azon erőszakosságával, mely például vérbe fojtotta a 2007-es és 2008-as melegfelvonulásokat, pogromok, önbíráskodások, tettlegességek kialakulásához vezetett. De a sokharmados FIDESZ kormányzat is a gyengeségéről tesz tanúbizonyságot, amikor a különböző társadalmi problémákra csak és kizárólag rendészeti megoldásokban gondolkodik, illetve a jogállamisággal szemben elkövetett erőszakkal válaszol az őt ért kritikákra. Illetve a FIDESZ gyengeségét mutatja az is, hogy még mindig nem került kiosztásra az a bizonyos két pofon és a hazazavarás. Az MSZP maradványai pedig már ahhoz is gyengék, hogy erőszakosak legyenek…

Vajon az igazságszolgáltatás és a vádhatóság „időtúllépésre” játszik a sorozatgyilkosság ügyében? A sorozatgyilkosok és/vagy a mögöttük állók, és logisztikát biztosítók érdekében? Ha igen, akkor kinek a megrendelésére?

Szaporodnak a közúti baleseteket követő lincselések, vagy az ahhoz nagyon közelítő esetek. Pedig ahol az önbíráskodás a bevett szokás, ott bizony véget ért a jogállam és az igazságszolgáltatás. Persze ezeket az eseteket is gátlástalanul felhasználja a Jobbik és a Gárda a politikájának lételemének számító rasszista gyűlöletkeltésre és gyűlöletspirál fokozására. Na igen, a Jobbiknak mostanság lételeme, hogy a roma etnikummal szembeni zsigeri gyűlölet fennmaradjon a többségi társadalomban – egyrészt, hogy legyen mit kommunikálnia, másrészt a parlamentben a FIDESZ árnyékaként nem tud markáns lenni, harmadrészt jó esély van rá, hogy nem jól jön ki a jobbikosan gárdapártoló romavadász sorozatgyilkosok nemsokára kezdődő büntetőperéből; és Horák Nóra jobbikszimpatizáns gyilkosának elítélése sem jött jól. De ettől függetlenül van egy hosszabb ideje tartó társadalmi mechanizmus, mely egyik következménye ezen önbíráskodások – illetve ezen önbíráskodások egyik következménye.

Mégpedig annak a következménye, hogy azon adott társadalmi kisebbséghez tartozók eleve nem bíznak az államhatalomban, és állami szervekben, melyeket az államhatalom és állami szervek generációk óta ellenségesen kezeltek. Ilyen a roma kisebbséghez tartozók – generációk óta belső ellenségként kezeli őket a magyar államhatalom és államigazgatás; kezdve Mária Teréziától, II. Józseftől, illetve a hírhedt 1783-as Hont vármegyei koncepciós pertől. És ez az ellenséges viszony megmaradt napjainkig is, ráadásul szépen lassan mélyült. Az államigazgatás és rendvédelem rendszereken, rezsimeken és kormányokon át belső ellenségként kezelte a roma kisebbséget Magyarországon. A romák generációi ebben szocializálódtak, ebben nőttek fel, és kényszerűen ehhez adaptálódtak a Habsburg uralom, a Monarchia idején, majd a Horthy-korszakban, illetve a Szálasi féle rémuralom hónapjaiban. Tulajdonképp Rákosi vörös diktatúrája volt az első, amely integrálni akarta a roma kisebbséget – csak épp erőszakosan tette, egyúttal asszimilálásukra tett kísérlettel. Rákosi és Kádár alatt a romák integrációja a roma etnikum erőszakos asszimilálásával nyögvenyelősen, de zajlott. Ellenben a rendszerváltás nem tudott mit kezdeni a nagyiparból és a nagyüzemi mezőgazdaságból kikerült roma tömegekkel – és ennek következtében a roma kisebbséghez tartozók döntő többsége a társadalom perifériájára került. De akár Rákosi, akár Kádár alatt a rendvédelem nem szakított azon Horthy-korszakbeli és monarchiabeli gyakorlatával, mely során belső ellenségnek tekintette a roma etnikumhoz tartozókat. És így II. Józseftől napjainkig élt roma generációk eleve olyan környezetben nőttek fel, melyben csak azt tapasztalták, hogy az államigazgatás és rendvédelem csakis ellenségesen viszonyul hozzájuk. Legyen az főispán, jegyző, tanácselnök, polgármester, csendőrparancsnok, rendőrkapitány, körzetvezető, körzeti megbízott. És nagyon sokszor még akkor sem volt igazuk, amikor igazuk lett volna.

 Ezen generációkon át átívelő ellenségkép egyik következménye az, hogy maguk a romák sem nagyon keresik az államigazgatással és a rendvédelemmel a kapcsolatot – de az egyéb állami rendszerekkel sem. Még akkor sem, ha kellene. Nem véletlen, hogy rendszerint romáknak nincsenek rendben az irataik, döntően nem rendelkeznek bankszámlával, nem vesznek részt orvosi szűrővizsgálatokon, és idézés kivételével nagyon ritkán mennek rendőrség vagy önkormányzat közelébe. Innen alakult ki az a téves kép, hogy etnikai alapon falaznak a roma bűnözőknek – pedig arról van szó, hogy egyszerűen nem bíznak a rendőrségben. Nem véletlen az sem, hogy a romák körében magas a korai életkorban a szaporodási ráta, illetve a középkorú populációban rettenetesen maga a halálozási ráta (45 év felett szinte nincs roma!) – mindez egyik következménye annak, hogy a romák nem fordulnak az egészségügyi ellátórendszer intézményeihez. És persze a hivatali bürokrácia útvesztőiben villámgyorsan elvesznek, hisz semmi ismeretük nincs arról, hogy hogyan, mit, miképp kellene intézniük. Vannak olyanok a romák körében, akik keményen visszaélnek a roma etnikum kiszolgáltatott helyzetével – ilyenek azok, akik rögtön az „azért mert cigány vagyok”, mondatkezdéssel rasszista vádat fogalmaznak meg (áttétesen a többségi társadalommal szemben), ha nem kapnak meg valamit soron kívül. És az ilyen attitűdök tovább növelik az ellátórendszerek dolgozóiban a romákkal szembeni előítéleteket, melyeket előbb-utóbb egyre több teljesen vétlen roma fog megérezni; ami tovább fogja növelni a bizalmi szakadékot az állami ellátórendszerek és a roma lakosság között. De a rendvédelemnél és a közlekedésrendészetnél maradva: nem egy cserbenhagyásos balesetnél történt meg az, hogy a rendvédelem nem volt helyzete magaslatán, és a romát gázoló sofőr megúszta. Nagyon elhallgatott része az olaszliszkai lincselésnek az a korábbi gázolás, melyet a gázoló megúszott – úgy, hogy akkor a helyi rendvédelem még az elgázolt roma rokonaival szemben lépett fel.

 Az államigazgatás és a romák közötti bizalmi szakadást tovább mélyített a Jobbik és a Gárda rasszista gyűlöletkeltése – melyet a FIDESZ azzal katalizált, hogy 2006-ban az önkormányzatokban politikai szövetségese volt a Jobbiknak. És cinkos bűnsegédként támogatta a Jobbik és a Gárda rasszista gyűlöletkeltését, a gárdajárásokat, a jobbikosok és gárdisták romákkal szembeni önbíráskodását (különösen 2007-2009 között) - és soha, semmilyen formában nem ítélte el a prenáci Jobbik és Gárda rasszista gyűlöletgenerálását. Amúgy ezt a mai napig nem tette meg.

 Márpedig a romák ilyen helyzetben nulla eséllyel fordulhatnak a helyi közigazgatáshoz és rendvédelemhez. Mert mégis, milyen eséllyel tud bármit is elintézni egy roma pl. Kiskunlacházán, ahol a teljes roma etnikumot nevezte Horák Nóra gyilkosának a polgármester, majd apartheidpolitikát vezetett be? Vagy épp Tiszavasváriban, netán Tiszalökön? Vagy netán Veszprémben, Kartalon, Tiszavasváriban, Kerepesen? És mely tatárszentgyörgyi roma tudna megbízni a helyi és a dabasi rendőrségben azután, hogy a „tettrekész” rendőrök majdnem eltussolták a gyilkosságot? Netán hogyan bízhat meg egy roma a helyi rendvédelemben és önkormányzatban a Sajó völgyében, mikor a helyi rendőrség nem volt helyzete magaslatán a nagycsécsi gyilkosságkor, Sajóbábonyban, vagy az avasi szocpolcsalások ügyében CSAK romákat gyanúsított meg – miközben az ügyvéd, bankár, hivatalnok nemzettestvéreket tisztára mosták; vagy épp azután, hogy Pásztor Albert elhíresült „utcai rablásokat csak cigányok követnek el” mondatával tulajdonképp azt mondta, hogy CSAK etnikai hovatartozásuk okán MINDEN roma bűnöző? És ugyanez igaz a Tisza túlpartján Tiszalöktől, a jobbikos „mintaváros” Tiszavasváron át Rakamazon keresztül, Vasmegyeren át Fényeslitkén túlra is.

 És ugyanez igaz Bercelre is – ahol a terepjárókkal ittasan offroadozó jobbikosan gárdapártoló nemzettestvérek (pl. egyikük egy olyan környékbeli vállalkozó, aki anyagilag is támogatta a Jobbik kampányát; másikuk kocsmájában gyülekeztek a gárdisták a galgagyörki gárdajárás előtt) megállás nélkül elgázolták a szánkózó gyerekeket, majd továbbhajtottak – utána pedig minden tőlük telhetőt elkövettek a nyomok eltüntetése, és a valódi gázoló mentegetése érdekében. Bercel pedig túl közel van Galgagyörkhöz, és ahhoz a településhez, ahol Kisléta után gyilkolni akartak a jobbikos és gárdapártoló rasszista sorozatgyilkos molotovdobáló romavadász nemzettestvérek. És Bercelen is, a rendőrség a szülők büntetőjogi felelősségét kezelte prioritásként és bűncselekményként – és nem a gázolást, illetve a gázoló és társai tettét; azt is csak vétség szintjén. És persze a „lincselést” kezelte prioritásként – és nem azt, hogy az offroadozók után haladó fekete bomberdzsekis nemzettestvér bármi áron át akart hajtani a tett színhelyén, a nyomokat és az esetleges bizonyítékokat megsemmisítve. Jó eséllyel a nyomozást végző Nógrád megyei „tettrekész” rendőrök a nemzettestvérek állítását már csak az állítás okán bizonyítékként kezeli (netán a tárgyi bizonyítékokat igazítja a nemzettestvérek gázoló társukat mentegető vallomásaihoz), ezzel szemben a helyi romák vallomását vagy ignorálja, vagy a hamis tanúzás tényállásának túlzott hangsúlyozásával „alakítja”.

 Ahogy azt sem tudni pontosan, hogy mi történt Ibrányban. Mert ahhoz, hogy valaki nekimenjen egy rendőrnek, ahhoz több kell, mint a hordaszellem, és a tömegpszichózis. Ha más nem, hát az a szocializációs környezet, melyben azt tapasztalta meg, hogy bármit és bárhogy is csinál (vagy nem csinál) egy roma, az államhatalom szemében akkor is ő a bűnös vagy a hibás. Nem tudjuk, hogy Ibrányban a gázolás utáni percekben mi történt – reméljük, hogy a gázoló nem akart elhajtani, illetve a rendőr nem akarta-e továbbengedni, a helyszínt elhagyva.

 De az biztos, hogy ez az önbíráskodási erőszakhullám nem tesz jót senkinek – sem a romáknak, sem a társadalomnak, sem a rendvédelemnek, sem az országnak. Rendszerhiba az is, hogy a helyi roma politikai vezetők sem állnak helyzetük magaslatán. És nemcsak azért, mert a helyi hatalom maga alá gyűri őket, és tulajdonképp a polgármester (nemzettestvér) hivatali lábtörőinek számítanak, hanem azért is, mert ezeket a roma vezetőket azok a politikai erők termelték ki, akik a roma etnikumot vagy szükséges rossznak, vagy ellenségképnek tekintették. De ezek a helyi politikai vezetők nagyon ritkán kerültek ki a helyi roma kisközösség köréből és annak támogatásával. És amikor a helyi önkormányzati vezetők cinkos hallgatásukkal támogatták a gárdajárásokat, akkor nehéz bármit is tennie egy romának, akinek lehetősége lenne összefognia a helyi roma közösséget az integráció érdekében.

 Tenni kell ezen jelenség ellen. De tovább növeli a haragot az, amikor a rendőrség nem áll helyzete magaslatán – vagy épp a gázoló nemzettestvér bűnének kisebbítését segíti elő, akár aktívan, akár passzívan. Tennie kellene a helyi cigány kisebbségi önkormányzatoknak és helyi politikusainak – ne csak a fizetést vegyék fel, és ne csak a polgármester hátsóját nyalják fényesre, hanem mondjuk lakossági fórumokon, vagy netán „családlátogatások” keretében próbálják meg felvilágosítani a jogban járatlan roma népességet arról, hogy egyrészt a közúti közlekedés veszélyes üzem (így gyereknek felügyelet nélkül nincs ott keresnivalója), másrészt pedig arról, hogy az önbíráskodás és a vérbosszú nemcsak egy barbár dolog, hanem egyenesen nem kívánatos. Vagy netán a helyi körzeti megbízott is kicsit háttérbe szoríthatná a „tettrekész” cigánygyűlöletét, és ugyanúgy „családlátogatás” vagy lakossági fórum keretében tarthatna oktatást – persze a mindennapok nyelvezetén, és nem a jogi bikkfaszövegeléssel – arról, hogy közúti baleset esetén mi a teendő, és hogy ezek között a lincselés nem szerepel; de mégis milyen jogszerű módszerek vannak arra, hogy az elkövetőt a helyszínen visszatartsák. És hátha ezen „családlátogatások” során közelebb kerülnek egymáshoz a roma közösségek tagjai, és a rendvédelem meg az államhatalom szereplői – és tán megtanulnak megbízni egymásban. De erre valahogy senki nem hajlandó. Érdekes, hogy Józsefvárosban volt erre akarat, mégpedig a Magdolna Projekt keretében a „Szomszédsági Rendőr Program” – mely hónapok alatt lebontotta a Magdolna Negyed roma lakossága és a VIII. ker. Rendőrség közötti évtizedes és többgenerációs bizalmatlanságot. Az egy dolog, hogy ezt a projektet a Jobbik követelésére fel akarta számolni Kocsis körzetvezető és a FIDESZ – de a helyi civilek elég erősek voltak, hogy megmaradjon a program és sikerre vigyék.

 De a másik oldalról sem ártana némi felvilágosulás – az autós részéről, ha netán gázolna. Mert az, hogy autósok megállás nélkül továbbhajtanak, ha romák lakta területen gázolnak, az bizony a Jobbik „felvilágosító” és „jogvédő” munkájának is köszönhető – amikor is a Kádár-rezsim egyik utolsó vérbírája, a ma jobbikos Völgyes Miklós azt találta mondani az olaszliszkai gázolás után, hogy ha valaki magyarként romát gázol, akkor joga van továbbhajtani – csak álljon meg a legközelebbi rendőrségen, és mondja azt, hogy csak a lincselő cigányok elől menekült; és akkor mentesül minden büntetőjogi következmény alól. Hát innen nézve nem csoda, hogy gázolás után az autós továbbhajt, és a helyi romák mindent elkövetnek a gázoló visszatartásáért. Még azt is, amit nem kellene.

 A gázolókat nem menti a lincselők tettei, a lincselőket pedig nem mentik a gázoló tette. Viszont az a gyűlöletkeltés, amit a Jobbik és a Gárda művelt és művel büntetlenül, arra sincs mentség – és arra sem, hogy a kétharmados FideSS nem tesz ellene semmit. És a sajtó manipulatív machinációiról nem is beszélve, mely a tisztánlátás és a megoldás kudarcának érdekében mindenre képes, csakhogy kiszolgálja a kenyéradó politikai érdekeket. Legyen szó bármely politikai oldalról és organizációról is.

 Isaac Asimow nagyon jól megfogalmazta, hogy „az erőszak a gyengék végső menedéke”. Az erőszak, amikor ha valaki nemzettestvérként romát gázol, akkor támogatólag mögötte áll az államhatalom és a rendvédelem, illetve számíthat a Jobbik és a Gárda jogi és politikai támogatására – ekkor a romáknak nem marad más, mint a tehetetlen düh, és az ebből erőt merítő erőszak. Ezt az erőszakspirált kell megtörni – és ezt csak helyben lehet, mind a helyi roma vezetők, a polgármesterek és a helyi rendvédelem együttműködésével – úgy, hogy egymást nem ellenségnek tekintjük, hanem partnernek. De a Jobbik politikájának lételeme az ellenségkép-generálás és a gyűlölet fokozása a romákkal szemben – és a Jobbik a FIDESZ politikai szövetségese mind a parlamentben, mind az önkormányzatokban. Így viszont nehéz lesz… nagyon nehéz.

 Az önbíráskodásra, a lincselésre soha NINCS MENTSÉG! Ahol az önbíráskodás a jellemző, ott nincs igazságszolgáltatás, államhatalom és jogállam. Bár szerintem amióta létezik a Jobbik és a Gárda, Magyarországon azóta megszűnt a jogállam… - a Zsebcézár pedig azóta sem osztotta ki a beígért két pofont és hazazavarást.

A kommentálást csak azért hagyom szabadon, hogy látható legyen a jobbikos és gárdapártoló kommentezőkben meglévő zsigeri gyűlölet…

Varga József fideszes képviselő olyan módosító javaslatot nyújtott be a 2011-es költségvetési tervezethez, miszerint a Költségvetési Tanács 835,5 millió forint költségvetési keretét 10 millióra csökkentené – és az elvont keretet átcsoportosítaná a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány (MACIKA) javára. Szépen hangzik a javaslat, és a Cezarátus általi kommunikálása – csak épp a tisztesség és annak látszata veszett el. Ahogy dr. Kósáné dr. Kovács Magda fogalmazott egyszer: egy politikusnak nem elég tisztességesnek lennie, annak is kell látszania. Mert ha megnézzük azt, hogy milyen körülmények között született meg a javaslat, hát bizony a tisztesség még a közelben sincs – nemhogy a látszata. A fideszes képviselő azt követően fogalmazta meg javaslatát, hogy Kopits György erőteljesen kritizálta a Cezarátus költségvetési javaslatát. Látható az a tendencia, hogy aki kritizálni merészeli a Cezarátus bármely tettét, tervezetét, koncepcióját, ideológiai nézetét, vagy bármely nacsalnyik gagyolcsi fellengzését – azt bizony kinyírja. Ahogy tette az Alkotmánybírósággal, és most teszi a Költségvetési Tanáccsal. Megjegyzem: a Költségvetési Tanács szerintem nem más, mint egy valódi Feleslegesügyi Főhatóság. Másrészt külön izgalmas svédcsavar a történetben, hogy Varga József a Cezarátus legújabb bosszúhadjáratához pont a roma kisebbséget használja fel eszközként – egyszerre két ellenségképpel szemben generálva gyűlöletet; legyen szó államigazgatásról és ellenségképként kezelt társadalmi kisebbségről. A tisztesség látszata pedig már eleve meg sem volt, amikor az érdekkörébe tartozó közalapítványnak akarja utalni a bő nyolcszázmillát. Különösen vörös posztó mindez az áltag választó szemében – pártállástól függetlenül hogy Farkas lupus-lopó lárifári Flóri „beszólt”, hogy ő annak osztja a „cigánypénzt”, akiben ő megbízik, vagy ő nevez ki adott helyre – vagy úgymond az ő embere. Farkas Flórián eme megnyilatkozása önmagában lehetne egy politikai maffiabűncselekmény és bűnszervezet kezdő lépése is – de most önmagában nem ez a lényeg. Hanem az, hogy egyrészt az OCÖ berkeiben folyt sötét dolgok tekintetében akár egyenlőségjelet lehetne tenni Farkas Flórián és Kolompár Orbán közé. Másrészt pedig hogy egy ilyen cezarátusi beszólás után egy személyi kultusz vezérelte narancsuralmi viktatúrában direktivált rendszerbe akarnak újabb pénztömeget pumpálni. Mindehhez azt a társadalmi kisebbséget – a roma etnikumot – használva szimplán eszköznek; beáldozható parasztnak a politika sakktábláján zajló gyűlöletkeltő játszmában. A ki nem mondott következménye ennek a pénzátcsoportosításnak pedig az lesz, hogy mindez újabb katalizáló üzemanyagot fog jelenteni a Jobbik gyűlöletkeltő, rasszista, prenáci, ellenségkép-generáló aljas politizálásához és kommunikációjához – ráadásul teljesen ingyen. Tuti, hogy a prenáci Jobbik ezt a ziccert nem hagyja ki – mert egy húzásra előhúzhatja teljes sikerrel a „politikusbűnöző” és „cigánybűnöző” kártyát, és újra harsoghatja a TELJES roma etnikumot stigmatizáló rasszista gyűlöletpolitikáját egy újabb elemmel és esettel spékelve. Egyrészt megint mehet újratöltve a prenáci jobbikos kommunikációs hadjárat a cigányságra hiábavalóan költött pénzekről, körítve azzal az alapvető jobbikos tézissel, miszerint MINDEN roma bűnöző, CSAK mert romának született; másrészt pedig a szokásos kommunistázása a Kádár korszak állampártjából a FIDESZ polgári soraiba átigazolt kriptokommunistákkal és azok fideszista leszármazottjaival szemben. Mindez arra jó, hogy a magyar áltagpolgárt tovább hangolja a teljes roma kisebbséggel szemben. Szerintem EZ az, amit nem gondolt át Varga József.

 Sokkal tisztességesebb lett volna, ha Varga József ezt a bő nyolcszámillát nem a MACIKA javára, hanem olyan költségvetési előirányzat javára javasolja átcsoportosítani, mely etnikai hovatartozástól függetlenül a HH és HHH gyerekek felzárkóztatása érdekében finanszíroz alapszintű oktatási intézményeket. Tuti, hogy van ilyen célzott előirányzati sor az államháztartás kusza rendszerében. A Költségvetési Tanácsért nem kár. Farkas Flóriánnak és Kolompár Orbánnak szerintem pedig rács mögött vagy kényszermunkán lenne a helyük, legalább 10 évre – lehetőleg közös cellában vagy közös rabláncon Vona Gáborral, Szeged Csanáddal és Balczó Zoltánnal. És ezek után Varga Józsefnek is. Mert nem kellene a gyűlöletet tovább eszkalálni.

 Ahogy dr. Kósáné dr. Kovács Magda fogalmazott egyszer: egy politikusnak nem elég tisztességesnek lennie, annak is kell látszania. A Jobbik sosem volt tisztességes, ahogy a Cezarátus sem. És már a látszatra sem ügyelnek. Varga József pedig most vesztette el a tisztessége látszatát – és javaslata mögöttes aljasságához épp most asszisztál a sosem volt tisztességes Lázár János vezette FideSS frakció.

Erősen elgondolkodtam, hogy érdemes-e egyáltalán közmeghallgatási felszólalást írni. Nem sok értelmét látom. Igaz, hogy a közmeghallgatás a demokrácia és a jogállamiság egyik fontos eleme, illetve az a jogintézmény, mely keretében a választópolgárok közvetlenül is gyakorolhatnak közhatalmat. De a keserű tapasztalatom az, hogy nincs sok értelme az egésznek. Egyrészt mert Józsefvárosban úgy működik a rendszer, hogy közmeghallgatáson csak az szólalhat fel, akik előzetesen adott írásbeli felszólalást; másrészt mert az írásos kérdésekre és felvetésekre a hivatali apparátus válaszol a jegyző felügyelete és kontrollja mellett, így szerintem a képviselőkig és a polgármesterig el sem jut a felvetés. Harmadrészt nemhogy több éves, de inkább évtizedes tapasztalatom az, hogy a közmeghallgatásra feltett kérdésre, és felvetett problémákra adott válasz által tulajdonképp szembehazudják a józsefvárosit, a kérdezőt, a felszólalást írót – és ez független kurzusoktól, képviselőtestületi többségtől vagy a polgármestertől. Épp eleget hazudtak a közmeghallgatásra feltett kérdéseimre adott válaszokban – sokszor pofátlanul, szemérmetlenül és nyíltan.

Tartok tőle, hogy a jogállamiságot és demokráciát felszámoló FIDESZ vezette Józsefvárosban nem lesz ez másképp a jövőben sem. Egyrészt a Képviselőtestületben 2006-ban 60%-os többségbe került FIDESZ-Jobbik koalíció felszámolta a szólásszabadságot a kerületben, pártirányítás alá vonta a kerületi újságot – amiben a helyi FIDESZ-ről szóló hírek szerepelnek 90%-ban, az ellenzékről pedig legfeljebb csak negatív hangvételű cikk jelenhet meg. A Jobbik támogatásával is polgármesterré lett fideszes Kocsis Máté hivatalba lépése óta pedig a kerületi honlap tulajdonképp a FIDESZ médiabirodalmának és Kocsis Máté személyi kultuszának kiszolgálójává vált. Innentől kezdve nincs értelme felvetni kritikai észrevételeket, netán építő jellegű javaslatokat sem megfogalmazni. Mert Józsefvárosban a problémák elleplezése és elhazudása megy önkormányzati szinten 2006 ősze óta… kiegészítve 2007-től Kocsis Máté körüli személyi kultusz éltetésével. Pedig hazugságból, szemfényvesztésből, parasztvakításból és néphülyítésből van épp elég a 2006 óta fideszes irányítás alatt álló Józsefvárosban – és volt előtte is bőven.

A legnagyobb hazudozás – ami egyben Kocsis körzetvezető öszödi beszéde is lehetne (lásd: http://frigyes.nolblog.hu/archives/2010/08/02/Corvin_s_Szigony/ írásom), az nem más, mint a Corvin Sétány Projekt helyzete. A fideszes médiabirodalom folyamatosan hazudozza a projekt lendületes haladását; kampányhoz igazodóan megjelenik Kocsis körzetvezető a vakuvillanások kereszttüzében és hirdeti a lendületes haladás polgári igéjét. Persze közben történik némi avatás és átadás – például az Üllői út és a Nagykörút kereszteződésében kialakított új jelzőlámpás csomópont és gyalogátkelőhelyeké… vagy a Corvin Kapu névre keresztelt építészeti agyrém; mely több barátom és ismerősöm szerint úgy néz ki, mint egy többszemélyes akasztófa. De politika kapcsán ne élcelődjünk lámpavasakkal. Persze nagy fejlemény volt, hogy átadásra került a Corvin Bevásárlóközpont. Na igen… a Főváros gazdagabb lett egy újabb plázával, mely vegytiszta sterilitásával és a mindennapi élettől idegenül inkubátor jellegű mesterséges környezet a jóléttől ténfergő léha plázaifjak, szilikonszőke plázacicák és egyéb plázapatkányok számára – merthogy az üzletek kínálata és árfekvése nem az átlagpolgár, és különösen nem a józsefvárosiak jövedelmi és fogyasztási viszonyaihoz lettek paraméterezve. Egy újabb, a városszerkezettől testidegen, megvilágított üvegakvárium jellegű, neo-akármilyen pláza született meg. Mögötte egy lakótelep-jellegű lakóparkkal, amely magas árfekvésű lakásaiba költözhet a Cezarátus új felső-középosztálya. Na igen… Kocsis körzetvezető időnként fényezi magát az új pláza csillogó homlokzata előtt; és masszívan tagadja azt, hogy mi van a pláza és az új lakópark mögött. Megmondom, hogy mi van ott – különösen a Nagytemplom utcától keletre: nem más, mint a Szigony Gettó. Mert keserves tény az, hogy 2006 ősze óta a Corvin Sétány Projekt területén új építkezés nem kezdődött el; pár életveszélyes ház szanálásán kívül bontások nem történtek. Kocsis körzetvezető most a közmeghallgatási expozéjában újra és újra hazudja a projekt folytatását – pedig a projekt befejezésének végső határideje 2013 volt. A 2005-ös ütemterv szerint mostanra már a Bókay utcában kellene építkezni – ezzel szemben a Leonardo utcában üresen állnak a lebontott házak helyei, a Bókay utcában lakottan állak még a bontásra kijelölt házak. A környék útburkolata teljesen tönkrement, a Leonardo utca két oldala a tervezett sétány nyomvonalán nem más, mint romhalmaz, és sittlerakat – egyben egy hatalmas illegális szemétlerakó. A folytatás előkészítésének sincs semmi előjele – a Projekt végképp megállt a Nagytemplom utca páratlan oldalán 2006 őszén. És úgy maradt.

De a Projekt területén kalandozva, ott van a Bókay utca – mely állapotáról már korábban is írtam ( http://frigyes.nolblog.hu/archives/2010/02/16/Budapest_Jozsefvaros_-_Bokay_Janos_utca/ ). A helyzet változatlan, illetve rosszabb. Ugyanis a Szigony utcai csatornacsere során a Bókay, a Tömő, a Leonardo és az Apáthy István utcák voltak a felvonulási területek, és a terelő útvonalak. A 150-170 éves macskakő útburkolatok végképp tönkrementek a Leonardó, a Bókay és a Tömő utcában. A SOTE Gyermekklinikája előtt továbbra is katasztrofális az útburkolat. És ezeket az utcákat használják a koraszülött-mentők esetkocsijai, a SOTE klinikáira sürgősséggel beteget szállító OMSZ rohamkocsijai, a betegszállítók. Az érintett utcák macskaköves útburkolata lassan földút minőségűvé degradálódik. De az önkormányzat tavaly felhomályosított, hogy a Bókay utca útburkolatának javítására nincs keret. Elnézve az önkormányzat üvegzsebét, hát sokmindenre van pénz – ami szerintem felesleges; legyen szó például ügyvédi tanácsadókra, vagy a fideszközeli médiatermékektől vett hirdetési felületekről – de azon útszakaszok javítására nincs pénz, mely jelentős betegforgalmat bonyolít le.

Egy utcával arrébb, ott van a Szigony utca. Ahol befejeződött a csatornacsere, és amelyről már volt szerencsém korábban kifejtenem a véleményem: http://frigyes.nolblog.hu/archives/2010/03/03/Jozsefvaros_Szigony_utcai_csatornaepites__avagy_Kocsis_korzetvezeto_Oszodje/ . Minő véletlen, pont az önkormányzati választás előtti napon lett vége a munkálatoknak. A kivitelező két nap alatt le tudott vonulni a közterületekről. Az már senkit nem érdekelt a hivatalok és az önkormányzat részéről, hogy a projekttábla szerint a munkálatok befejezésének határideje 2010. július 31.-e volt. És mindez tartott 2009 decemberétől. Az önkormányzat részéről soha senkit nem érdekelt az, hogy a kivitelező sosem takarította el maga után az építéssel járó mocskot, hogy a porszennyezés ellen soha nem védekezett; hogy a környékbelieket soha sehol senki nem tájékoztatta az útlezárásokról és terelésekről, a forgalmi rend változásairól. És valahogy a magasságos önkormányzatot és Kocsis körzetvezetőt az is hidegen hagyta, hogy az úgymond helyreállított úrburkolat minősége bizony kívánnivalót hagy maga után, illetve a teljesen tönkretett járdák javítása is inkább gyalázat.

Az pedig mindennek a teteje, illetve a hivatali és politikai aljasság netovábbja, ami a Klinikák metróállomás előtt és környékén zajlik. Kocsis körzetvezető azzal fényezi magát, hogy rendet teremt, és a Józsefvárosi Rendészet betartatja a szabályokat. Ezzel szemben a Klinikák metróállomás környéke maga az anarchia. Anno a metróállomást tervezői nem véletlenül hagytak ki akkora gyalogos területet a metróállomás előtt – hogy legyen helye a vészhelyzet esetén a mentésben részvevő járműveknek. Ezt a felvonulási területet mostanra felparcellázták: a „demszky-karókkal” elkerített területen állandó jelleggel ott parkol mobilárusítóként a MAGOSZ tejárusítója; valamint egy nemzeti mobilcukrászda. Ráadásul állítólag ezek ingyen használják a közterületet. Aztán persze itt szokott parkolni a metróállomás területén működő látványpékség szállítókocsija, meg egy vagyonvédelmi cég páncélautója is. Ezen túl a metróállomás és az MTA KOKI épülete közötti gyalogút maximálisan ki van használva autóparkolás céljából. Legutóbb pedig a metróállomással szemben felépült egy faház, amiben egy „turulos” (tán gárdapártoló?) zöldséges működik. Ráadásul a faház úgy épült fel, hogy betakarja a jelzőlámpát a Szigony utcából érkező autósok elől. A metróállomás előtt a gyalogosok számára rendelkezésre álló terület a korábbi harmadára csökkent, miközben a gyalogosforgalom az elmúlt három évben megháromszorozódott! Csúcsidőben elviselhetetlen a metróállomás előtti zsúfoltság a felszínen. Érdekes módon mindezt a hivatal részéről soha és senki nem vette észre – szerintem nem hajlandók észrevenni. Akárcsak azokat az autókat, melyek úgy parkolnak, hogy teljesen elfoglalják a járdát a klinika kerítése előtt, az MTA KOKI előtt a „második sorban”; vagy épp a metróállomás előtt parkolnak. Gondolom a MAGOSZ tagsági, netán a gárdapártolásról szóló csekkmásolat, a FIDESZ párttagságijának másolata mentő körülmény a közterületet így használók, illetve az így parkolók esetében.

Ha már parkolás: Kocsis körzetvezető cefetül fényezi magát, hogy Józsefváros saját kezébe vette a parkoltatást, amit a Józsefvárosi Rendészet végez. Érdekes konstrukció az, amikor a józsefvárosi Rendészet egymaga lát el egy monopolhelyzeti közszolgáltatás, illetve rendészeti teendőket önkormányzati erőszakszervezetként. Meg kell jegyeznem: a fizetőparkoltatás ma Budapesten az egyik legnagyobb maffiajellegű jelenség. És itt nem (csak) a zsebre dolgozó parkoló-ellenőrökre kell gondolni, hanem az egyéb „kísérőjelenségekre” is. Például a teljesen szabálytalanul kijelölt parkolóhelyekre – például úgy, hogy a járdán nem marad meg a KRESZ-ben kogensen előírt 1,5 méter a gyalogosnak, tűzcsap mellett, szó szerint az utcasarkon. Kocsis körzetvezető nemrég szó szerint saját kezűleg számolta fel ezen anomáliák egy részét a Palotanegyedben – lásd a 8ker.blog.hu erre vonatkozó írását. De csak és kizárólag a Palotanegyedben – ott, ahol lakik. A kerület többi részén a fizetőövezetekben maradtak az anomáliák. És megfigyelhetők anomáliák a Józsefvárosi Rendészet bírságolási technikájában is. Például az autozz.blog.hu –n már volt szó azon kerepesdűlői megállni tilos tábláról, mely hol erre, hol arra fordul az utcasarkon, vagy az állandó jellegű Jázmin utcai levadászásokról. De a 8ker.blog.hu –n is volt szól több esetről is. A legszebb esetek egyiket az volt, amikor a Szentkirályi utcában kitették egy szép napos délután a mobil „megállni tilos” táblát egy filmforgatás előkészítéseként – és 10 perc múlva a Rendészet végigbírságolta az összes ott parkoló autót, pedig a tábla kihelyezése ELŐTT parkoltak oda. Filmforgatások kapcsán volt rá példa, hogy a Tömő vagy a Bókay utcából lopóautóval szállították el az ott parkoló autókat a mobil „megállni tilos” tábla kihelyezése után fél órával, és ugyanakkor bírságolt is a Rendészet. Vagy például visszautalva a Szigony utcai csatornacserére – mely nem kerületi beruházás volt, hanem a Dél-Pesti Szennyvíztisztítóhoz kapcsolódó csatornaépítések részeként fővárosi beruházásként valósult meg – során a Szigony és az Apáthy István utca kereszteződésében letett kordonra kihelyezett megállni tilos tábla alól úgymond véletlenül elmaradt „10 m” kiegészítő tábla – és a Rendészet a tábla és a kordon kihelyezése után húsz perccel már végigbírságolta az Apáthy István utca felét. És mindezt megismételte többször is, a „nagy sikerre való tekintettel”. Nem is beszélve arról, hogy valami véletlen folytán a közúti jelzőtáblák kb. 60%-a (!) sosem a helyes irányba van fordítva Józsefvárosban; és az elforgatott táblák épp aktuális irányának megfelelően bírságol a Rendészet. Mert nem mindegy, hogy egy sarkon álló „megállni tilos” tábla épp merre is néz – pláne, ha pl. délelőtt erre, délután arra nézett, mert délben „megváltozott” a tábla „széliránya”.

És érdekes módon vannak autók és autósok, akik mindig megússzák a bírságolást, holott kirívóan szabálytalanul parkolnak. Például több üzlet és kisbolt szállítója. Ők aztán parkolhatnak össze-vissza, akadályozva a forgalmat akár fél órára is; érdekes módon, amikor a szállítás történik, akkor soha nem bukkannak fel a kerületi rendészek. Teljesen véletlenül akkor és ott sem, ahol és amikor pl. a Hunvald jobbikos (!) jogtanácsosa (nem keverendő a büntetőügyi védőügyvédjével) szokott parkolni – „természetesen” szabálytalanul. És vannak bizonyos övezetek, ahol a Rendészet bizony soha nem bírságol. A Klinikák metróállomás és környéke is ilyennek számít, hiszen csak nagyon ritkán jár erre „közteres” – akkor is legfeljebb a cigók pl. rozzant Ladáit és több évtizedes Opeljeit bilincselik le – néha még akkor is, ha szabályosan parkol, vagy netán a kerék épphogy hozzáért a „fehér csíkhoz”. De ahol garantáltan nem büntetnek, az a Tolnai Lajos utca, a rendőrség és az ügyészség előtt. Ja, hogy történetesen itt rendőrségi és ügyészségi autók, illetve munkatársainak autói szoktak teljesen szabálytalanul parkolni… így már mindjárt más! Mindjárt más? Ezzel a témával foglalkozott már az index.hu, a 8ker.blog.hu illetve az autozz.blog.hu oldal is. Valahogy és valamiért nem töri magát a rendvédelem, hogy megoldás legyen a problémára, és valahogy, valamiért a kerületi önkormányzat nem hajlandó partner lenni e probléma megoldásában. Pedig ez már évek óta probléma, és a suttogó propaganda közbeszédének tárgya. Ideiglenes megoldásnak szóba jöhet egy környékbeli üres önkormányzati telek átengedése a rendvédelem részére (a szomszédságban van több is), de erre valahogy nem hajlandó senki sem.

Ha már eljutottunk a rendvédelemig, ráadásul a parkolás kapcsán, akkor egy „apróság”. Érdekesen működhetnek a térfigyelő kamerák is a „nyóckerben” – például konkrétan egy adott autó kapcsán, mely rendszámát nem akarom nyilvánosságra hozni. Ugyanis amikor ezt az autót többször feltörték és/vagy megrongálták Józsefvárosban, érdekes módon pont az esetek idején, pont az autó közelében lévő térfigyelők valamiért nem működtek. De amikor ugyanez az autó teljesen véletlenül – ráadásul egészségügyi vészhelyzetből eredő vis maior végett parkolt szabálytalanul, akkor a térfigyelő érdekes módon működött – és egy kiváló minőségű, valamint igen drága fotót produkált a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság sarcolói számára. Érdekes, hogy ez az akkor működő térfigyelő sosem készített akkor fotót, amikor ugyanott és ugyanúgy szabálytalanul megáll egy „dobozos” teherautó, mely árut szállít abba az élelmiszerboltba, ahol Kocsis körzetvezető és családja is rendszeres vásárló. És abba most végképp ne menjünk bele, hogy a szóban forgó személyautót és tulajdonosát aktívan szemmel tartja a titkosszolgálat egy olyan ügyben, mely részletei 2029-ig titkosak – és ha a személy szerepe az adott ügyben napvilágra kerülne… hát ahhoz képest a Pelikán-ügyirat szimpla krimi-vígjátékká szelídülne. De egyelőre az a szerencséje az illető személynek – és annak is, aki kapcsán szemmel tartja a titkosszolgálat -, hogy mindegyik parlamenti pártnak a homlokegyenest ellenkező érdekeikből kifolyólag (egyelőre?) élve kellenek, még akkor is, ha pártállástól függően épp ellenségüknek tekintik őket. De a szóban forgó autót bírságolta már meg a Józsefvárosi Rendészeti Szolgálat úgy, hogy az előtte és mögötte lévő autót nem bírságolták – és mikor pár évvel ezelőtt közmeghallgatáson hangot kapott az eset, akkor a „hivatal” szemrebbenés nélkül összehazudozott mindenfélét.

De maradva Józsefvárosnál, pláne, hogy eljutottunk a Palotanegyedig. A Palotanegyed az, ahol Kocsis körzetvezető is lakik, illetve ahol megtalálható a „családi üzlet” is. A Palotanegyed azóta, hogy Kocsis körzetvezető a polgármester, majd másfél milliárdos városrehabilitációs forrást használt fel. Ebből megújult a negyed utcáinak egy része – érdekes módon, a megújult utcákban adott vendéglátósok nagyon is szép méretű szabadtéri teraszt alakíthattak ki. Ezzel szemben a Corvin Sétány Projekt tökéletesen megállt, és tulajdonképp megdöglött – ahogy fentebb felvázoltam; és a Magdolna Projekt is átesett némi változáson. Amíg a palotanegyedi és tisztviselőtelepi beruházások felfutóban vannak, addig a Magdolna Negyed rehabilitációja forráselvonást volt kénytelen elszenvedni. Emlékezetes volt az, amikor 40 milliót akart Kocsis körzetvezető átcsoportosítani a Magdolna Projekt költségvetéséből a Palotanegyed javára – csakhogy ez a forráselvonás túl nagy visszhangot kapott, még az EU-ban is. Így Kocsis körzetvezető kénytelen volt visszakozni. Ez a 40 millió jelentette azt az „ugródeszkát”, mely segítségével Józsefváros 2 milliárd EU forráshoz jutott a Magdolna Projekt továbbviteléhez – amely nagy részét most elnyeli a Tavaszmező utca felújítása. De vannak más „paranormális jelenségek” is. Érdekes módon, a kerületi iskoláknak nyújtott beruházási és fejlesztési támogatásokból a Józsefváros legutóbbi száma szerint egyedül az a Lakatos Menyhért Iskola nem kapott fejlesztési támogatást, mely tanulóinak több mint 70%-a roma. Érdekes módon, amióta Kocsis körzetvezető az oktatásért felelős alpolgármester, illetve 2008-tól polgármester lett, a Lakatos Menyhértben a roma tanulók aránya növekedett, a többi iskolában csökkent – illetve a többi iskola pedagógiai programjából kikerült a roma integrációra vonatkozó rész. Amikor Mohácsi Erzsébet a Józsefvárosi Önkormányzatot szegregációval vádolta, Kocsis körzetvezető kikérte magának, és perrel fenyegetőzött. Csak azt nem tudom, hogy ezek után milyen alapon.

De maradva a városrehabilitációnál: az ilyen források döntő többségét 2008 óta a Tisztviselőtelep és a Palotanegyed kapja és kapta. A Magdolna Projektből, ami látványos, a Tavaszmező utca sétálóutcává építése, illetve a Mátyás térnek a Tesco Expressz igényei szerinti átépítése. Érdekes, hogy a Tavaszmező utca megújítása azt követően kezdődhetett meg, hogy az utcából úgymond elköltöztették az eddig ott lakott roma családok döntő többségét. Viszont a rehabilitációs bontások miatti lakossági népmozgások okán létrejött két olyan övezet Józsefvárosban, amit nyugodtan nevezhetünk etnikai gettónak is. Az egyik a Kálvária tér – Baross utca – Koszorú utca – Mátyás tér - Erdélyi utca – Dobozi utca által határolt terület, a másik és nagyobb pedig az Orczy út – Diószegi – Korányi Sándor – Illés – Tömő – Leonardo – Práter – Illés utcák és a Kálvária tér által határolt terület. Utóbbi terület megújítására és problémáira elképzelése sincs sem Kocsis körzetvezetőnek, sem az őt támogató FIDESZ-Jobbik koalíciónak. Hacsak az nem, hogy a Jobbik javaslatát lenyúlva körbekerítik és kinevezetik közrendvédelmi telepnek. Mert Kocsis körzetvezető e terület kapcsán tett megnyilatkozásai szerint csak és kizárólag rendészeti megoldásokban gondolkodik – miszerint rendőr/csendőr, puskatus, és kuss. De ezen kívül semmilyen koncepciója nincs a kerület vezetésének erre a területre vonatkozóan. Úgyhogy marad az, ami: GETTÓ. Az, hogy szögesdrótkerítéssel vagy anélkül… részletkérdés. Kocsis körzetvezető és a józsefvárosi FIDESZ úgyis ellenséges övezetnek tekinti a kerület ezen részét.

De más szempontból is megfigyelhető az, ahogy Kocsis körzetvezető és a képviselőtestületi többség „differenciál” Józsefváros negyedei között. Anno a 2008-as polgármesteri választási kampányban Kocsis körzetvezető 300 facsemete egy éven belüli kiültetését ígérte. Ebből 180 jutott a Tisztviselőtelepnek, 100 a Palotanegyedbe és a Corvin Bevásárlóközpont környékére (együtt), és 20 a Magdolna Negyedbe. Ígért 300 új, és ingyenes parkolóhelyet. Ebből 180 jutott a Tisztviselőtelepre, és többre nem futotta. Ígért 80 ingyenes parkolóhelyet az Auróra utcai rendelő mellé – lett 80 parkolóhely, csak épp fizető; még a beutalóval érkezők számára is. A városrehabilitációs beruházások a Tisztviselőtelepre és a Palotanegyedre koncentrálnak; a Magdolna Negyedben a Tavaszmező utcára és a Mátyás térre. Ezen kívül semmi több. A Corvin Sétány Projekt leállt, a Szigony Gettóban – elnézést, Szigony Negyedben pedig semmi el sem indult. A Tisztviselőtelep úthálózatának 25-30%-a újult meg az elmúlt 4 évben, a Palotanegyed esetében 20%. Ezzel szemben katasztrófa a Bókay, a Tömő, a Leonardo utcák; vagy épp a Dobozi utca, a Kálvária tér északi „szervízútja”, a Teleki László tér úthálózata, a Fiumei úttal párhuzamosan futó „szervízút”, a Verseny utca, Kerepesdűlő számos utcája - ahol még földút (!) is fellelhető. De külön figyelmet érdemel a Horváth Mihály téren a Futó utca torkolatában az a tankcsapda méretű, 10 centi mély (!) lyuk, amit az önkormányzat 2 éve nem képes kijavíttatni! És biztos számos útszakaszt fel lehetne sorolni. De érdekes, a Tisztviselőtelepen, és a Palotanegyedben bizony minőségi munkát követelt meg az önkormányzat – a Szigony utca csatornacsere után helyreállítása pedig lehetett selejtes. Az már külön érdekesség, hogy a Tömő utca macskakő burkolatának hibáit úgy javították ki, hogy rosszabb lett, mint előtte. A Balassa utca páratlan oldalán lévő járda pedig úgy van, ahogy az egyik májusi felhőszakadás szó szerint elmosta. De ugyanolyan 200 éves bazaltkövekből van a járda az Apáthy István utca 1 és 3 szám előtt is – szerintem ezt már meg kellene hagyni, mint műemléket; mert lehet, hogy még a rómaiak építették, olyan antik.

Az pedig a kerület vezetésének végzetes bűne, hogy a metróberuházások kapcsán, ahhoz kapcsolódva nem volt képes városrehabilitációs beruházásokat kezdeményezni, vagy a metróberuházáshoz kapcsolódóan vagy annak részeként elérni a józsefvárosi képzetlen és tartós munkanélküliek foglalkoztatását – még átmeneti jelleggel sem. A metróberuházással mindig is szembeszállt a Juharos-Gotthard-Kocsis triumvirátus, illetve Kocsis körzetvezető. Emlékezetes, amikor az I. polgári kormány szó szerint megfúrta az el sem indult metróberuházást, akkor Juharos polgártárs közúti felüljárót javasolt a Blaha és az Astoria fölé… illetve villamosvonalat a Bródy Sándor utcából a József utcán át a Baross térre. A lényeg: a metróépítést – akármennyire és elqrták (és nem kicsit) – nem tudta semmilyen szinten sem előnyére fordítani és a kerület érdekében kihasználni a 2006 óta a kerületet irányító FIDESZ-Jobbik koalíció.

Persze, a pozitívumokat se hallgassuk el, ha már kritizálni merészelünk. Mert van pozitívum is Józsefvárosban. Például a közmunka-rendszer, amely jelentős mértékben bevonja a munka világába a tartósan munkanélküli és képzetlen roma munkanélkülieket. Igaz, a rendszer még 2006 előtt a 2/3-os MSZP-SZDSZ koalíció alkotta meg és vezette be. De legalább az új jobboldali többség nem verte szét, hanem tovább fejlesztette. De előrelépés például a Kesztyűgyári Közösségi Ház megvalósulása, illetve az ott zajló integrációs programok. Igaz, a Közösségi Ház beruházását még 2006 előtt kezdték meg, illetve az ott zajló közösségi és társadalom-integrációs programok civil szervezeteknek köszönhetőek – akik ténykedését a FIDESZ-Jobbik koalíció soha sem nézte jó szemmel. Ezen civileknek is köszönhető a Szomszédsági Rendőr Program, mely a VIII. ker. Rendőrkapitánysággal együtt valósulhatott meg – ez azért fáj Kocsis körzetvezetőnek, mert a civilek, és a Magdolna Negyed roma közössége valahogy kihagyta a babérok learatásából. A helyi civileknek köszönhetően megmaradhatott a Tavaszmező utca 6. sz. ház – melyben működik a Roma Parlament is. Igaz, a FIDESZ a Jobbik követelésére ki akarta onnan űzni a roma szervezeteket (akárcsak a Vajdahunyad utcai épületből is), de nem jött be. A Vajdahunyad utcában működik a Józsefvárosi Roma Szolgálat, mely elsősorban iskolai korrepetálást, illetve felzárkóztatást végez. Szerencsére ezt az 1997-ben alapított intézményt sem zúzta szét a 2006-ban felállt új vezetés – pedig a Jobbik ennek felszámolását is követelte. Kiemelkedő, hogy az általuk korrepetált roma tanulók döntő többsége sikeres érettségit tesz – ráadásul sokan közülük integrált iskolában, legyen a Józsefvárosban, vagy azon kívül. Az egy más kérdés, hogy Kozák Rajmund ostoba gaztette, és az azt követő gárdajárás után először Józsefvárosban, majd az ország összes Jobbik vezette településén, illetve nagyon sok fideszes vagy FIDESZ-Jobbik vezette településen az iskolákban a roma tanulók nem űzhetnek küzdősportot – érdekes, csak a roma származású tanulók.

És ha már szóba került a Gárda, akkor ne feledjünk el pár dolgot. Egyrészt azt, hogy Kocsis körzetvezető politikai pályafutása a rasszista és antiszemita MIÉP-ből indult, és onnan igazolt át a FIDESZ soraiba. Másrészt pedig 2008-ban a Jobbik aktív politikai támogatását is élvezte abban, hogy polgármester lehessen. A 2008-as józsefvárosi gárdajárást és az ott elhangzottakat soha nem ítélte el, soha nem szólalt fel a Gárda rasszizmusa ellen, sem ellenzékben, sem kormánypárti képviselőként – és önkormányzati képviselőként sem. Ahogy szinte egyetértését fejezte ki a Tavaszmező utcai késelés kapcsán Bayer Zsolttal, aki MINDEN józsefvárosit elmebetegnek és patkánynak nevezett. Ennek tükrében is érdekes az, hogy Józsefvárosban csak a romák által leginkább lakott negyedekben nincs semmilyen fejlesztés (pl. Szigony negyed/gettó) – még közbiztonsági tekintetben sem. A 2010-es önkormányzati választás kampányában igencsak megerőltette magát, és ígért – igen, mindössze ígért – egy fejlesztést: egy zebrát a Magdolna és Dankó utca, valamint egy zebrát az Illés – Kőris – Práter utcák kereszteződésébe. Igen, mindössze két zebra ígéretére tellett. Egy zebra – lásd: úttestre felfestett gyalogátkelőhely – fizikai kivitelezésére elég kb. 3 óra a hajnali időszakban, amikor javítani szokták a felfestett útjeleket. És nem hiszem, hogy a szakhatósági engedélyek beszerzése oly sokáig tartson. Kocsis körzetvezető „hintett” egy aprócska ígéretet a Gettó lakosságának – abból sem lett semmi. De sokkal fajsúlyosabb ígéretek sorsa is hasonló lett. Például a Teleki tér rendbetétele. 2006 óta háromszor ígérte be a FIDESZ-Jobbik koalíció a Teleki tér és annak piacának rendbehozatalát – háromszor is került le a napirendről. Utoljára a választási kampányban ígérte Kocsis körzetvezető, az önkormányzati választás megnyerése után a képviselőtestület forráshiány miatt le is tett arról, amit ígéretként sem gondolt komolyan. Szavazatszerzése, és a választók beetetésére viszont tökéletesnek bizonyult…

Fentiek alapján remélem érthető, hogy miért nem tettem fel mindezt közmeghallgatási felszólalásban megfogalmazott kérdésként – és miért választottam a kérdéseim és véleményem közzétételének ezt a módját. Szeretett Zsebcézárunk arról szájkaratézik időnként, hogy a tabukat le kell dönteni. Ideje lenne annak, hogy Kocsis körzetvezető és a mögötte álló volt és jelenlegi képviselőtestületi többség túllépjen az önfényező hazugságok időszakán, és nézzen szembe a valósággal. Még akkor is, ha az qrvára nem tetszik nekik – és sok józsefvárosinak sem. Józsefváros egyszer már világtörténelmet írt, akkor, mikor kirobbant és kirobbantotta az 1956-os forradalmat. Jó lenne mindannyiunk érdekében, ha a Kocsis körzetvezető nem várná meg azt, hogy ismét kirobbanjon egy felkelés – pont Józsefvárosban -, ami elsöpri a Cezarátus diktatúráját is; ővele együtt. Ideje lenne annak is, hogy az önkormányzati közmeghallgatások nem csak formalitások legyenek – hanem a választópolgárok közösségének valódi hatalomgyakorlásának színtere, a megválasztott helyi képviselők és polgármesterek közvetlen ellenőrzése és beszámoltatása által.

Tapasztalatból tudom, hogy fideszes politikus soha nem válaszol a választói kérdéseire és felvetéseire, pláne, ha azok kritikát fogalmaznak meg. Ezért nem is várok választ sem Kocsis körzetvezetőtől, sem a képviselőtestület bármelyik tagjától – pláne nem a FIDESZ-Jobbik koalíció részéről. Ahogy Józsefváros egykori országgyűlési képviselője, dr. Kósáné dr. Kovács Magda megfogalmazta: egy politikusnak nem elég tisztességesnek lennie, annak is kell látszania. Nos, Kocsis körzetvezető a tisztesség látszatát már rég elvesztette szerintem – és szerintem tisztességes pedig sosem volt Józsefvároshoz, illetve Józsefvárossal szemben.

Szeretném végre józsefvárosinak érezni magam Budapest VIII. kerületében - és nem egy megvetett nyóckeres gettólakónak...

Mint már említettem: a cigánybűnözés definíciója napjainkban egy kettős jelentéssel bíró fogalom. Egyrészt a kriminológiai értelemben vett definíció, másrészt a politikai. A politikai definíciót a Jobbik által épült be a köztudatba, és ezen jelentése az, hogy MINDEN roma bűnöző, CSAK mert romának született. A kriminológiai értelemben vett cigánybűnözés fogalma szerint vannak olyan jellemző tényállások, elkövetési módok és minősítő körülmények, melyek roma származású terheltekre jellemző.

 Akkor most tekintsünk át a teljesség igénye nélkül pár olyan „tényállást” és „minősítő körülményt”, melyek a cigánybűnözés kriminológiai fogalmának részét képezik – kicsit másképp a szokottnál.

Kábel- és színesfémlopás: amire nincs mentség, sem enyhítő körülmény. Hiszen közérdekű üzemeket, a mindennapi életünk logisztikáját támadják be ezek a cselekmények. A Jobbik, a Gárda és Árpádsáv Agitprop ilyenkor mindig a cigánybűnözést harsogja, de sosem nézünk a cselekmények mögöttes hátterébe. És itt nem a „megélhetés érdekében” történő elkövetésre gondolok – mert a szegénység és az éhezés nem lehet semmilyen jogalap semmilyen bűncselekmény elkövetésére. E cselekménynél az is minősítő körülmény – és kényelmetlen a Jobbik rasszista gyűlöletkeltése szempontjából – hogy ezen kábelek ellopásához bizony abszolút biztos és részletes helyismeret kell, továbbá bizony specifikus szakértelmet igényel. Mert az egyáltalán nem véletlen, hogy még nem halt bele senki abba, hogy ellopja a feszültség alatt lévő 550 voltos felsővezetéket a villamos vagy a HÉV vonaláról; vagy a vasút mellől úgy lopja el a biztosítóberendezés kábelét, hogy azt csak több óra keresés után tudja lokalizálni a hibalehárító szolgálat. Vagy egy transzformátorházban sosem járt úgy a fémtolvaj, mint a szelet kenyér a kenyérpirítóban. És történjenek ezek a cselekmények nyílt pályaszakaszon vagy netán a pályaudvarok területén, közműalagútban, elosztó alállomáson, vagy bármilyen transzformátorban. Márpedig úgymond „kívül álló” nem rendelkezik pontos információkkal arról, hogy a magas színesfémtartalommal bíró kábelek konkrétan hol és hogy helyezkednek el – vagy például hogy melyik kábel optikai és melyikben vannak a fém erek. Akárcsak a közlekedési vonalak mentén, vagy a telekommunikációs hálózatokban történő kábellopásokhoz bizony belső információ, alapos helyismeret és szakmai hozzáértés kell a sikeres végrehajtáshoz. Magyarul: nagyrészt „cégen belüli belső munka” a cselekmény elkövetése – akkor is, ha „külsős bérmunkásra” van bízva a „piszkos munka”. Mert ahhoz, hogy valaki pl. a Keleti pályaudvar területéről lopjon kábelt, ahhoz nem csak utasként kell ismernie a Keletit, különösen annak üzemi területét, és azon belül is az igencsak rejtett zugokat! És azok, akik a kábelhálózatokról a sikeres lopás végrehajtásához szükséges minden információval és szakértelemmel rendelkeznek –pláne naprakészen-, azok bizony jellemzően nem romák! Azon cigók, akik pedig ténylegesen végrehajtják a kábellopást, azok jellemzően nem az érintett cégek alkalmazásában állnak – ergo: valakiknek „súgniuk” kellett, hogy hol kockázatmentes aránylag a cselekmény végrehajtása.

 Az alvilágban, a bűnözés tekintetében is visszaköszönnek a közgazdaságtan alapigazságai – miszerint például a piac a kereslet és kínálat találkozásának színtere. Vagyis: valamiből akkor lesz lopott holmi, ha van piaca, van rá kereslet. Ez igaz a kábelekre és egyéb ellopott színesfémekre. Csakhogy amikor a telekommunikációs hálózatok, illetve a közlekedési vonalak részét képező vezetékrendszerek kábeleit ellopják, a lopott kábelek önmagukban nem hasznosíthatóak. Nem építhetők be házak elektromos hálózatába, vagy egyéb módon közvetlenül nem felhasználható állapotban vannak a lopás következtében. Legyen szó vastag, de egyeres felsővezetékről, vagy többeres – netán karvastagságú kábelekről. És külön figyelmet érdemel az is, hogy a vastagabb kábelekből az esetek döntő többségében maximum 10-20 métert „vágnak ki” és lopnak el, a vékonyabból pedig jóval többet. De a lopott kábelt el is kell adni – mert bizony ehetetlen, ha már sokan a „megélhetési bűnözésre” hivatkoznak. Ergo: kell lennie egy orgazdai háttérnek. Amiről persze CSAK származása okán MINDEN romát bűnözőnek tekintő Jobbik és Gárda soha nem kommunikál. Ez az orgazdai háttér mindenképp a hulladék- és színesfém-hasznosítók köréből kell, hogy kikerüljenek. És ezen színesfém-felvásárlók és felhasználók jellemzően nem romák. Csak az a kérdés, hogy a kis és közepes méretű színesfém-hasznosító vállalkozások tulajdonosai mennyire gárdapártolók. Illetve milyen aljasságra képesek a konkurencia végleges likvidálása érdekében. 2008-2010 között a színesfémhulladék piacán a nagyon kicsiket már rég kinyírta a válság, jelenleg a közepes méretű cégek között dúl a piaci háború a minden tekintetben szűkülő piacért. Szűkül a piac, mert nagyságrenddel kevesebb a kereslet a fémhulladékra, és a fémhulladékok ára is erősen csökkent – két év alatt harmadára-negyedére. Ezen kívül a piac szereplőit írtja a VPOP által betartandó kötelező, és iszonytató mennyiségű adminisztráció (pl. napi jelentés szállítónként, féleségenként és mennyiségi bontásban).

 Az is külön figyelmet érdemel, hogy a kábellopások úgymond hektikus gyakorisággal kerül a sajtó által közlésre. Érdekes módon akkor szaporodnak meg a kábellopásokról szóló híradások – ebből következően a kábellopások is -, amikor a Jobbik kommunikációs stratégiájának szüksége van a nagyobb sajtónyilvánosságra, illetve a Jobbik és a Gárda érdekei a rasszista gyűlölet szítását követelik meg. Ugyanígy történt a sorozatgyilkosságok újabb cselekményeinek idején, a rasszista és jobbikos sorozatgyilkosok elfogásakor – vagy most legutóbb, hogy a Cezarátus szép lassan elszívta a levegőt és a politikai mozgásteret a prenáci Jobbik körül; és a Jobbiknak az egyetlen érdemi kommunikációja csak a rasszista cigányellenes gyűlöletkeltés marad a szavazóbázis megtartása érdekében. A fémhulladék piacának hanyatlása tükrében érthetetlen az, hogy az utóbbi időben miért növekedett a fémlopási ügyek száma – tehát más oka kell, hogy legyen. Elvégre a VPOP könnyebben szemmel tudja tartani a felvásárlókat és telepeiket; melyekből harmadannyi van, mint két éve. És a harmadannyi fémpiaci szereplő is boldogan feldobná a konkurens, hogy megszerezze annak piaci részesedését. De ezek a motivációk egyrészt rég túl és kívül vannak a cigánybűnözés kriminológiai kategóriáján, másrészt alaposan átszövi a politika, és a bűnszervezettség is. De a politika jelenlétén keresztül a fém- és kábellopási ügyek egy jó darabig eszköz lesz a Jobbik és a Gárda kezében a rasszista gyűlöletkeltés és a gyűlöletspirál fokozása érdekében – holmi önös politikai haszonszerzés céljából.

 És még egy: az ellopott kábelt bizony pótolni kell – kemény és húzós összegekért. És nem úgy működik a dolog, hogy ha egy többeres kábelből kivágnak 10 métert, akkor 10 méter új kábelt kell bekötni; hanem a teljes kábelszakaszt cserélni kell – adott esetben több száz méteren. Lássuk be: a kábellopások másik nagy haszonélvezői a kábelgyártók és kábel-forgalmazók. Ugyanis a kábellopások és kábelrongálások garantált keresletet generálnak a termékeikre. Kérdés, hogy ők vajon mely párt, pártok és társadalmi szervezetek kampányfinanszírozásában érdekeltek… akár elsődlegesen, akár másodlagosan.

Uzsora: a modern kori rabszolgaság jogintézménye. Ahhoz, hogy egy uzsorás tökéletesen működjön, ahhoz több összetevő együttes megléte szükséges. Egyrészt a megfelelő anyagi háttér, másrészt pénzügyi, gazdasági és jogi ismeretek, harmadrészt kapcsolati tőke, negyedrészt helyi gazdasági hatalom, ötödrészt az áldozatok kiszolgáltatottsága. Az áldozatok kiszolgáltatottságát pedig elősegíti azok szegregáltsága – informális, társadalmi, földrajzi, gazdasági értelemben is. Az uzsora áldozatai minden tekintetben immobilak – pénzügyileg, fizikailag, társadalmilag is. Nincs esélyük ingázásra, továbbtanulásra, és így magasabb keresettel járó munkakör betöltésére. Számukra marad az alulfizetett és kétkezi fizikai munka. Az uzsorás és az uzsora önmagában nem életképes, és akkor sem, ha a kiszemelt áldozatnak van úgymond kitörési pontja. Ezért az uzsorásnak uralnia kell az áldozata életének minden jellemző és stratégiai pontját – a lakhatás, a jövedelemforrás, a létfenntartás tekintetében is. Tudnia kell ott lenni az áldozata jövedelemforrásánál, és annál a pontnál is, ahol az áldozata puszta létfenntartását biztosítja. Munkanélküliséggel sújtott, gazdaságilag inaktív aprófalvas térségben e két pont a segélyosztó önkormányzat és a „családit” hozó pénzespostás – valamint a vegyesbolt és a kocsma. Ahhoz, hogy az uzsorás egyrészt teljesen kontrollálni legyen képes az áldozata pénzügyeit, ott kell lennie az áldozata bevételénél, másrészt ott, ahol e bevételből az áldozat fedezi a létfenntartást. Vagyis: minimum tudnia kell a segélyosztás időpontjáról és mikéntjéről – illetve a „családit” hozó postás érkezéséről – de ezt már jobb esetben kiküszöböli azzal, hogy áldozatát arra kényszerítette, hogy bankszámlát nyisson; aminek bankkártyája és PIN kódja már az uzsorásnál van. És persze ebből csurrant valamennyit kamatra az uzsorás az áldozatnak, hogy ne haljon éhen. A másik pont a vegyeskereskedés és a kocsma. Vagyis: az uzsorás a célja érdekében orientálja áldozatát – adósrabszolgáját -, hogy hol és mire költse a „könyöradományt”. Persze az érintett boltok árfekvése is annak megfelelő, hogy az uzsorás érdekeinek megfelelő legyen. Az uzsorásnak, ebben a tekintetben jelentős befolyással kell bírnia a helyi gazdasági tényezők tekintetében. Fontos, hogy az áldozat teljesen kiszolgáltatott legyen az uzsorásának – ennek része az, hogy az áldozat sehonnan ne számíthasson segítségre. Se az önkormányzattól, se a rendőrségtől. Ha netán roma az uzsorás áldozata, már származása okán sem számíthat túl sok jóra attól a rendvédelemtől, mely a romákra inkább potenciális bűnelkövetőkként tekint. Az uzsorások roma áldozatai tekintetében a teljes társadalmi szegregáció elérésében pedig a legsegítőkészebb partner nem más, mint a Jobbik és a Gárda! Ugyanis a Jobbik és a Gárda által feltüzelt rasszista gyűlölet következtében a romák sehonnan senkitől nem számíthatnak segítsége. Különösen azután, hogy a sorozatgyilkosság kapcsán a Jobbik és a Gárda az áldozatokat kriminalizálta, és az áldozatok roma származását a sorozatgyilkosok cselekménye tekintetőben mentő körülménnyé tette – és ezt a többségi társadalom tudomásul vette és elfogadta.

 A közgazdaságtan alaptézisei itt is visszaköszönnek, mégpedig a pénz körforgásában. Vagyis: azt uzsorás áldozata megkapja a bevételét, a bevétel nagy része marad az uzsorásnál, kisebbik része az uzsorás által kijelölt kényszerpályán kerül elköltésre a kocsmában és a vegyesboltban. Ami már a látencia az pedig az, hogy kit és mi motivál abban, hogy aktívan vagy passzívan segítse az uzsorást és hatalma fenntartását. Mert ami pénz és vagyon látható a „cigányuzsorásnál” és rokonságánál, érdekköreibe tartozóknál, az ránézésre csak egy része annak, amit hosszú idő alatt módszeresen „lehúzott” az áldozataitól. De hol a differencia? Ami a másik látencia az pedig az, hogy valójából miből, milyen pénzügyi forrásból is működik a Jobbik és a Gárda. Ami pedig a romák lakta aprófalvas és uzsorás sújtotta térségekben közös pont az cigányuzsorás, valamint a Jobbik és a Gárda között, az három dolog: egyrészt az, hogy a Jobbik és a Gárda elemi érdeke a roma kisközösségek és minden roma társadalmi és informális szegregáltságban tartása; másrészt a helyi kistérségi elitnek a változatlan status quo fenntartásában való érdeke. Harmadrészt azok a boltosok és kocsmárosok, akiknél egyrészt bevételként realizálódik az uzsorások adósrabszolgáinak fogyasztása, másrészt akik kézségesen és térítésmentesen biztosítják az infrastruktúrát a Jobbik és Gárda helyi „rendezvényeihez”. És innen nézve érdekes az, hogy a Jobbik és a Gárda, valamint a cigányuzsorások érdeke ugyanaz: az aprófalvas roma közösségek teljes szegregáltságban tartása, és jogfosztott állapotának fenntartása. Vagyis: a cigányuzsorások zavartalan működésének egyik lételemét tulajdonképp maga a Jobbik és a Gárda biztosítja – a kérdés az, hogy ezért cserébe hogyan és mennyit fordítanak gárdapártolásra a cigányuzsorások – és azok, akik a cigányuzsorásokat „mozgatják”.

 De ahhoz, hogy egy adósrabszolga-tartó uzsorás zavartalanul működhessen, ahhoz bizony kellenek egyéb dolgok is, úgymint gazdasági és jogi ismeretek, netán kellő jogi védelem. És a jog területén bizony jellemzően nem romák ténykednek. Mert bizony egy uzsorás villámgyorsan „bebukik”, ha nem tudja magát „levédeni” – akár adójogilag, az államigazgatás részéről várható beérdeklődés, netán büntetőeljárás veszélye esetén. Ahhoz nem kell sok iskola, hogy nagy fekete terepjárót vezetve, izomagyként kigyúrtan fizikai tettlegességgel befenyítse az engedetlenkedő áldozatot. Ahhoz viszont már végzettség, tanult ismeret kell, hogy egy olyan mechanizmust működtessen, ami az uzsora. Mert az uzsora bizony kacsolódik más „tényállásokhoz” is. Mert ha egyszer az áldozatból több pénzt nem lehet kizsigerelni, akkor mit ér vele az uzsorás? Hát átveszi a római jogból vett azon tézist, miszerint „ha nem tudsz fizetni a vagyonoddal, akkor fizess a testeddel”. Vagyis: az áldozat azzal fog törleszteni, amije van – a fizikai léte, a munkaereje. Ilyenkor kerülnek ki az áldozatok fiatal lánygyermekei az út szélére, vagy a munkaképes áldozat fizikai munkát végző ingyenmunkaerő rabszolgává válik. De ahhoz, hogy az útszéli prostitúció keretében tartozást ledolgozhassa az adós (hozzátartozója), ahhoz is kell egy zavartalan körülmény biztosítása – mely már megint az uzsoráson kívül álló (és sokszor államigazgatási) tényezők sokasága. De ugyanez igaz, ha az uzsorás áldozata rabszolgaként robotol valamely nagybirtokos nagygazda nemzettestvér napszámosaként, vagy segédmunkásként építkezésen – akár úgymond közvetített munkaerőként. És ennek működőképességéhez is kell egyfajta háttérbiztosítás – amely megvalósításának területén szintén jellemzően nem romák ténykednek. Ezen túlmenően pedig senkinek fogalma sem lehet, hogy különböző építkezéseken, „nagybirtokokon”, „nagygazdáknál”, nemzettestvéri gazdaságokban, hányan dolgozhatnak feketemunkásként az uzsorások által kiközvetített rabszolgaként – a cigánybűnözésből jól ismert „csicskáztatás” modernizált és fejlettebb verziójában. És ezek a (pl. építő- feldolgozó- élelmiszeripari) munkáltatók, cégtulajdonosok, munkavezetők, mezőgazdasági nagygazdák szintén jellemzően nem romák!

 Fentiekből következik, hogy az uzsorás – a cigányuzsorás – egy nagy rendszer kicsiny, de annál lényegesebb pontja. Tulajdonképp eszköz egy nagyobb rendszerben – és ezt a nagyobb rendszert bizony nem romák mozgatják, uralják és irányítják. De a Jobbik és a Gárda rasszista gyűlöletkeltése csak és kizárólag az uzsorásra koncentrál, és annak roma származása okán fokozza a romákkal –MINDEN romával - szembeni rasszista gyűlöletkeltését, önös politikai érdekeinek megfelelően. Ezzel pedig hűséges módon teljes mértékben kiszolgálja azon rabszolgatartó érdekköröket, akik a cigányuzsorások mögött állnak, és akik érdekében a cigányuzsorások teljes kistérségeket tartanak függő viszonyban. Vagyis: tulajdonképp a Jobbik és a Gárda a cigányuzsorásokkal bizony egymást támogató szimbiózisban vannak – és az egyik elősegíti a másik profitszerzését. Az uzsorások mögött állók anyagi profitját, illetve a Jobbik politikai haszonszerzését segíti ez a szimbiózis. Vagy netán a cigányuzsorások és a mögöttük állók üzlettársa lenne a Jobbik és a Gárda? Jó kérdés… ha az írásom után rövid életű leszek, akkor biztos, hogy bizony a kérdésre igen a válasz.

„Szamurájkardos” tömegverekedések: büntetőjogilag a csoportosan elkövetett garázda jellegű önbíráskodás. Ezekben az esetekben a szamurájkard, a balta, a kés, vagy netán a kézigránát „csupán” súlyosbító körülményként értékelendő díszlet. Koncentrálva a szamurájkardon túl, önmagára a cselekményre, bizony itt alapvetően önbíráskodásról van szó. Az önbíráskodás pedig ott gyakori, ahol a törvényes rend nem érvényesül, illetve a sértett általi érvényesítése és érvényesíttetése lehetetlen. És az önbíráskodás azokban a társadalmi csoportokban gyakori, amely életében az igazságszolgáltatás nem működik, vagy épp ellenségesen viszonyul hozzá. A romák esetében a rendvédelem és az igazságszolgáltatás bizony több száz éve falsul működik. Ugyanis a zsandár, a csendőr, a rendőr egy romában mindig is potenciális bűnelkövetőt látott – még akkor is, ha egy roma egy bűncselekmény áldozata volt. Kirívó példa erre a sorozatgyilkosság nyomozása, amikor a nyomozás eleve tényként kezelte az áldozatok kriminalizáltságát; és amikor pár hét után kiderült, hogy a tényként kezelt vélelem hamis, az bizony már sikeres menekülést biztosított a jobbikos és gárdapártoló sorozatgyilkosoknak (egészen a kislétai vérengzésükig). Egy társadalomban akkor magas az önbíráskodás aránya, ha a törvény érvényesítése nem működik az állampolgárok közötti jogvitában. Legyen szó például csendháborításról, birtokháborításról, pénztartozás érvényesítéséről. Amikor a hatóság nem csinál semmit, rosszabb esetben nem hajlandó eljárni, akkor jönnek az önbíráskodó cselekmények – akár a sértett általi fizikai bosszú, a tettleges pénzbehajtás, vagy a vitás kérdések tettleges elintézése. Ezt a gyakorlatot növeli az is, amikor a rendőrségen a bűnügyi statisztika fényezése érdekében megpróbálják minél több esetből kidumálni a büntetőjogi tényállást. Csakhogy a sértett, amikor egy gyanú alapján saját kezébe veszi a törvénykezést, az olykor veszélyes. És nem biztos, hogy a valódi tettesre sújt le – és az, akit a sértett bosszúja jogtalanul ért, az is bosszúért fog kiáltani. És saját kezébe fogja venni az igazság szolgáltatását.

 Egy egyszerű példa keretében: a nemzettestvér azt állítja, hogy a cigányok elloptak valamit a kertjéből. Két eset van: vagy intézkedik a rendőr, vagy nem. Utóbbi esetben a nemzettestvér saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást – és netán gárdista segítséggel tettleges elégtételt vesz. A cigók részéről nem marad el a válasz – és érdekes, hogy a cigók válaszánál (de csak ekkor!) már lép a „tettrekész” rendvédelem. Ha pedig intézkedik a rendőr az elején, akkor már eleve úgy indul az eljárás, hogy a cigókat eleve bűnösnek tekinti, és ennek megfelelően jár el, és lép fel. Aztán mindenki fel van háborodva, ha a cigók úgymond meg vannak sértődve – netán jogosan, mert történetesen ártatlanok az adott ügyben. És innentől kezdve teljesen mindegy, hogy ki lopta el azt a qrva valamit. A stigma ottmarad a cigókon, akik továbbra sem fognak bízni a rendvédelemben. Ha pedig netán cigótól lopnak el valamit, és netán bejelentik a rendőrségen, a rendőr eleve kétségbe vonja a cigó bejelentését. A cigó pedig valakiről vélelmezni fogja a lopást – akár cigó, akár nemzettestvér a vélelmezett tolvaj -, és maga akar igazságot szolgáltatni a lopással meggyanúsítottal szemben. Ilyen helyzetben eleve hátrányban vannak azok, akik egy falusi vagy kisvárosi kisközösségben élnek úgy, hogy voltak büntetve vagyon elleni bűncselekményért.

 De a romák körében nem véletlen a „szamurájkardos tömegverekedés” – ebben él tovább a vérbosszú hagyománya. Ugyanaz a mechanizmus, ami ma is dívik pl. Dél-Olaszországban, Albániában, Boszniában, Koszóvóban. Csakhogy hazánkban a vérbosszúhoz hasonló, de emberélet kioltásával jellemzően nem járó „csetepatékat” is ügyesen használta fel a Jobbik és a Gárda teljes roma kisközösségek stigmatizálására. Ellenben a rendvédelem helyi szinten érdemben soha semmit nem tett annak érdekében, hogy kiépülve egy egészséges társadalmi kapcsolat a rendvédelem és a roma kisközösségek között, a romák inkább a rendvédelem és az igazgatás rendszerét válasszák a jogviták rendezésének színteréül az önbíráskodás helyett. Mert így nehéz leszokni az önbíráskodásról és a vérbosszú több száz éves hagyományáról.

Ahogy Szögi Lajos brutális meggyilkolása kapcsán a prenáci Jobbik és a Gárda elindította a gyűlöletspirált, ami mára eszkalálódott módon megfékezhetetlenné vált – és Hevestől Kiskunlacházán át Enyingen át Ercsiig és Lőkösházáig, nagyon sok helyen végzetes társadalmi szakadást idézett elő a roma kisközösségek és a többségi társadalom között – például Kerepesen, Kartalon, Kiskunlacházán jobbikos vezetéssel megvalósított helyi apartheidpolitikával együtt. Azzal viszont soha senki nem foglalkozott, hogy a Szögi Lajos meggyilkolását jelentő brutális és semmivel nem menthető önbíráskodásnak volt előzménye – mégpedig (sajtóinformációk szerint) egy korábbi cserbenhagyásos gázolás. Aminek nyomozása során nem erőltette meg magát a rendőrség. És a zempléni térségben nem ez az egy olyan eset van, amikor romák sérelmére elkövetett közúti cserbenhagyás elkövetője nem került rendőrkézre. Netán a helyi rendvédelem feltétezhetően még értésére is adta a roma sértetteknek, hogy ne firtassa az ügyet, úgysem keresik az elkövetőt. Így az igazságszolgáltatásban sértettként jogfosztottá válók a maguk kisközösségi szintjén válnak és váltak önbíráskodóvá. Aminek árát Szögi Lajos vétlenül és ártatlanul az életével fizette meg – egyúttal annak az árát is, hogy az előző és még több korábbi cserbenhagyás esetében sem erőltette magát a rendvédelem a tettes kézre kerítésében. Mindez nem menti Szögi Lajos gyilkosait – és Szögi Lajos meggyilkolása nem lehet mentő körülmény a jobbikos és gárdapártoló rasszista sorozatgyilkosok számára, akármennyire is így akarja a Jobbik és a Gárda.

Falopás: ami nemcsak egy lopás, hanem annál is több. Mégpedig természetkárosítás is. Különösen, ha hektárszámra tűnnek el erdők. Legyen szó Sajóládról, Ózd környékéről – vagy Budapest XVII. kerületében a Városi Erdőről. Szerintem amíg a fával fűtő szegény családok a lehullott gallyakat, rőzsét szedik össze az erdőkben, addig nincs gond. Ügyes gazdálkodással egy erdő évről évre megújuló módon képes több tucat család téli tüzelőjének biztosítására, minden különösebb ráfordítás nélkül. De az gaztett, amikor ipari méretekben tűnnek el erdők hektárjai egy éjszaka alatt. És nincs rá mentség. A Jobbik és a Gárda szerint ez is „cigánybűnözés” – persze a saját definiálásuk szerint; vagyis, hogy falopást CSAK romák követnek el. Egyrészt ami történik Budapest XVII. kerületében a Városi Erdőben (az Új Köztemető mögött), az keményen természetkárosítás – és az onnan a kivágott fákat begyűjtők, majd utánfutószámra elszállítók között egy romát sem lehet látni. Másrészt ahhoz, hogy komplett erdők tűnjenek el hektárszám, pláne egy éjszaka leple alatt; ahhoz bizony gépesített logisztika kell. Láncfűrész, az éjszakai munkához világítás, valamint szállítójárművek – amik nem a húszéves rozsdamarta rozzant Lada kategóriájába tartoznak. És persze itt is igaz a közgazdaságtan alapigazsága, miszerint ha van kereslet, akkor lesz kínálat. A tűzifára van kereslet, hát páran megteremtik a kínálatot – igaz, alvilági módszerekkel. De a kereskedelem sem az a műfaj, ahol a romák jellemzően otthon lennének – legfeljebb, ha az olcsón megszerzett lopott tűzifát a cigányuzsorás tukmálja rá drágáért (vagy épp újabb kamatospénz fejében) az adósrabszolga áldozatára. Aztán persze egy komplett erdő kiirtásához szervezettség is kell – olyan szinten, hogy a körülményekben is biztosra kell menni. Például, hogy a szállítási útvonalon a lopott fa fuvarozásakor a rend éber őrei nem lesznek ott – vagy eléggé éberek. De egyrészt roma rendőr olyan ritka, mint jobbikos kampányrendezvényen a cigányzene, másrészt a rendőrök a maguk cigánygyűlölő módján kizárt, hogy hagynák magukat zsebre tenni egy romának. Meg aztán egy átlag roma átlagjövedelme nem fedezi azt az összegszerűséget, ami egy zsernyák éberségének megfelelő csökkentésére elegendő lenne adott helyzetben. A roma származású elkövetők esetlegesen bérmunkásként – vagy épp adósrabszolgaként – fordulnak elő szervezett falopás végrehajtásában; valami más organizáció profitteremtő érdekében. És ha egy adott területen rövid idő alatt hektárszám tűnik el az erdő, abból a szempontból is érdekes, hogy hol az a bizonyos erdő. Mert ha az a bizonyos erdő, mely egy éjszaka leple alatt lett kiirtva netán véletlenül egy tervezett autópálya, útvonal nyomvonalán van, vagy épp valamilyen „zöldmezős” beruházás, vagy épp külszíni bánya számára kiszemelt helyszín… akkor sokkal érdekesebb a dolog. Abban viszont változatlan, hogy az erdőt ténylegesen kiirtók – akár romák, akár nem- szimpla beáldozható „gyalogok”, „parasztok” holmi nagyobb érdekkörök profitérdekelt sakkjátszmájában.

 Érdekes, ahol az erdészetek vezetői képesek voltak leülni és megértetni a természeti és gazdasági alapigazságokat a helyi roma kisközösségek tagjaival, valamint normális együttműködést tudtak kialakítani a helyi önkormányzattal, helyi rendvédelemmel, valamint a helyi kisközösségek segélyezettjeivel, ott tud működni egy másodlagos erdőgazdálkodás. Vagyis: engedéllyel és ellenőrzött módon történhet a segélyezettek által a rőzsegyűjtés – egyrészt az erdő is megszabadul a saját korható hulladékától, másrészt a segélyezett mélyszegény többlettámogatáshoz jut. És láss csodát – a falopás ezeken a területeken visszaszorult; és a fatolvajokat inkább a saját kisközösségük buktatja le (és veti ki magából). Csakhogy az ilyen típusú preventív együttműködés egyáltalán nem érdeke a prenáci Jobbiknak és Gárdának. Jobbikos vezetésű településeken nincs is ilyen.

 A Jobbik és a Gárda a cigánybűnözés felszámolását a roma kisebbség jogi, majd később fizikai megsemmisítése által képzeli el, mert szerinte MINDEN roma bűnöző, csak mert romának született. Ehelyett a kiváltó okokat kell felszámolni, rendszerszemléletben áttekintve, felderítve és lokalizálva azokat. Nem megy rövid idő alatt – és egyformán alkalmazandó a jog és a kötelesség intézménye; mind a romák és kisközösségeik, mind az államhatalom részéről. Mert egyrészt nincs jog kötelezettség nélkül és fordítva; másrészt amíg ellenségnek tekintik egymást az érintettek, addig mindig is szembenállás, majd ellenállás lesz a vége. Tanulhatna sok települési és helyi rendvédelmi vezető a józsefvárosi Magdolna Negyed „Szomszédsági Rendőr Programjából”. Harmadrészt, amikor a terhelt és/vagy a sértett etnikai, vallási, politikai hovatartozása, illetve szexuális orientációja önmagában súlyosbító körülmény egy bűneset vizsgálatánál, az bizony a nácizmus előszobájaként apartheid. Szerintem egy esetben lehet minősítő körülmény az etnikai, vallási, politikai hovatartozás, illetve szexuális orientáció egy büntetőeljárás során, és csak a sértett oldaláról – mégpedig a gyűlölet-bűncselekmények esetében. Legyen szó az „öld a magyart” kiáltó cigányokról vagy a jobbikos, gárdapártoló rasszista sorozatgyilkosokról; netán a melegfelvonulásokat megtámadó szélsőjobbos horda jobbikosairól.

 A bűn világában ritkán van olyan hogy csak fekete és csak fehér. Ahogy a „cigánybűnözés” kategóriájába sorolt tényállások és minősítő körülmények esetében sem mindig roma a terhelt – és sok esetben a mögöttesnek semmi köze a roma etnikumhoz.

- - - - - - - - - - 

A bejegyzést csak azért hagyom szabadon kommentálhatónak, hogy mindenki láthassa azt az elementáris gyűlöletet, ami jellemzi a jobbikosokat akkor, ha nekik nem tetsző, és/vagy prenáci világnézetükkel ellentétes vélemény kerül megfogalmazásra.

               A közlekedési morálunk olyan, amilyen. Akárcsak a jogállami és a joggyakorlati morálunk is. Nincs mit cifrázni ezen, mind a kettő tekintetében enyhén szólva messze vagyunk a kívánt nívó alatt. De amikor a kettő együtt és együttesen lép úgy kölcsönhatásban, hogy valamilyen szinten a jogbiztonságot és a jogállamiságot szünteti meg az életünk egy apró részletében, az bizony már mellbevágó egy szabadságára igencsak érzékeny, és a demokráciához alapvetően ragaszkodó európai nemzet és egyén esetében.

               Valljuk be: az objektív felelősség elvének bevezetése előtti állapot egy nonszesz volt. Az, amikor a közlekedési szabályszegők 90%-a megúszta büntetlenül a szabály áthágását, ha nem érték tetten. Gondolok itt a traffipaxok és a térfigyelő kamerák által rögzített felvételekre, és azok alapján utólag indított eljárások végkimenetelére. Mert a végkifejlet az volt, hogy az esetek 99%-ában az autó üzembentartója úgy nyilatkozott, hogy „a járművet nem én, hanem közeli hozzátartozóm vezette – akire nézve nem vagyok kötelezhető terhelő vallomást tenni”. És a rendőrség bizony ilyenkor szankció nélkül megszüntette az eljárást. De aztán jött Kondorossy államtitkár az IRM-től, és megszületett az objektív felelősség elve. Ami azt jelenti a közlekedési szabályszegések esetében, hogy első körben a gépjármű üzembentartója szankcionálandó az adott gépjárművel elkövetett közlekedésrendészeti szabályszegésért, és csak a jogszabályban meghatározott esetekben mentesül a szankció alól. És tulajdonképp itt kezdődik a jogállam vége hazánkban a közlekedésrendészetben.

               Na nem azzal, hogy bevezetésre került az objektív felelősség elve, hanem azzal, ahogy történt. Ugyanis a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 21§ (1)-(2) bekezdése taxatíve felsorolja azon eseteket, amikor a gépjármű üzembentartója mentesülhet a szankció alól – ezeket pedig eléggé szűkre szabta a jogszabály, illetve a jogalkotó. Ugyanis csak és kizárólag abban az esetben mentesülhet az üzembentartó a szankció alól, ha a gépjármű jogellenesen került ki a birtokából, és ez ügyben a bírságot kiszabó határozat előtt kezdeményezte a megfelelő hatósági eljárást; vagy ha nevén nevezi az adott szabályszegés elkövetőjét, és a nevén nevezett szabályszegő mindezt írásban be is ismeri. Ennyi a lehetőség, nem több. Abszurd, mert a jogszabály ÍGY semmilyen szín alatt nem ismeri a vis maior miatti szabályszegést. Extrém helyzetben mondjuk minden további nélkül meg kell (!) büntetnie a sofőrt tilosban parkolásért, ha mondjuk azért állt meg a megállni tilos tábla hatálya alatt, mert épp szívrohamot kapott, és még az utolsó erejét összeszedve lehúzódott az útról. De ugyanez vonatkozhat arra is, amikor műszaki ok miatt kénytelen szabálytalanul megállni – legyen az defekt (épp elég utcában és úton szokott szétszórva lenni üvegszilánk), vagy bármilyen más motorikus hiba; netén elfogyott az üzemanyag). Vagy a tilosban parkolás eseténél maradva, ha közúti baleset esetén az arra haladó autós megáll ahol, és ahogy tud, azért, hogy jogszabályi kötelességének is eleget téve elsősegélyben részesítse a sérültet, és a mentők, tűzoltók kiérkezéséig segítsen a mentésben. Vagy mondjuk gyorshajtásért, ha a sofőr épp azért nyomja tövig a gázt, mert a hátsó ülésen épp szülni készül az áldott állapotban lévő kismama. Tudom, hogy abszolút abszurd, de ettől mindez még így van.

               És innentől kezdve még veszélyesebb fordulatot vesz azok története, akik a Vas Megyei Rendőrfőkapitányság Közigazgatási Hatósági Szolgálatának borítékját megkapják. Ugyanis a jogszabály szerint azzal, hogy a szankció alóli mentesülésre mindössze az előbb nevesített két esetet engedi –azt is feltételes módban (!)-, tulajdonképp maga a jogszabály fosztja meg a közigazgatási eljárás alá vont üzembentartót attól, hogy az ártatlanság vélelmének magasztos jogelvével is élve ellenbizonyítást merészeljen előterjeszteni. Vagyis: eleve a jogszabály tiltja meg az üzembentartónak azt, hogy azt merészelje mondani, hogy „elnézést, de amit a rendőrség állít, az nem történt meg”. Például még a sorozatgyilkosoknak, a kábeltolvajoknak, a sikkaszóknak, a bolti tolvajnak, és a tettleges garázdának is engedi a törvény az ellenbizonyítás jogintézményét az ártatlanság vélelmével együtt – de egy közlekedésrendészeti szabályszegés esetében kizárja azt, hogy az eljárás alá vont üzembentartó ellenbizonyítást terjesszen elő a vele szemben megfogalmazott váddal szemben. Például megtörténhet olyan eset, hogy egy „tizenkettő egy tucat” autóról (ezzel nem leszólni akarok egy autómárkát sem, de bőven vannak tömegesen használt autómárkák és típusok) lelopják a rendszámtáblákat, majd egy pontosan ugyanolyan típusú és színű autóra ráteszik – és azzal követik el a valamilyen képalkotó berendezéssel dokumentált közlekedésrendészeti szabályszegést. És ilyenkor is az adott rendszámhoz tartozó gépjármű üzemben tartója lesz a bűnösnek kimondott, és szankcióval sújtott. Különösen akkor abszurd egy ilyen helyzet, ha netán a rendszám valódi tulajdonosa észre sem veszi a lelopást – és netán még vissza is került a rendszámtábla oda, ahonnan lelopták/kölcsönvették. És az autó – egyúttal a rendszám – tulajdonosa semmit nem vesz észre belőle. Utána pedig szájkaratézhat, ahogy akar – márpedig bűnös. Még ha a rendszámlopást netán tudná bizonyítani, akkor sem mentesül a szankció alól; mert a jogszabály kifejezetten a gépjármű jogellenes módon történt használatból való kikerülését nevesíti tételesen; és nem a rendszámét. Na igen… szép az élet. Vajon hány autóst érhetett ilyen végett kellemetlen és drága meglepetés eddig?

                De ezen túlmenően még veszélyesebb a helyzet. Ugyanis mivel a vonatkozó jogszabály KIZÁR minden általa felsorolt mentesítő körülményen kívül minden egyéb mentesítő körülményt, ez által a rendőrség által megfogalmazott tényállás egyben már az eldöntött ítélet – anélkül, hogy a rendőrségnek, mint a szabályszegéssel vádolónak bármit és bárhogy kellene bizonyítani; illetve anélkül, hogy az eljárás alá vont gépjármű üzembentartót megilletni az ártatlanság vélelme, illetve a védelemhez, illetve az ellenbizonyításhoz való jog. Gyorshajtás esetén hiába mondja azt, hogy „kérem, én nemhogy nem is mentem annyival, de nem is léptem át a megengedett sebességhatárt”. Netán hiába van rá egy, kettő, három, netán négy tanúja az autó utasai közül arra, hogy az autó sebességmérőjének mutatója bizony a közelébe sem járt a sebességhatárnak – nemhogy a rendőrség által állított sebesség mértékének -, részletkérdésnek számít, mert a jogszabály kizárja az ellenbizonyítás lehetőségét, mint mentesítő körülményt.

                Amikor bevezetésre került az objektív felelősség elve, egyrészt csökkent a halálos közúti balesetek, és a közlekedésrendészeti szabályszegések száma; másrészt növekedett az államháztartás bírságbevétele. Ezt az akkori ellenzék, a mai kormányzópárt úgy nevezte, hogy „pénzbehajtás”. Valójában az igazi pénzbehajtás csak most folyik igazán, és elementáris erővel. Százszámra lehet hallani arról, hogy a rend derék éber őrei milyen sündörgés keretében vadásszák a gyorshajtókat, szó szerint bozótharc keretében, mindenféle bokrok és tereptárgyak mögött lapulva, hogy igen drága fotókat készítsenek. És teljesen mindegy, hogy például az adott útszakaszon a sebességkorlátozás teljesen értelmetlen, vagy netán egy útfelújítás befejezése után úgymond kint felejtett sebességkorlátozó tábla mögül lesipuskáznak. Na igen, nagyon magas a profitrátája a kamerázásoknak, és a stoptáblák őrzésének is. Abban a helyzetben ahol az eljárás alá vontat nem illeti meg sem az ártatlanság vélelme, sem az ellenbizonyítás joga, ott bizony a vádló hatóság azt és úgy állít, ahogy akar – mert a jogszabálynak köszönhetően a megfogalmazott vádja egyben az eleve eldöntött ítélet. És bizony tudnak születni ezekből a sündörgő lesifotózásokból igencsak meglepő, és furcsa fotók – melyek egyrészt a vádítélet alapját képezik, másrészt fájdalmasan drága tud lenni az áldozatnak. Például az esetek döntő többségében még véletlenül sem bocsátanak az üzembentartó rendelkezésére olyan fotókat a gyorshajtásról, ahol ugyanazok a tereptárgyak látszanának. Ügyes, mert ha mondjuk, két traffipaxos felvételen rajta lennének ugyanazok a tereptárgyak, akkor a tereptárgyakhoz képest bekövetkezett pozícióváltozás, a fotókon lévő időkód közötti különbség alapján lehetne átlagsebességet számolnia az üzembentartónak (pláne, ha netán az időpont másodperc pontossággal szerepel a fotón). Csakhogy egy ilyen lehetőség bizony kockázati tényező a vád számára, és lehetőség az üzembentartó számára az ellenbizonyításra – ha a számított átlagsebesség „inkompatibilis” a közölt sebesség értékével. Arról már nem is beszélve, hogy szinte mindig a „célkereszt” még véletlenül sem ugyanott méri be a prédának kiszemelt autót. És minő érdekesség: amikor a rendőrség véletlenül egynél több fotót bocsát az internetes elérhetőség keretében az üzembentartó számára, ott az esetek döntő többségében az első fotón a célkereszt mindig a „zsákmányállat” autó elején van, a következőn pedig a hátulja környékén. Na igen, ha a két fotó mondjuk ha csak egy másodperces időkülönbséggel készült, akkor bizony az autó eleje és vége között a célkereszt által megtett 3-4 méter egy másodperc alatt kb. 11 km/óra sebesség. Ami adott helyzetben bizony ötszámjegyű összeggel tud módosítani az előirányzott sarc összegén. És nem is beszélve olyan esetekről, amelyek akár az extremelitás esetébe is tartozhatnának – mint például napnyugta előtt negyedórával készített éjszakai felvétel, borult és esős időben árnyékokkal fotózott gyorshajtás, netán verőfényes napsütésben árnyék nélküli fotók. Ennél is „jobb” az, amikor vagy nem látszik az autó rendszáma a traffipaxos fotón- vagy valami oknál fogva nem az autón látszik (hanem valahol máshol, pl. visszatükröződésen – néha úgy, hogy azt sem lehet a fotó alapján megmondani, hogy minek a visszatükröződésén). De az is „különszám”, amikor a traffipaxos fotóról hiányzik a GPS koordináta – és ez fokozható azzal, hogy úgy készül fotó az úgymond gyorshajtó autóról, hogy a fotó alapján a helyszín egyértelműen be sem azonosítható. Netán a fotón szereplő karaktersorozatokról meg sem lehet mondani, hogy mi mit jelent. Vagy netán olyan gyalázatosan rossz minőségű és miniatűr fotók, melyeket, ha pixelszintig nagyít ki a delikvens, az autóból akkor is csak egy körömnyi digitális paca látszik. És e körömnyi digitális paca alapján nemhogy eldöntött tényként állítja a rendőrség a szabályszegés tényét, de szankcionálja is. Egyszóval: bármit állíthat szabadon a rendőrség, és bármit produkálhat; az eljárás alá vont üzembentartónak márpedig fizetnie kell, mert a jogszabály kizárja a vis maior alapján történő mentesülés lehetőségét, illetve az ellenbizonyítás jogintézményét is. Durva esetben a rendőrség megteheti azt is, hogy kiküld egy értesítést és majd egy határozatot egy olyan autó üzembentartójának, mely hónapok óta meg sem mozdult (netán hónapok óta nem is létezik), úgymond bizonyítékként mellékel az internetes elérhetőségen egy tájképet (mondjuk a tavaszi Himalájáról) – vagy épp egy hidegtálas csendéletet, netán egy aktfotót – a közlekedésrendészeti szabályszegés úgymond képi bizonyítékaként; az üzembentartónak márpedig fizetnie kell. Mert az 1988 évi I. törvény 21/A§ (1)-(2) bekezdése kizárja azt is, hogy bizonyítékkal szemben kifogást lehessen emelni, a megfogalmazott váddal szemben ellenbizonyítással lehessen élni. (A bekezdésben mondott példákra vonatkozó konkrét „esetfotókat” nem fogok publikálni – ugyanazon jogelv alapján, mely szerint az ügyvédet is köti a titoktartás.)

                És ha az abszurditás fokozható, akkor azt lehet is fokozni. Mondjuk azzal, hogy az eljáró hatóságok a rájuk vonatkozó eljárási szabályokat sem tartják be. Adott helyzetben ez is ügyes pénzbehajtási módszer lehet. Elhiszem, hogy a Cezarátusnak bármi áron tartania kell a költségvetési egyensúlyt, és ehhez még a lenyúlt magánnyugdíj-pénztári összegek is kevésnek bizonyulnak a sarcnak is nevezhető különadókkal együtt. Így marad az autóstársadalom további sarcolása, mely egy fura szerencsekerék körforgása során véletlenszerűen sújt le egyes autósokra – a nagy EL Qró autokratizmusától kezdve a LiBajnai álságkezelésén át az öt-hat-hétharmados fülkeforradalmi Cezarátus új időszámítása szerinti időben is. Az eljárásrend ebben a rögtönítélő rendőrbíráskodásban az, hogy először a megsarcolni kívánt autós kap egy értesítésnek nevezett dokumentumot a Vas Megyei Rendőrfőkapitányságtól – melyben tulajdonképp közlik, hogy egy adott közlekedésrendészeti szabályszegésben eleve eldöntött tény a bűnössége, és hogy mihez tarthatja magát. Azon kívül, hogy jogában áll hallgatni, és megszabott határidőre tejelni a sündőrségnek. Izé, a Sintérségnek… akarom mondani, a Pintér Műveknek… elnézést, a Cezarátusnak… ejnye, nehezen találom a megfelelő szavakat. Egyszóval a rendőrségen keresztül a központi költségvetésnek. Na persze a kétoldalas és apróbetűs iromány tartalmaz ennél többet is – például olyat, hogy az üzembentartó tehet észrevételt, melyet a határozathozatal előtt a bűnösséget kimondó ítéletet meghozó hatóság akkor tud figyelembe venni, ha azt az üzembentartó az értesítés átvételétől számított öt munkanapon belül megküldi (pl. a Kkt 21/A§ (1)-(2) szerinti mentesítő körülményeket bizonyító okiratok). De az értesítés azt is mondja, hogy mindennek a határozat meghozatala előtt be is kell érkeznie a Vas Megyei Rendőrfőkapitányságra, azon belül is a Közigazgatási Hatósági Szolgálathoz. Ugyanis, ha a mentesülést igazoló dokumentumok nem érkeznek be a határozathozatal előtt, akkor az üzembentartó már csak a jogorvoslati eljárásban, fellebbezés keretében tudja (?) a mentesülését elérni. Aminek költsége bizony ötezer forint – és ha a mentesülését elfogadja a II. fokú hatóság, a fellebbezési illeték bizony nem jár vissza. Vagyis: a rendőrség a kiszabott bírság általi bevételt meg tudja növelni a sokszor kényszerű fellebbezésre lerótt illeték összegével is. Na ez az igazi pénzbehajtás! Ugyanis nem hallani olyanról, hogy bárkinek is igazat adott volna akár az I. fokú, akár a II. fokú hatóság ilyen ügyekben.

                Végül a statisztika csúnya dolog, rossz kezekben végzetes. Például: vajon a közlekedésrendészeti szabályszegés bírságolások hogyan oszlanak meg a bírságolt üzembentartók által üzemeltetett gépjárművek típusa szerint. Vajon a traffipaxot kezelő rendőr azonos időben két gyorshajtó közül kit céloz be? Például az Audi A8-ast, vagy a Suzukit? Tartok tőle, hogy az utóbbit. Vagy netán ha tilosban parkolásról van szó, akkor vajon kit fog lencsevégre kapni a térfigyelő kamera? A „haveri boltosnak” szállítás közben szabálytalanul parkoló „dobozos”, a nagy és fekete merdzsó, netán a cezarátusi Audi A8-as… vagy egy Suzukit? Tartok tőle, hogy az utóbbit – és csak az utóbbit.

                Egyszóval: az objektív felelősség annyira objektív a közlekedésrendészeti szabályszegésben, hogy kizárja még az ártatlanság vélelmét, az ellenbizonyítás jogát, a védelemhez való jogot – és statáriális bíráskodásra adott lehetőséget a vádat megfogalmazó kezébe. Félreértések elkerülése végett: nem a motorizált ámokfutókat védem, hanem azt, ami még megmaradt a jogállamból – ha ugyan beszélhetünk még jogállamról azután, hogy a Cezarátus épp most vezette be a visszamenőleges jogalkotás gyakorlását, és épp mostanság számolja fel az Alkotmánybíróságot… az alkotmányossággal együtt. És persze a sarcolás, a pénzbehajtás mostantól magasabb fordulatszámon fog menni – tekintettel a százezres helyszíni bírságolási tételről beterjesztett törvénymódosító javaslatra. Következik az ötvenes évek rendőrterrorja polgári retróban, fülkeforradalmi kiadásban.

A Kormány tulajdonképp a kötelező magánnyugdíj-pénztárak államosítását hajtja végre, mégpedig rendkívül fondorlatosan, „trükkök százait” bevetve. Még a fülkeforradalom vérnarancsgőzös mámorában Orbán Viktor, illetve a FIDESZ több prominense többször „belebbentette” azt, hogy a FIDESZ szándéka a jelenlegi nyugdíjrendszer II. pillérének államosítása. De erre az IMF, illetve EU, valamint annak pénzügyi biztosa szép szelíden, de határozottan annyit mondott még a nyáron: „no”. És persze, mikor a forint árfolyama hektikusan ingadozott például a Matolcsy és Orbán féle „a 3,8% az tulajdonképp 4,7%”, illetve holmi a Kósa-Szíjjártó államcsődölgető nyilatkozatai hatására (az IMF-el folytatott tárgyalások megszakadásáról nem is beszélve), akkor ebben a témában is eljárta a maga kállai kettősét a Kormány oda és vissza, tétre, helyben, befutóra. És mikor gyengült a forint, akkor „nemzetközi pénzügyi folyamatok”, illetve „nemzetgazdaságon kívül álló okok” lettek a miniszterelnöki szóvivő által megjelölve; ha pedig épp erősödött, akkor ugyanez a szóvivő szerint „Matolcsy miniszter úr piacokat megnyugtató szavai” álltak a forinterősödés mögött. Na igen, a népnek kenyér kell és cirkusz – csakhogy mind a kenyér, és mind a cirkusz egyre többe kerül… mindnyájunknak. De ettől függetlenül a Kormány nem mondott le arról, hogy a kötelező magánnyugdíj-befizetéseinkre, és az abból összejött összvagyonra ne tegye rá a kezét. Még akkor sem, hogy ha nemzetközi gazdasági és politikai nyomás és ellenállás miatt nem tudná megtenni nyíltan, egy lépésben, a „gazdasági szabadságharc” keretében egy annak „huszáros rohamával”. De mégis, és bármi áron, de leállamosítja a nyugdíjrendszer II. pillérét – bármi áron. Első lépésként úgy, hogy a jövőben a magánnyugdíj-pénztárat megillető járulék nem kerül át a pénztárakhoz; második lépésként pedig a kötelező tagság megszüntetése, és az összes pénztártag számára a visszalépés szabad lehetőségének biztosítása. A harmadik –még be nem jelentett- lépés pedig olyan jogi és gazdasági környezet megteremtése, mely ellehetetleníti a pénztárak működését, az államigazgatási és államhatalmi szervek úgymond spontán, de mégis a Kormány elvárásainak megfelelő és szája íze szerinti vizsgálatai, eljárásai és döntései által. Ebben a politikai, jogi és gazdasági környezetben a pénztártagok szabad választási lehetőségei annyi lesz, mint egy halálraítéltté, akitől az ítélet-végrehajtás reggelén megkérdik: „golyó vagy kötél?”.

De mindez miért is történik?

            Rögtön szembeötlő ok, és kellemes ürügy az a havi 30 milliárd, amit a kötelezően pénztári taggá vált munkavállalók a törvény erejénél fogva kötelezően beáldoznak a magánnyugdíj-pénztár kasszájába. Havi 30 milliárd rengeteg pénz, még az államkassza számára is. Ezt a havi 30 milliárdot pedig mi, adófizető dolgozók adtunk össze – eddig a Pénztár által vezetett egyéni számlánkra, a munkáltatói bérlevonás által és az APEH útján – ezentúl pedig a Kormánynak mutatunk be áldozatot bruttó fizetésünk 8%-ának erejéig. De mindez egy kirakat ürügy, egy látványosan transzparens ok – ami egyben kellemes, mondjuk a költségvetési defekt… akarom mondani: deficit csökkentése érdekében. És havi 30 milliárd épp elég nagyságrend ahhoz, hogy egyéb mögöttes tényezőket tökéletesen elfedjen.

            De a Kormány célja a TELJES II. pillér felszámolása, nem elégszik meg holmi 30 milliárd „aprópénz” 14 hónapos einstandolásával. Mert a tizennégyszer 30 milliárd is „aprópénz” a II. pillérben eddig felhalmozott, több mint három billió forint vagyonnak. Igaz, ha a Kormány sikerrel felszámolja a II. pillért – aminek ellenkezőjére semmi esély -, akkor ez a több mint 3 billió forint összesen egy darab egyszeri, és megismételhetetlen tétel, viszont a havi 30 milliárdos munkavállalói nyugdíjjárulék hosszabb távon is biztos bevétel a Kormány (szerint az állami nyugdíjalap) számára. A bekaszált 3 billiós vagyontömeg pedig egyszeri tétel, ami főfogásnak elég nagy falat – de nincs az a nagy falat, mely a hatalom éhségét hosszabb távon tudná csillapítani. Pláne ha a Kormány ezirányú éhségéről van szó.

            Persze, nagyon sokan csak a pénzre képesek gondolni, pedig vannak a mocskos anyagiaknál is érdekesebb kérdések – igaz, azokkal nem lehet jóllakatni a köznépet; de még az éhségérzetet sem lehet velük teljesen elcsapni. Mert a II. pillérben nemcsak a felhalmozott vagyon van. E kapcsán érdekes volt hallgatni a politikusok megnyilvánulásait, köztük a Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi kormánymegbízott szenátor asszony nyilatkozatát. Miszerint az állami nyugdíjrendszerben úgy valósulna meg a járulékfizetők egyéni folyószámla-nyilvántartása, hogy az állami nyugdíjrendszerbe visszalépő kötelező tagokról a magánnyugdíj-pénztáraknak személyre szóló adatszolgáltatást kell adniuk, és ez a személyre szóló adatszolgáltatás lesz az állami nyugdíjigazgatásban bevezetendő egyéni folyószámlás rendszer alapja. Vagyis: a pénztártagok tömeges visszalépésével, illetve a tömeges visszalépésre való ösztönzés-ösztökélés által, a pénztárak fogják felépíteni az állami nyugdíjigazgatás egyéni folyószámlás adatbázisát – aminek az árát „természetesen” a magánpénztárak fogják megfizetni, mégpedig a tagok egyéni számlájának és addig kezelt vagyonának terhére. Az állami nyugdíjigazgatás pedig majd gondoskodik róla, hogy a magánpénztárak adatszolgáltatásait „összefésülve” egy koherensen egységes állami adatbázis jöjjön létre. Gondolom erre a feladatra már készen áll egy „megbízható” (vagyis egy FIDESZ-közeli) informatikai cég, és annak (a Kubatov-listák szerint is) szakértői gárdája.

Vagyis a lényeg a lényeg: nemcsak a jövőbeni járulékbefizetés, és az eddig felhalmozott vagyon kerül államosításra, hanem az ahhoz kapcsolódó adatok is. A járulékfizetők összes személyes adata, ideértve a járulékfizetési jogviszonyokból keletkezett adatok. Valamit érdekességként a „kedvezményezett megjelölése” által keletkezett adatok – mint köztudott, a magánnyugdíj-pénztári egyéni számla egyenlege örökölhető; melyet végakarattól függetlenül is lehetett a kedvezményezettek számára halál esetére biztosítani. Micsoda adatbázis jön létre akkor, ha az összes pénztárból ezek az adatok egy kézbe és adatbázisba kerülnek! Ugyanis ezek a kedvezményezetti megjelölések abszolút személyes adatok, a pénztártag adott kapcsolati mátrixára adnak betekintést – mely személyes kapcsolati mátrixok sok esetben a pénztártag legbensőbb titkainak egyike; és a pénztártagok nagy része is úgy gondolta, hogy EZ nem tartozik az államhatalomra. Kubatov polgártárs és Demeter titokügyér Volner nemzettestvérrel együtt megnyalná mind a tíz ujját, ha a pénztárak által vezetett kedvezményezetti megjelöléseket egy adatbázisban láthatná és elemezhetné… netán kiegészítve és egybefésülve a Kubatov listákkal, vagy holmi jobbikosan gárdapártoló qrvulinfos adatbázisokkal. Elvégre tudott, hogy ezek az adatgyűjtési módszerek nem idegenek a Kormány prominenseitől és favorizáltjaitól. Na igen… a Nagy Testvér, a különböző pártállású árnyékvilágok, és az a bizonyos orwelli jövőkép.

            Az egy dolog, hogy a magánnyugdíj-pénztárak vagyona több mint hárombillió forint – vagyis: több mint háromezer-milliárd forint. És kivételesen vesszünk el a részletekben, de csak egy kicsikét nagy vonalakban. Mert ez a 3 billiós összeg szépen hangzik, mint (mérleg) főösszeg. De azt tudni kell, hogy ez az igencsak kövér összeg nem készpénzben nyugszik egy trezorban, vagy egy kövér bankszámlán kamatozik. És a magánnyugdíj-pénztár nem egy bank, mely folyó ügyekként betétet gyűjt, és abból hitelez. Hanem egy speciális pénzintézet, mely a nála elhelyezett hosszúlejáratú betétet – lásd a pénztártag egyéni folyószámlája – befekteti. Befekteti, mégpedig úgy, hogy egyrészt van egy üzletpolitikája, annak megfelelően összeállított portfolió-kínálata, másrészt pedig a portfoliók mentén megkérdi a pénztártagot, hogy hogyan forgassa meg a betett járulékot (egyesek szerint hogyan forgassa ki a pénztártagot). Vagyis: az adott pénztártag befizetéseiből összejött számlaegyenleget a pénztár bizony befektette – mégpedig értékpapírokba. Mely értékpapírok lehetnek követelést, illetve tulajdonosi jogokat megtestesítő értékpapírok, és ritkább esetekben ingatlanokba. Vagyis kötvények, váltók, államkötések, kincstárjegyek, részvények, koncessziós jogok, üzletrészek. Amikor a pénztártagok meghallva a Kormány ezirányú elvárását, és a fülkeforradalom gazdasági szabadságharcát éltetve – és persze a Nemzeti Együttműködési Rendszer kötelező éljenzése és imádata közepette – szépen visszalépnek az állami nyugdíjigazgatás keretébe, akkor az egyéni számlaegyenlegük gyanánt tulajdonképpen vagyonelemekből összeálló portfoliót visznek át az állami nyugdíjigazgatás fennhatósága alá. Melyben lesznek résztulajdonok stratégiai és egyéb tőzsdei cégekben, illetve állampapírok is. De tekintettel arra, hogy az állami nyugdíjigazgatás nem egy vagyonkezelő szerv, így a visszalépések által ezen átvett vagyonelemeket átadja a Kormány vagyonkezelő szervének, az állami nyugdíjalapot megillető pénzügyi transzfer fejében.

            És miután a tagok szépen visszalépnek az állami nyugdíjigazgatás keretében, miáltal a Kormány vagyonkezelője megkapta a magánnyugdíj-pénztárak által kezelt vagyonelemek feletti teljes körű rendelkezési jogot, szépen összerakhatja azokat a résztulajdonokat, melyek eddig több pénztár birtokában voltak. Vagyis: a Kormány a magánnyugdíj-pénztári rendszer államosítása által közvetve a nemzetgazdaság egy meghatározott részének államosítását fogja végrehajtani – ami által a Kormány erős befolyást szerez a nemzetgazdasági szempontból meghatározó cégekben (pl.: MOL, OTP, T-COM, energetikai cégek). Ezen kívül a Kormány birtokába így kerülő állampapírokat, azok lejártakor nem kell visszavásárolnia – mert a visszalépéssel a (volt) pénztártag (egy később meghatározásra kerülő szabályrendszer által) jogot szerez úgymond teljes állami nyugdíjra. A visszalépéssel pedig az államháztartás rendszerébe kerül vissza az állam által korábbak kibocsátott állampapír úgy, hogy államháztartáson kívülre nem történik pénzügyi ellentételezés; illetve az államháztartás alrendszerei közötti „előirányzat-transzferálással” kerül bevonásra az átvett állampapír. Ez által az államadósság látványosan csökkenhet – akár a GDP több százalékában kifejezett mértékben is; és nem elhanyagolandó az így megszerzett, hosszú futamidejű állampapírokra így ki nem fizetett kamatköltség sem.

            Valami hasonló történt az „I. polgári kormány” idején egy Postabank Rt nevű „műintézménnyel” kapcsán. Akkor az akkori kormány ellenőrzése alá akarta vonni a Postabankot, mely részvényeinek 10%-át a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat tulajdonolta, mint az állami nyugdíjalap akkori vagyonkezelője. A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat 1998 nyarán nem volt hajlandó teljesíteni a kormánynak a 10%-nyi részvénypakett átadására vonatkozó ukázát. Erre válaszul az akkori kormánytöbbség törvénymódosítással szétkergette a társadalombiztosítási önkormányzatokat, kinevezte a TB alapokat felügyelő MEH államtitkárnak Selmeczi szenátor asszonyt… és megkaparintotta a 10% Postabank részvényt. Azóta a Postabank már a történelem része. A magánnyugdíj-pénztári tagok visszaléptetésével a tagok tulajdonát is átveszi az állam – mely vagyon része sok-sok jelentős magáncég résztulajdona is; legyen szó ipari, mezőgazdasági, energetikai, és pénzügyi cégekről. A hazai magánnyugdíj-pénztárak által megszerzett külföldi cégek értékpapírjairól nem is beszélve. Kérdés, hogy a Kormány a nyugdíjrendszer II. pillérén túl és azon keresztül mely olyan jelentős cégben akar közvetlen befolyást, melyben valamilyen szinten meghatározó tulajdonrésze van az államosítandó magánnyugdíj-pénztáraknak. Lehet, hogy a Szurgutnál nyegle gáz lesz MOL kapcsán; vagy épp egy bankvezér gyomra remeghet egy piCsányit? Nem lehet tudni…

            És akkor megérne egy misét annak vizsgálata, hogy milyen hatással lesz a magánnyugdíj-pénztárak eltűnése a nemzetgazdasági mechanizmusokra; legyen szó az állampapír- ingatlan- és értékpapírpiacról, a kereskedelmi bankok általuk történt kvázi refinanszírozásáról – és persze a pénztárak által foglalkoztatottak (és családjaik) egzisztenciájáról.

            Félreértések elkerülése végett: eszemben sincs kiállni a kötelező magánynyugdíj-pénztári rendszer mellett. És nem kardoskodom egyetlenegy társadalombiztosítási modell mellett sem; mert ma már a világon sehol nincs jelen vegytiszta formában a Bismarck-i, a szovjet, a skandináv, a Beverigde-plan szerint működő, a Mutuel - rendszer, vagy a mediterrán modell, ahogy a színtiszta piaci alapon működő TB rendszer sincs sehol a világon. De ha már a Kormány egy ilyen, több generáció életére kiható nemzetgazdasági területbe piszkál bele a maga „fülkeforradalmi lendületével”, akkor jó lenne tudni azt, hogy mik is az adott döntés mögöttes –és netán alantas- mozgatórugói.

Jó lenne tudni, hogy valójában mi miért történik… elvégre a jövőnkről van szó. Mert a politika bármely szereplőjéről is legyen szó, kötve hiszem, hogy a javunkat akarja. Illetve dehogyisnem akarja a javunkat – csakhogy mi nem adjuk (olyan könnyen). A politika és a tisztesség egymást kizáró fogalom jelenleg – szerintem. És erős őszintetlenséget érzek a kormány részéről, mikor felszámolni akarja a nyugdíjrendszer II. pillérét – és őszintetlenséget érzek az ellenzék részéről is, mikor ragaszkodik a jelenlegi kötelező magánnyugdíj-rendszerhez; vagy épp egyetért a kormánnyal. Ahogy dr. Kósáné dr. Kovács Magda, Józsefváros egykori országgyűlési képviselője, volt munkaügyi miniszter megállapította: egy politikusnak nem elég tisztességesnek lennie, annak is kell látszania. A Kormány már rég elvesztette a sosemvolt tisztességének még a látszatát is – de ebben megelőzte őt a Nagy El-Qró és autokratizmusa. A Jobbik gárdapároló Vona-G-lásának pedig sosem volt tisztessége, és még annak látszatja sem – nyugdíjügyben sem.

Jó lenne tudni, hogy valójában mi miért történik… elvégre generációkat átívelően a jövőnkről van szó, mégpedig össz-nemzeti szinten, pártállástól függetlenül! Mert lehet, hogy mégiscsak az állami nyugdíjigazgatás rendszere által biztosított nyugellátás a biztos és jó megoldás – de hogy a Kormány szándéka ettől függetlenül nemcsak ez. Hanem szinte biztos, hogy a pénztárak vagyonának megkaparintása, és ezen keresztül a FIDESZ hatalmának kiterjesztése a lehető legtöbb magyarországi nagyvállalatra, illetve a politikai holdudvar „benyomása” az érintett nagy cégek vezetésébe.

Avagy a náci rémuralmak és a II. világháború európai vége után 65 évvel később Magyarországon újra napirenden van olyan internálótáborok nyitása, ahová emberek kizárólag etnikai hovatartozásuk okán kerülnének. mondván: annak születtek, olyan etnikai hovatartozással, amilyennel. Ugyanis a Jobbik CSAK etnikai alapon tesz különbséget bűnöző és bűnöző, segélyezett és segélyezett, munkanélküli és munkanélküli, illetve nagycsaládos és nagycsaládos között. És CSAK a roma származás okán, CSAK a roma származáshoz rendelne CSAK szankciókat, joghátrányokat, és negatív jogkövetkezményeket. Mindezt egyértelműen, félreérthetetlenül nyilvánvalóvá tette Szegedi Márton, Szegedi Csanád és Vona Gábor, mikor megfogalmazták a „közrendvédelmi telep”-re vonatkozó javaslataikat. És ez alapvető probléma.

És akkor lássuk részletesebben először a „közrendvédelmi telep”-ként kommunikált, majd később „önfenntartó börtön”-nek behazudni próbált jobbikos internáló- és haláltábor kapcsán a legautentikusabb forrást, vagyis Szegedi Mártont, Szegedi Csanádot és Vona Gábort (kerülve a nol.hu cikkeit):

Elöljáróban ott van a „cigánybűnözés” (egybeírva) – „cigány bűnözés” (különírva), illetve a „cigánybűnöző” (egybeírva) – „cigány bűnöző” (különírva) definíciók használata a Jobbik és a Gárda mindennapi kommunikációjában. A „cigánybűnözés” egy kriminológiai értelemben vett definíció egyrészt az elkövetett cselekmény, mint jogi és történeti tényállás etnográfiai, romológiai, szociológiai és szociálpszichológiai körülírására és etnikai vonatkozású többlettartalommal való megtöltésére; a „cigánybűnöző” pedig a konkrét elkövetőhöz, mint individuumnak az etnikai hovatartozásának hozzárendelése a „cigánybűnözés” kriminológiai definíciója által és abból levezetve. Viszont a Jobbik propagandistái által újrakreált és újraértelmeztetett „cigány bűnözés” jelentéstartalma az (azzá vált) mindezek tükrében, hogy a bűnelkövetésekhez kizárólagosan rendeli az elkövető roma etnikumhoz való tartozását a definíció; ezzel a teljes roma etnikumot és minden egyes tagját bűnözőnek nevezve; mely a teljes roma közösség egészéről minden egyes roma származású egyénre a „cigány bűnöző” kifejezéssel terjeszti ki. És e definíciópárok módszeres használata folyamatosan jelen van a Jobbik és a Gárda kommunikációjában. Na igen, a szó veszélyes fegyver – és van, aki fegyvertelen. De a szavakkal való elemezgetés után jöjjenek a konkrétumok.

http://jobbik.hu/rovatok/rolunk_irtak/a_jobbik_javaslatot_dolgozott_ki_a_hazai_es_az_europai_ciganykerdes_megoldasara

„A Jobbik a cigánykérdés rövid távú megoldása érdekében a helyi csendőrségek létrehozását, a közrendvédelmi telepek megteremtését és a szociális segélyrendszer átalakítását, valamint önfenntartó börtönöket létrehozását javasolja.” – Vona Gábor

„Szegedi Csanád, a párt EP-képviselője sajtótájékoztatóján […] kifejtette: a Jobbik a cigánykérdés rövidtávú megoldásként a helyi csendőrség felállítását, közrendvédelmi telepek létrehozását, a szociális segélyrendszer átalakítását, valamint önfenntartó börtönök létrehozását javasolja.”

„Korábban a Jobbik az Országgyűlésnek is javasolta, egy eseti bizottság felállítását amely a cigánybűnözés ÉS a cigányság problémáit térképezte volna fel.”

-          Vagyis: a Jobbik szerint a „cigánykérdés” CSAK közrendvédelmi, kriminológiai és közbiztonsági kérdés. Ergo: ezzel a Jobbik, és személy szerint Vona Gábor MINDEN romát bűnözőnek nevez, CSAK roma származása okán.

-          Vagyis: Szegedi Csanád e mondatával CSAK etnikai alapon tesz különbséget bűnöző és bűnöző, segélyezett és segélyezett, illetve elítélt és elítélt, valamint terhelt és terhelt között.

http://jobbik.hu/rovatok/alapszervezeti_hirek/szegedi_marton_telepitsuk_ki_tiltsuk_ki_a_ciganybunozoket_miskolcrol

„Megyeszerte tovább folyik a nemzeti össztermékhez gyakorlatilag semmit hozzá nem adó cigányság nyakló nélküli segélyezése ez csak a miskolci embereknek éves 6 milliárd forintjukba kerül, miközben már a tisztességesen, bérből fizetésből élő emberek ezreinek arra nincs pénzük, hogy a fűtés és a villanyszámlát kifizessék.”

-          Vagyis: Szegedi Márton MINDEN romát munkakerülőnek, parazitának – és ezen keresztül bűnözőnek nevezett, CSAK roma származása okán. Illetve a teljes magyarországi roma kisebbség MINDEN tagját kollektív bűnösség stigmájával sújtotta.

http://jobbik.hu/rovatok/alapszervezeti_hirek/szegedi_marton_telepitsuk_ki_tiltsuk_ki_a_ciganybunozoket_miskolcrol

„A fentiek alapján a Jobbik miskolci alapszervezete azt javasolja és képviseli, vezető önkormányzati pozícióba kerülve pedig megvalósítja, hogy a cigánybűnözőket tiltsák ki Miskolc területéről és 21. századi nyugat európai mintára zárják táborokba, továbbá az Országgyűlésnek, a kormánynak javasolni fogja akár állampolgárságuk megvonását is.”

http://index.hu/belfold/2010/08/24/a_jobbik_taborokba_zarna_a_ciganybunozoket/

„A szélsőjobboldali párt szerint XXI. századi, európai megoldás lenne állampolgárságuktól is megfosztani cigány származású, többszörösen visszaeső bűnözőket.

„Kitelepítené a cigány származású, többszörösen visszaeső bűnözőket a Jobbik Miskolcról, táborba zárná őket, és akár állampolgárságukat is megvonná - jelentette be Szegedi Márton, a párt miskolci polgármesterjelöltje sajtótájékoztatón, kedden.”

-          Tehát CSAK a roma származású bűnözőkre vonatkozna e jobbikos szankció (CSAK roma származása okán), a nem roma, netán „nemzettestvér” bűnözőkre nem – egyáltalán nem. Ergo: CSAK etnikai hovatartozás alapján tesz különbséget a Jobbik, és Szegedi Márton úgy, hogy az elkövető esetében CSAK a roma származáshoz rendelne CSAK súlyosbító körülményeket és többletszankciókat.

És tulajdonképp hogyan is működnének ezek a közrendvédelmi telepnek titulált romagettó koncentrációs táborok?

http://index.hu/belfold/2010/09/01/kozrendvedelmi_telepeket_hozna_letre_a_jobbik/

„A politikus [Szegedi Csanád] szerint a telepekre egyrészt a "helyi lakosságot terrorizáló", illegális telek- és lakásfoglaló cigány családok kerülhetnek a Miskolc melletti Lyukóvölgyből, amihez a rendőrségnek elég lenne egy jegyzőkönyvet kiállítania a garázdálkodó személyekről. […] Szegedi Csanád elmondása alapján szintén a Jobbik által kezdeményezett telepre kerülnének a miskolci Avasi lakótelepről, azon "cigány emberek, akik a saját családjukat, és a környezetükből 20-30 embert beköltöztettek másfél-, kétszobás lakásokba és az egész környéket rettegésben tartják". A képviselő szerint az önkormányzat ebben az esetben kényszerkilakoltatással kezdeményezné a telepre szállítást.”

-          Vagyis: bírósági ítélet nélkül kerülnének emberek a haláltáborba. És csak a roma származásuk okán.

-          Ahogy Szegedi Csanád kifejtette: elég lenne egy rendőrségi jegyzőkönyv, vagy egy önkormányzati határozat, végzés. Ezzel Szegedi Csanád az ártatlanság vélelme kapcsán is CSAK etnikai alapon tesz különbséget terhelt és terhelt között úgy, hogy CSAK a roma származáshoz fűzne joghátrányt – úgy, hogy CSAK a roma származás okán a terheltet nem illetné meg az ártatlanság vélelme. A koncepció szerint megszületik az azonnali ítélet, tárgyalás, bizonyítás, a terhelt meghallgatása nélkül – aztán az ítélet végrehajtása során (esetleg) a roma „elítélt” kísérletet sem tehet az ártatlansága bizonyítására (ha tehet).

-          Normál esetben a vádnak kötelessége a bizonyítás, illetve a terheltet ártatlannak kell tekinteni a bűnösségét kimondó jogerős bírósági ítéletig. Ebben az esetben (és Szegedi Csanád szerint) CSAK a roma származása okán bűnösnek kell(ene) tekinteni tulajdonképp MINDEN romát, addig, amíg a vádat megfogalmazó meg nem hozza az ártatlanságra vonatkozó döntést. Vagyis meg az ártatlanság vélelme a roma származás okán nem illetné meg a terheltet a Jobbik szerint.

-          Valamint azzal, hogy a deportálandó roma esetében –kizárólag etnikai hovatartozása okán- nem bíróság hozná meg a szabadságvesztés azonnal végrehajtandó ítéletét, hanem a jobbikos csendőr vagy jobbikos helyhatósági hivatalnok, ezzel Szegedi Csanád szerint egy roma terhelnek CSAK roma származása okán nem lenne joga a bírósági tárgyalásra, illetve a jogorvoslathoz való joghoz.

-          A koncepció ugyanaz, mint ahogy az 50’es évek internálótáborai működtek, legyen szó Hortobágyról, Kerepestarcsáról, a „Buda-Dél”-ről. Akkor is, elég volt egy rendőrhatósági végzés, egy „komoly, megbízható forrásból származó, névtelen” bejelentés alapján, ahhoz, hogy emberek és családok tűnjenek el végleg az 50’es évek „közrendvédelmi telepein”.

-          És ez köszön vissza most a Jobbik javaslatában. Ezek szerint, ha például egy társasházban lakó – és minden közösségi normát betartó magatartást tanúsító – roma család léte nem kívánatos volna a jobbikos, rasszista szomszédnak (kizárólag a roma származás okán), akkor elég volna 2-3 aláírással egy „bejelentés”, és máris mehet a család a deportba. Emlékezhetünk például az 50’es évek „fürdőszobás bokorugróira…” – ugyanaz fog ismétlődni.

http://jobbik.hu/rovatok/rolunk_irtak/a_jobbik_javaslatot_dolgozott_ki_a_hazai_es_az_europai_ciganykerdes_megoldasara

„A politikus [Szegedi Csanád] hozzátette, az európai normákhoz hasonlóan kettős kordonnal körbevett területen rendőri, illetve csendőri felügyelet mellett élhetnének az emberek, akik regisztrálva hagyhatják el napközben, az, este 10 óra után kijárási tilalom alatt álló területet.”

-          Vajon mit jelent a „regisztrálva” hagyhatják el napközben? Barna háromszöges karszalag kötelező viselése? Esetleg valami billog, netán az alkarba tetovált sorszám – esetleg a telepre deportálás ügyiratszáma, mint „regisztráció”? Vonalkód is lenne hozzá, és az ellenőrző ponton vonalkód-olvasóval „regisztrálják” a ki és belépést?

-          De elvégre a hullazsákon szereplő „dögcédula” is a regisztráció egy formája… vagy épp a halotti anyakönyvi kivonat a hamvasztáshoz.

http://jobbik.hu/rovatok/rolunk_irtak/a_jobbik_javaslatot_dolgozott_ki_a_hazai_es_az_europai_ciganykerdes_megoldasara

„A telepről van kiút, ugyanis akik rendszeresen iskolába járatják gyermekeiket, munkát vállalnak, jogkövetőek, azokat a helyi önkormányzatok létrehozta bizottságok visszaengedhetik a társadalomba.”

-          Ergo, akkor a bűnözőnek tekintett, és csak származásuk okán odadeportált roma családok gyerekei is a „telepen” végeznék? Vajon a táborba kerülő roma gyerekek –újszülöttől a fiatalkorúságig – milyen bűnt követhettek el, azon kívül hogy romának születtek?

-          A „regisztrációhoz” kötött kilépési engedély kapcsán hogyan lenne megoldott a táborlakó gyerekek iskolába járatása? Naponta kellene olyan megalázó ki- és beléptető procedúrákon átesniük a tábor ellenőrző pontján, mint a palesztinoknak Izrael területére való belépéskor, vagy a haláltáborban működne egy iskola, ahol egy életre megtanulhatják azt a jobbikos alaptézist, hogy MINDEN roma bűnöző, CSAK mert romának született?

-          És vajon milyen bizottságok lennének, a „társadalomba való visszatérést” engedélyező gréniumok? Cigánygyűlölő jobbikos pártdelegáltakból? Azon csendőrökből és gárdistákból, akik anno a telepre deportálták/deportáltatták a romákat? Vajon egy ilyen bizottságban a Jobbik által „pártfogolt” sorozatgyilkosok is benne lennének?

-          És mennyi idő után kerülne az adott deportált ügye egy ilyen bizottság elé? És vajon a deportálást meghozók diszkrecionális döntése alapján, vagy az eleve a származása okán bűnösnek mondott roma deportált is kérvényezhet „bizottsági felülvizsgálatot”? És milyen szabályrendszer alapján járna el eme „kegyelmi bizottság”? Pofára?

A miskolci Avas lakótelepen kialakult helyzet kapcsán még 2009. januárjában, az egyik nol-os cikkhez írtam az alábbi kommentet (még amikor nem volt az 1500 karakteres „volumenkorlát”):

- - - - - - -

Egy összeesküvés-elmélet az Avason kialakult helyzetre.

Árpádsáv Agitprop ügynökei nyomatják ezerrel a cigányozó szöveget, ahogy „párttitkár nemzettestvér” utasításba adta. Persze, ezerrel megy a cigózás, hogy mennyi szocpolt vettek fel, és hogy különben is bűnözők, CSAK azért mert romának születtek. De érdekes módon senki nem hajlandó a szocpolos panamával az Avason lakáshoz jutó, valamikori Miskolc környéki falvakban lakó cigányok „bűnén” túl merészkedni, mikor gyalázkodva kommentálja az eseményeket. Pedig ezen cigánycsaládok nem spontán indultak el az Avasra tömegével lakást venni, és igénybe venni a szocpolt. Ehhez olyanok támogatása és bűnös közreműködése kellett, akik ismerik a jogot, a pénzügyeket, a szabályokat. Ehhez olyan NEMZETTESTVÉREK kellettek, akik ügyvédek, közjegyzők, banki alkalmazottak és vezetők, értékbecslők… na meg a NEMZETTESTVÉR hivatalnokok akár az önkormányzatoknál, az államkincstárnál és hasonló szerveknél. Mert „tudjuk” Árpádsáv Agitprop honlapjairól, hogy a cigányok tanulatlanok, tudatlanok, civilizálatlanok… így eleve nem is lehet közülük diplomázott jogdoktor. Nemhogy pénzügyes, vagy értékbecslő… netán köztisztviselők. És persze a profitot sem a lakáshoz jutott cigók tették zsebre… hanem többek között azok az ügyvédek, akiknél megköttetett az adásvétel, azoknál a közjegyzőknél, akik a szocpolt „ellenjegyezték”, azok az értékbecslők akik szakvéleményezték az ingatlanokat, és persze a kiutalásban részt vevő köztisztviselők. És persze nem is beszélve a NEMZETTESTVÉR ingatlanközvetítőkről, akik a falusi cigóktól ELŐRE felvásárolják a házakat, illetve „kiközvetítik” nekik az avasi lakótelepi lakásokat. Mert a cikkben említett roma nevén Dzsínó is csak egy kishal, egy „felhajtó”… aki felhajtja a falvakból az Avasra telepítendő cigányokat.

És itt jön az összeesküvés-elmélet.

Megtörténhet, hogy egy kőkemény ETNIKAI TISZTOGATÁS történik, aminek politikai haszonélvezője a Jobbik és a Magyar Gárda – szerintem. Miért is?

1.: A Miskolc környéki falvakból így eltűnnek a nemzettestvéreknek oly sok gondot okozó roma családok. Így a falvak nemzettestvér polgármesterei elmondhatják, hogy javul a közbiztonság és jobb az önkormányzat anyagi helyzete, mert nem kell annyi pénzt fizetni a „segíjkére”. Így nemzettestvér polgármester újra nyeri a választást. Amelyik faluból meg nem vándorolnak el annyira maguktól a cigók, hát akkor oda „beszervezésre” kerül némi gárdajárás… esetleg polgárőrség címén némi etnikai alapú „embervadászat”, hogy a cigók „értésére legyen adva”, hogy merre is van Avas.

2.: Miskolc hagyományosan MSZP szimpatizáns város – volt. Csakhogy a közbiztonság romlása, illetve az Avasra betelepített cigóknak muszájból juttatott segíjkék csak az önkormányzat deficitjét növelik. Némi propaganda-háború, némi megfelelően kozmetikázott számadat és hír „bedobása” a köztudatba, és máris inog a szoci szavazóbázis Miskolcon is. Erre „kényelmesen” rá lehet szervezni némi gárdajárást, és megtörtént a Jobbik erődemonstrációja is.

3.: Így a Jobbik a cigányoknak a falvakból történő távozása után a falvakban; Miskolcon a cigányoknak az Avasra zsúfolásával és az ebből eredő problémák okán Miskolcon tudja növelni a szavazóbázisát.

4.: A nemzettestvér közreműködők zsebében lapuló profitból pedig juthat annyi „pártolás” a Magyar Gárda kasszájába, hogy abból például meg lehessen szervezni a szükséges gárdajárásokat – a Miskolc környéki falvakba azért, hogy „megértessék” a cigókkal, hogy nekik az Avason a helyük… és Miskolcon pedig úgymond „közbiztonság-javító sétákra” .

5.: Az Avas lakótelepe egy jól körülhatárolható, egy majdhogynem elkülönülő városrész Miskolcon belül. Így, ha ott a roma entitás aránya 70-90% lesz, akkor kényelmesen „leválasztható” lesz Miskolcról. Leválasztható a városról és körbekeríthető – pont úgy, mint 1944-ben a budapesti gettó! Ami persze villámgyorsan meg fog történni, ahogy a 2/3-os FIDESZ+Jobbik koalíció átveszi az ország irányítását Viktátor vezetésével, és meghozza a saját „árpádsávos” törvényeit… többek között a teljes roma entitás teljes jogfosztását – kizárólag származási alapon. Persze ott van Lyukóvölgy… ami szintén ugyanolya módon majdnem elkülönülő városrész Miskolcon belül. Persze Lyukóvölgy mellett ott van Lyukóbánya… aminek meddőhányói alatt épp elég roma holttestét lehet bezsúfolni a Viktátor idején hatalmat gyakorló 2/3-os FIDESZ+Jobbik koalíció „árpádsávos rémuralma” alatt.

Az már a hab a tortán, hogy Miskolc a Jobbik alelnökének, Szegedi Csanádnak a szülővárosa. És az is, hogy a Viktátor egy konferencián „roma autonómiáról” beszélt. Vajon a Viktátor hogy értette a roma autonómiát? Az Avason létrehozott, szögesdrótkerítéssel, műszaki határzárral körbezárt gettó lenne az a bizonyos „roma autonómia” az odazsúfolt és jogfosztott cigókkal?

- - - - - - -

2009 elején szó nem volt a Jobbik és „árnyékállam” részéről „közrendvédelmi telepek”, „internálótáborok” vagy „koncentrációs táborokról”. Azóta a helyzet csak elmérgesedett – és úgy tűnik hogy a jövő mégiscsak engem igazolt… sajnos. Igaz a 2/3-os többség nem FIDESZ-Jobbik koalíció lett, de tekintettel arra, hogy az önkormányzatokban a FIDESZ és a Jobbik koalíciós partner, illetve a Zsebcézár által beígért két pofon még mindig nem lett kiosztva a szélsőségeknek, valamint a Zsebcézárság nagyon sok elemet átvett a Jobbik programjából; nyugodtan beszélhetünk FIDESZ- Jobbik koalícióról országos szinten, melyben a parlamenti Jobbik-frakció csak színleg ellenzék. Mindezek ellenére azért itt is kérdés a kérdés – és van belőlük több is. Például:

-          Az Avason történt fészekrakó ingatlanpanama kapcsán CSAK a romák ellen volt hajlandó büntetőeljárást kezdeményezni a cigányozó Pásztor Albert vezette rendőrkapitányság. Vajon az ügyben érintett jogász, hivatalnok, banki, „ingatlanos” nemzettestvérek ellen miért nem?

-          Miért kétféle azt ilyen „szocpolcsalás” büntetőjogi megítélése? Miskolcon miért az eszköznek használt romák csak a terheltek; és például Keszthelyen miért lehetett büntetőeljárást indítani az ottani, romákat felhasználó szocpolos ingatlanpanamát kézben tartó jobbikos ellen? Igaz, azt a jobbikos ingatlanos ellen indult büntetőeljárást is „elkente” az ügyészség – ha minden igaz.

-          Honnan lehetett aránylag rövid idő alatt összeválogatni ennyi „deviáns” családot? Milyen információk, nyilvántartás, adatbázis alapján? Pláne ilyen módszeresen, hogy lehetőleg egyrészt a legalacsonyabb társadalmi szinten lévő családok legyenek, ráadásul szinte mind rendkívül alacsony szocializációval? Honnan tudták a „felhajtók” és különösen azok megbízói, hogy mely eldugott kistelepülésen is akár, kik a „legdeviánsabbak”; kik azok, akiktől a falusi kisközösség szívesen szabadulna meg – olykor bármi áron?

-          Hogyhogy a fészekrakó szocpol ügyintézése hónapokon át zökkenőmentesen tudott az államigazgatás és a bankszféra rendszerén végigmenni, ezen esetekben ráadásul nagyon is gördülékenyen?

-          Hol a lé? Kiknél landolt azon összeg, amelyeket a fészekrakó szocpol keretében a cigókon keresztül az Avason lévő lakásokat eladók zsebébe került?

-          Egyáltalán: milyen organizáció fogta össze azt, hogy hirtelen ennyi eladó lakás lett az Avason, hogy a fészekrakó panamába belerántott cigóknak jusson? Honnan lett ennyi eladó lakás – és a lakásvételeken kívül milyen organizáció koordinálta az ingatlaneladásokat az Avason? Esetleg az érintett ingatlanügyben érdekelt ingatlanközvetítő nemzettestvérek visszaforgattak valamennyit a jutalékukból „gárdapártolásra”?

-          Vajon kiknek állt érdekében, hogy a TELJES Avas lakótelepen, illetve Lyukóvölgyben elértéktelenedjenek az ingatlanok? Vajon a fészekrakó panama, és az ebből eredő mindennapi problémák okán kik voltak, és milyen megfontolásból azok, akik lakásokat vettek azóta az Avason?

-          Végül: kinek/kiknek volt a legtöbb hasznuk az avasi fészekrakó ingatlanpanamából? Egyrészt a legnagyobb anyagi haszon azon ingatlanközvetítőknél és pénzintézeteknél, akik intézték az ingatlanok adásvételét, illetve a szocpol kihelyezését. Másrészt a legnagyobb politikai haszonélvezője az avason kialakult helyzetnek nem más, mint a Jobbik és a Gárda – minden tekintetben extraprofitot kaszálva azon, hogy az Avas lakótelep lakosságának életkörülményei ellehetetlenültek az eddig ismeretlen, és háttérben maradt erők által módszeresen összeválogatott „deviáns családok” Avasra költöztetésével.

A Jobbik módszeres, több éves intenzív gyűlöletkampánya során nemcsak a TELJES roma etnikum stigmatizálódott (a magyarországi zsidó és LMBT közösség mellett), hanem akár teljes városrészek és teljes települések is. Például az Avas, Enying, Olaszliszka, Józsefváros, a sorozatgyilkosság helyszínei. Az erre vonatkozó legutóbbi tapasztalásom az volt, hogy az Ercsiben lakó, de Budapesten dolgozó jobbikos barátom – menekülve a devizahitel és a CHF árfolyamváltozások okozta teljes „bedőlés elől” – nem képes az Ercsiben épített házát elcserélni; mert Ercsit a Jobbiknak és a Gárdának köszönhetően kizárólag „súlyosan cigányfertőzött területnek” illetve „cigánybűnözéstől sújtott településnek” ismerik. Úgy vélem, hogy mostanság a Jobbik gyűlöletkampánya idő kérdése, hogy eléri, és tömegével fogja sújtani a Jobbikra szavazókat is… - és egyúttal mély és nagyon is fájdalmas sebet ütött a magyar társadalomban.

Akik pedig azzal tiltakoznak a Jobbik „közrendvédelmi telepének” és a nácik által felállított gettók és haláltáborok közötti párhuzam megvonása kapcsán, hogy a náci gettóból nem volt visszatérés, azoknak felhívnám a figyelműket két dologra:

-          Egyrészt a nácik által felállított gettókból és haláltáborokból volt visszatérés – de élve csak nagyon keveseknek: kiknek a kéményen át, kiknek a szovjet csapatoknak köszönhetően.

-          Másrészt meg nagyjából ennyi lenne a Jobbik által felállítandó „közrendvédelmi telepről” a visszatérés esélye, hozzátéve a hullazsák lehetőségét is – ugyanis nagyon jól tudjuk, hogy „más a kampány, és más a kormányzás”.

Anno, amikor a Magyar Vizsla mocsoksága kapcsán Gyurcsány Ferenc azt találta mondani, hogy a „kóbor kutyákat össze kell fogni, és telepre kell vinni”, akkor a társadalom széles rétegei felháborodásuknak és tiltakozásuknak adtak hangot. Most, hogy a Jobbik meghirdette magyar állampolgárok kizárólag etnikai hovatartozás okán történő „összefogdosását” és „telepre zárását”, most néma a magyar társadalom, és nagyon is néma a teljhatalommal rendelkező kormánypárt. És valahogy a Zsebcézárság sem mutat nagy affinitást némi „kordonbontás” irányába… mármint a tervezett telepeket körülvevő kettős kordon bontására. Persze a szélsőségeknek beígért két pofon kiosztása is valahogy a feledés homályába merült… de tudjuk: „más a kampány, és más a kormányzás”.

Merthogy jelen esetben a kormányzó-pártoknak és vezetőiknek – vagyis a Zsebcézárnak és Tömjén Bíbornoknak – kellene megszólalniuk. Ugyanis a volt kormányzó-pártok esetében a hiteltelenségük is hiteltelen, mert a hazugságaikról szóló hazugságaik is hazugságok már. És bőven kivették részüket abban, hogy idáig fajult a helyzet… kezdve ott, hogy „elqrták, és nem kicsit…” és folytatva azzal, hogy sikerült nullára degradálniuk mind a baloldali és szabadelvű értékeket, valamint a társadalmi toleranciát és antirasszizmust akkor, amikor új szavazóbázist próbáltak építeni úgy, hogy megpróbálták a (többek között például a roma, az LMBT) gyűlölteket gyűlölőkké tenni. De ez nem jött be – szerencsére. Viszont a Jobbik romákat „koncentráltan táboroztató” telepterve van olyan veszélyes, mint az ellenoldal gyűlöltekből gyűlölőket kreálni próbáló koncepciója.

Bűnösök közt cinkos, aki néma. Másrészt pedig a gonosz győzelméhez elég az, ha a jók hallgatnak. Vona Gábor pedig ismét bizonyságát adta annak, hogy nem más, mint a vegytiszta gonosz – többek között Szegedi Csanáddal, Szegedi Mártonnal, Novák Előddel egyetemben. Isaac Asimov szerint az erőszak a gyengék végső menedéke. A Jobbik pedig az erőszakhoz, annak is a náci típusú módszereihez nyúlt vissza – sötét és alantas módon, a vegytiszta gonoszhoz méltóan. A cigánytábor pedig az égbe megy – mondjuk a „közrendvédelmi telep” krematóriumának kéményén át, ugyanúgy, mint 1944-ben Buchenwald haláltáborában.

Ez a bejegyzés is moderáltan kommentálható. Általában 24 óránként fordítok időt a moderálásra, de megtörténhet, hogy 36-48 óránként tudok erre időt szánni. Az ellenvéleménnyel nincs bajom - ha lenne, akkor egyáltalán nem lenne kommentálható az írás. De kimoderálom a sértő, a gyalázkodó, az uszító, a gyűlölködő kommenteket, illetve Árpádsáv Agitprop szokásos és jól ismert kommentjeit (pl. a qrvulinfos „cigánybűnözős listázós”, illetve a „rózsadombozó”, „újlipóciázó” vagy „hazaárulózó” hozzászólásokat, valamint a jobbik-közeli honlapokat idéző és reklámozó spamjellegű kommenteket).

Alapvető probléma, hogy a Jobbik CSAK etnikai alapon tesz különbséget bűnöző és bűnöző, segélyezett és segélyezett, munkanélküli és munkanélküli, illetve nagycsaládos és nagycsaládos között. És CSAK a roma származás okán, CSAK a roma származáshoz rendelne CSAK szankciókat, joghátrányokat, és negatív jogkövetkezményeket. Mindezt egyértelműen, félreérthetetlenül nyilvánvalóvá tette Szegedi Márton, Szegedi Csanád és Vona Gábor, mikor megfogalmazták a „közrendvédelmi telep”-re vonatkozó javaslataikat. Ez nem más, mint APARTHEID. És a Jobbik javaslata véleményem szerint felvetheti a BTK 157. § szerinti tényállás elkövetésének gyanúját, miszerint:

BTK 157 §(1) Aki az emberek valamely faji csoportja által az emberek egy másik faji csoportja feletti uralom megszerzése és fenntartása, illetőleg a másik faji csoport rendszeres elnyomása céljából

a) valamely faji csoport vagy csoportok tagjait megöli,

b) valamely faji csoportot vagy csoportokat olyan életkörülmények közé kényszerít, amelyekkel a csoport, illetőleg a csoportok teljes vagy részbeni fizikai megsemmisítésére törekszik,

bűntettet követ el, és tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki egyéb apartheid bűncselekményt követ el, bűntett miatt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a (2) bekezdésben írt apartheid bűncselekmény súlyos következményekre vezetett.

(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában apartheid bűncselekményen az 1976. évi 27. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az apartheid bűncselekmények leküzdéséről és megbüntetéséről szóló, New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésén, 1973. november 30-án elfogadott nemzetközi egyezmény II. Cikkének a)/(ii), a)/(iii), c), d), e) és f) pontjában meghatározott apartheid bűncselekményeket kell érteni.

1976. évi 27. tvr-be foglalt ENSZ egyezmény II. Cikke:

Az Egyezmény alkalmazása szempontjából az „apartheid bűncselekmények” kifejezésen, amely magában foglalja a faji elkülönítésnek és megkülönböztetésnek ahhoz hasonló politikáját és gyakorlatát is, amelyet Dél-Afrikában gyakorolnak, az emberek valamely faji csoportja által az emberek egy másik faji csoportja feletti uralom megszerzése és fenntartása, illetőleg a másik faji csoport rendszeres elnyomása céljából elkövetett következő embertelen cselekményeket kell érteni:

a) Valamely faji csoport, vagy csoportok tagjától, illetőleg tagjaitól az élethez, vagy személyi szabadsághoz való jog megtagadása;

(i) valamely faji csoport, vagy csoportok tagjainak megölése;

(ii) valamely faji csoport, vagy csoportok tagjainak súlyos testi, vagy lelki bántalom okozása azáltal, hogy szabadságukat, vagy méltóságukat megsértik, kínzásoknak, vagy más kegyetlen, embertelen, vagy megalázó bánásmódnak, illetőleg büntetésnek vetik őket alá;

(iii) valamely faji csoport, vagy csoportok tagjainak önkényes letartóztatása, vagy törvénytelen bebörtönzése;

b) valamely faji csoport, vagy csoportok olyan életkörülmények közé kényszerítése, amelyekkel a csoport, illetőleg a csoportok teljes, vagy részbeni fizikai megsemmisítését kívánják elérni;

c) bármely törvényhozási, vagy egyéb intézkedés, amelynek az a célja, hogy szándékosan megakadályozza valamely faji csoportot, vagy csoportokat az ország politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életében való részvételben, valamint olyan feltételek szándékos előidézése, amelyek megakadályozzák az ilyen csoportnak, vagy csoportoknak teljes fejlődését különösen azáltal, hogy megtagadnak valamely faji csoport vagy csoportok tagjaitól alapvető emberi jogokat és szabadságokat, ideértve a munkához való jogot, elismert szakszervezet létrehozásához való jogot, a művelődéshez való jogot, azt a jogot, hogy az országot elhagyhassák és oda visszatérhessenek, az állampolgársághoz való jogot, a szabad mozgáshoz és letelepedéshez való jogot, a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot, valamint a békés gyülekezés és társulás szabadságához való jogot;

d) bármiféle intézkedés, ideértve a törvényhozási intézkedéseket is, amely valamely faji csoport, vagy csoportok tagjai számára külön lakóhelyek és gettók létrehozásával, a különböző faji csoportok tagjai közötti vegyesházasságok megtiltásával, valamely faji csoporthoz, vagy csoportokhoz, illetőleg ezek tagjaihoz tartozó földtulajdon kisajátításával a lakosság faji származás szerinti szétválasztására irányul;

e) valamely faji csoport, vagy csoportok tagjai munkájának kizsákmányolása, különösen azáltal, hogy kényszermunkának vetik őket alá;

f) szervezetek és személyek üldözése, alapvető jogoktól és szabadságtól való megfosztása, azért mert az apartheid-et ellenzik.

Úgyhogy véleményem szerint innentől kezdve a rendőrségnek, az ügyészségnek és a Belügyminisztériumnak KÖTELESSÉGE lenne Vona Gábor, Szegedi Csanád és Szegedi Márton ellen büntetőeljárást kezdeményezni – lehetőleg az őrizetbe vételük és előzetes letartóztatásuk mellett -, illetve a Jobbik és a Gárda feloszlatását kezdeményezni-elindítani!

Úgyhogy várom azt, hogy mikor kerül kiosztásra az a bizonyos két pofon, amit a Zsebcézár ígért a szélsőségeknek – többek között annak a prenáci Jobbiknak és a Gárdának, mely a FIDESZ politikai szövetségese az önkormányzatokban.

- - - - - -

A bejegyzés moderáltan kommentálható. Törlöm a gyalázkodó, becsmérlő, uszító, gyűlöletkeltő, személyeskedő, sértő és sértegető kommenteket, valamint Árpádsáv Agitprop qrvulinfos klisékommentjeit, valamint szokásos és előregyártott panelhozzászólásait. Moderálásra általában 24-36 óránként tudok időt szakítani.

Miután Szegedi Nándor, a Jobbik miskolci polgármesterjelöltje kijelentette, hogy a miskolci és környékbeli romákat koncentrációs táborba deportáltatná –egyúttal kizárólag etnikai alapon tett különbséget bűnöző és bűnöző között; és ennek keretében önmagában a roma származás súlyosbító körülmény lenne-, ezt a koncepciót később Vona Gábor „önfenntartó börtönnek” próbálta behazudni. Vona Gábor ugyanekkor kijelentette, hogy a "cigánybűnözés" kérdéséről beszélni kell, meg kell vizsgálni a valós helyzetet.

Amikor a Jobbik úgymond vizsgálja a „cigánybűnözés” kérdéskörét, akkor MINDIG abból a saját alaptéziséből indul ki, hogy MINDEN roma bűnöző, CSAK mert romának született. A Jobbik és a Gárda rasszista propagandáját arra alapozza, hogy egyrészt a romák erősen felülreprezentáltak a börtönökben, másrészt a nyilvánosságra került rendőrségi jelentések „sajátos módszertan” szerinti összegzésével „hozza ki” az elkövetői körből a romák felülreprezentáltságát.

Akkor beszéljünk a „cigánybűnözés” kérdéséről – amennyire lehet, nyíltan, tárgyilagosan, és kicsit másképp. De semmiképp sem mentve tettük következményei alól a roma terhelteket és elkövetőket. A „cigánybűnözés” fogalma valamikor egy kriminológiai definíció volt, miszerint vannak olyan tényállások, jellemző elkövetési módok, minősítő körülmények, melyek többségében roma származású elkövetőkre jellemzőek. Ilyen volt pl. az „itt a piros, hol a piros”, a „gagyizás”. Vagy pl. a 60’as években az, hogy a roma betörő a küszöbre piszkított, illetve megdézsmálta az élelmiszert, a 80’as években a gépkocsi-feltörés, vagy az, hogy a gyilkosság áldozatát döglött ló kibelezett belsejébe „varrták be”, és a lóval együtt ásták el. Netán a „baltás gyilkosságok” a 40’es, 50’es években. Ahogy ma pl. a színesfémtolvajlás, a terménylopás, (évszázadok óta) leszámolás jellegű önbíráskodás a korábbi személyes konfliktusok okán. Vagy adott helyzetben a túlzott brutalitás, a csoportos elkövetés – vagy például az a magatartásforma, hogy a roma zsebtolvaj vagy besurranó tolvaj kizárólag a lakókörnyezetétől távol „dolgozik”. De a Gárda első vonulásai (Tatárszentgyörgy, Józsefváros), Olaszliszka, illetve a Jobbik intenzív kampánya óta a „cigánybűnözés” fogalma átalakult, és azzá vált, hogy MINDEN roma bűnöző, CSAK mert romának született.

A Jobbik egyik tézise –mely kommunikációjában végig markánsan jelen van- az, hogy a romák körében nagyságrenddel magasabb az elkövetési, és az elkövetői arány a társadalom egészéhez képest. Egy társadalmi csoporton belüli elkövetési és elkövetői arány megállapításának statisztikai alapja egyrészt a társadalmi csoport definiálása és nagyságának ismerete, másrészt pedig az ISMERTTÉ VÁLT bűncselekmények száma. És most ne szőrözzünk a szabálysértésekkel, és a 20E Ft alatti lopásokkal – kivételesen „csapjuk hozzá” ezeket is a „bűnesetekhez”. Hivatalos álláspont szerint a nyomozó, igazságszolgáltatási és büntetés-végrehajtási szervek nem vezetnek etnikai nyilvántartást. De azért ennek ellenére hivatalosan is meg tudják állapítani, hogy a romák (etnikai alapon) erősen felülreprezentáltak a börtönökben, illetve például Pásztor Albert vezette rendőrkapitányság is meg tudta állapítani, hogy pl. a közterületi rablásokat kizárólag romák követik el. Egyszóval, igenis van kiindulási alap.

Akkor tegyünk egymás mellé pár tényt és vélelmet. Az ismertté vált bűncselekmény attól válik ismertté, mert eljárás indul az ügyben – akár hivatalból, akár feljelentésre. Mindkettő eredménye az, hogy a nyomozó szerv eljárást folytat le. De vannak eljárások, melyek nem kötődnek bűncselekményhez, hanem azok a rendvédelem mindennapos teendői. Például a gépjármű-ellenőrzés, igazoltatás, „razziák”, egyéb hatósági ellenőrzések. És az ezek során feltárt tényállások az úgynevezett „véletlen találat”. Hosszas elemzések és több vizsgálat is bebizonyította, hogy a romákat, illetve a jellemzően romák vezette gépjárműveket a rendőrök háromszor gyakrabban igazoltatják-ellenőrzik. Vagyis, a roma származásúak – függetlenül attól, hogy elkövettek-e bármit – háromszor gyakrabban kerülnek a rendőrség látókörébe, háromszor intenzívebb a nyomozati-felderítési munka a roma etnikumon belül. Ha pedig egy adott területre –társadalmi csoportra- háromszor nagyobb figyelem és kapacitás összpontosul, akkor bizony nagyságrendekkel jobbak a felderítési mutatók annál a társadalmi csoportoknál, melyekre kisebb erőket koncentrál a rendvédelem. Vagyis a romák által elkövetett tényállások esetében –és a roma etnikum kriminalizáltságát illetően- a felderítési mutatók nagyságrenddel eredményesebbek – és ennek köszönhetően nagyobb is az ismertté vált bűncselekmények száma ebben a körben.

De ha már egyszer a „delikvens” a rendvédelem látókörébe, illetve hálójába került, akkor megint más kérdés az, hogy a rendvédelem hogyan és miképp jár el. Hogyan jár el a „körzetmegbízott” egy romával, vagy egy magyarral szemben például közterületi részegeskedés és garázdaság esetén – jó eséllyel a romát „beviszi”, a magyart pedig figyelmeztetéssel elengedi. A figyelmeztetéssel elengedett ügye nem kerül be a nyilvántartásba, a bevitté viszont igen. De ugyanez igaz mondjuk egy gépjármű-ellenőrzésnél, vagy bármilyen más, ellenőrzés jellegű intézkedésnél.

A rendvédelmen és a nyomozati szerveken túl ott van az igazságszolgáltatás. Amelyik eldönti a bűnösség kérdését, és kiszabja a szankciót. Kérdés a kérdés: az ítéletek vajon milyen összetételűek? És most nem arra az ítéletre gondolok, hogy bűnös vagy ártatlan – hanem a bűnösség megállapításakor hogyan mérlegel a bíró a szankció kiszabásánál. UGYANOLYAN tényállás, ÉS minősítő körülmények esetén a szankció mennyire függ a terhelt etnikai hovatartozásától. Mert elméletileg és alkotmányjogilag nem lenne szabad, hogy ÖNMAGÁBAN az etnikai hovatartozás minősítő körülmény legyen az ítélet meghozatalánál. Pedig elnézve az ítélkezési gyakorlatot, bizony levonható az a következtetés és vélelem, hogy egy roma terhelt négyszer gyakrabban kap letöltendőt mint egy magyar - UGYANOLYAN tényállás, ÉS minősítő körülmények esetén. És a kiszabott letöltendő szabadságvesztés egy roma terhelt esetében átlagosan 2-3szorosa, mint egy magyar terhelt esetében.

Önmagában az is okozza a romák börtönbeli felülreprezentáltságát, hogy egy roma terheltek gyakrabban kapnak letöltendő büntetést, mégpedig hosszabbat – és ehhez nem kell nagyobb bűnözési ráta a roma etnikumon belül a magyarhoz képest. És visszakanyarodva a nyomozati szakhoz – a romákkal szembeni, rendvédelmen belül meglévő nyilvánvaló gyűlölet és előítélet okán is megtörténik az, hogy ugyanazt a de facto cselekményt egy roma terhelt esetében súlyosabb tényállásként nevesíti a nyomozásbeli gyanúsítás, mint egy magyar terhelt esetében.

De a romák börtönbeli felülreprezentáltságának van még egy nyomós oka – ami a szabálysértési rendszerben keresendő. A szabálysértését kiszabható pénzbírság, annak meg nem fizetése esetén átváltásra került szabadságvesztésre. Egy szimpla esetet alapul véve, egy közlekedésrendészeti szabályszegésért kiszabott bírságot egy magyar kifizeti pénzértékben – mert megteheti. A roma szabályszegők döntő többségének viszont nincs pénze kifizetni a bírságot – így inkább „leüli”. De ugyanez igaz bármely szabálysértési szankcióra – a csendháborítástól kezdve a 20E alatti lopáson át a közlekedésrendészeti ügyekig. És mivel egy romát háromszor gyakrabban igazoltat a rendőrség, így háromszor jobb a felderítési ráta –ha azt a vélelmet vesszük alapul, hogy a roma és többségi társadalomban azonos a bűnözési ráta -, így háromszor több a kiszabott szankció. Ami nem került megfizetésre, hanem „leüli” a roma szabályszegő – mégpedig durván hatszor-nyolcszor több esetben üli le a roma a kiszabott bírságot, mint magyar.

Ami az össztársadalmi előítéletet, és a romákkal szembeni gyűlöletet fokozza, annak egy része szintén a „cigánybűnözés” kriminológiai értelmében vett definíciójában van. Vagyis az, hogy a mindennapokban szó szerint látjuk és tapasztaljuk azokat a bűncselekményeket, melyek elkövetése a roma származású bűnözőkre jellemző. Legyen szó utcai tömegverekedésről, közterületi rablásról, fémtolvajlásról, terménylopásról, garázdaság, botrányos viselkedés. Pedig ezen tényállások az összbűnözési kép egy részlete – de egy olyan részlete, mely a mindennapi és szubjektív biztonságérzetünket erősen befolyásolják. Mert kit érdekel, mondjuk az adócsalás, a tőkebefektetési csalás, a jövedéki visszaélés, a korrupció… elvégre fizikailag nem fáj nekünk. Nem látványos, nem a szomszédunkban történik. De például a hivatalos eljárásban történt bántalmazás elkövetése is kérdéses és ellentmondásos – ha a sértett egy roma, akkor össznépi szimpátia van az elkövető rendőr mellett, és a sértettet akarja bármi áron kriminalizálni –az elég gyakran manipulált- közvélemény.

Az összbűnözési kép másik oldala az áldozat – a victimológia oldaláról. Egy magyar áldozat minden további nélkül természetesnek veszi, hogy ha bűncselekmény áldozata, akkor a rendvédelemhez fordul – és meghallgatásra, megértésre talál. Viszont egy roma, az „más műfaj”. A romák jelentős része abban szocializálódott, hogy tisztában van a származása okán vele szemben meglévő többségi társadalmi gyűlölettel. Belé ívódott, az iskolában, a kisközösségekben, a munkahelyeken, a hivatalokban, a mindennapokban. Például akkor, amikor azt látta, hogy ha valami „balhé” volt a környéken, akkor őket „vette elő” a „körzetmegbízott” – akár közük volt a balhéhoz, akár nem. Vagy az iskolaigazgató, a munkahelyi főnök, a közös képviselő/tömbbizalmi/házmester. Akkor ilyen előzmények után hogyan is fordulhat bizalommal a rendvédelemhez a mindig is gyűlölt roma, ha bűncselekmény áldozata lett? Sehogy! Egyrészt elhallgatja a történteket, másrészt és rosszabb esetben az „ősi jog” alapján maga szervezi meg az elégtételt – és ennek eredményei az a „csoportos garázdasággal elkövetett önbíráskodás” tényállása, mely elkövetése jellemző a roma származású terheltekre.

De a rendvédelmi előítélet által, a romák körében a rendvédelemmel szembeni előítélet, és mindezek generálása bőven hozzájárult ahhoz, hogy a szintén a kriminológiai értelembe vett „cigánybűnözés” kategóriájába tartozó uzsorázás kiterjedtségét is elősegítse. Mert az uzsorásnak érdeke az áldozat elszigetelése, társadalmi kapcsolatainak végtelenségig történő redukálása, izolációja. Az áldozatát abszolút függő helyzetbe akarja hozni, és ott tartani. Ehhez pedig az is kell, hogy az áldozat azt higgye, hogy semmiképp sem számíthat a hatóságok és a rendvédelem segítségére. Az uzsorás a roma áldozatai esetében pedig sikerrel építheti fel ezt a stratégiát, mert egy romát nem nehéz meggyőzni arról, hogy a rendőrség nem fog segíteni egy roma sértetten. És az uzsorások roma áldozatainak társadalomból történő teljes kiizolálásában az uzsorások legnagyobb támogatója a Jobbik és a Gárda (!) az általuk szított rasszista gyűlölet fokozásával – mert azt viszont sikerült elérniük, hogy az uzsorásoknak kiszolgáltatott romák ne csak a jegyzőben, a körzetmegbízottba, a rendőrségbe és bíróságba ne bízzanak; hanem hogy tényként kezeljék azt, hogy a romák semmiképp sem számíthatnak a „falubeli” többségiekre, magyarokra. Így az uzsorások áldozatai még inkább izolált helyzetbe kerülnek, és élete abszolút függővé válik az uzsorástól – aki innentől kezdve szó szerint BÁRMIT megtehet vele. Rabszolgaság Magyarországon 2010.-ben – mely keretében a leghatékonyabb rabszolgafelhajtó és rabszolgavadász társaság a Jobbik és a Gárda lett. Ha azt vesszük, akkor az uzsoramaffia legnagyobb üzlet- és bűntársa nem más, mint a Jobbik és a Gárda. Csak most már az a kérdés, hogy az uzsora profitjából jutott-e, jut-e gárdapártolásra is?

De a roma sértettek nem kizárólag uzsora által lesznek sértettek, hanem például a feketefoglalkoztatás által. A feketefoglalkoztatás mind az építőiparban, mind a mezőgazdaságban kirívóan magas – mindkettő olyan ágazat, mely egyrészt sok kétkezi munkást igényel, másrészt jellemző a romák segédmunkáskénti foglalkoztatása. És a feketefoglalkoztatás addig látens, amíg nem következik be nagyobb baj – pl. szó szerint baleset, vagy egy „véletlenszerű” hatósági ellenőrzés. Nagyon sok feketefoglalkoztató megteszi azt, hogy a nap vagy hét végén nem fizeti ki a feketemunkást. Ilyenkor mit tehet a feketemunkás? Tulajdonképp semmit. Különösen nem egy roma sértett. Például próbáljon meg valaki romaként (netán például Sztojka, Farkas, Lakatos, Rafael, Kolompár, Goman vezetéknévvel) ügyet intézni például Kiskunlacháza, Kerepes, Kartal, Heves, Hódmezővásárhely, Veszprém, Tiszavasvári, Edelény, Tiszalök, Sátoraljaújhely polgármesteri hivatalában, rendőrségén, vagy bármely hatóságánál. Mert ezeken a helyeken nyílt vagy látens apartheidpolitika van érvényben a helyi roma közösséggel szemben, kizárólag a helyben irányító politikai jobboldal (FIDESZ és/vagy Jobbik által kimondott) kollektív bűnösség alapján. Vagy kérdés, hogy milyen hozzáállással jár el egy olyan rendőr egy roma elkövető vagy sértett ügyében, aki a prenáci Jobbikkal politikai szövetséget kötött Tettrekész Rendőrszakszervezet tagja – mert szinte biztos, hogy nem pártatlanul… és biztos, hogy semmiképp nem tesz olyat, ami egy romának kedvezne. De ez nem sérti a mindennapok átlagemberének szubjektív biztonságérzetét.

A mindennapok átlagemberének szubjektív biztonságérzetét erősen befolyásolják a híradások is. Közöttük a bűnügyi hírek. Kérdés a kérdés: egyrészt a sajtó milyen arányban közli le az ÖSSZES bűnügyi híranyagból azokat, ahol az elkövető roma származású, illetve milyen arányban közli az elkövető etnikai hovatartozását. Másrészt pedig a rendőrség milyen tematika mentén szűri meg, és adja ki a sajtónak a bűncselekményekről szóló információkat – mennyire közlékeny egy roma elkövető esetén, és mennyire hallgat egy magyar elkövető esetében? Égy ugyanezek a kérdések igazak az áldozat, a sértett etnikai hovatartozása esetében. De a sajtó felelőssége a szubjektív érzések kialakulásában óriási – és nagyon felelőtlenül járt el az elmúlt években – különösen a FIDESZ és Jobbik kötődésű sajtóorgánumok. Legyen szó a sorozatgyilkosság áldozatainak kriminalizálásra tett kísérletekről, a sorozatgyilkosok mentegetése és mellettük való „kiállás” a jobboldali sajtóban, a HÍR Televízió „akciójáról” az enyingi benzinkútnál, és nem beszélve a Jobbik és a Gárda kommunikációs alrendszerébe tartozó honlapokról. Vagy például az olaszliszkai lincselés után azon kommunikációs hadjárat, mely keretében a jobboldali sajtó, a Jobbik és később a Gárda a TELJES magyarországi roma kisebbséget állította be Szögi Lajos gyilkosának, amikor Horák Nóra gyilkosságában MINDEN kiskunlacházi romát nevesítettek bűnösnek – akárcsak Marian Cosma gyilkosának kiáltották ki az ÖSSZES enyingi romát. A baloldali sajtó és a politikai baloldal egyik mérhetetlen bűne pedig az, hogy a rasszizmus, a tolerancia, az integrálás és szegregáció fogalmait sikerült ledegradálni – és ezen degradáció által is fokozta az amúgy is megvolt, illetve a FIDESZ és különösen a Jobbik és a Gárda által fokozott rasszista gyűlöletszítást és ellenségkép-generálást. És az, hogy a megvolt gyűlölettel és gyűlöletbeszéddel szemben nem volt képes fellépni.

A „cigánybűnözés” kriminológiai definíció szerinti megértéshez és kezeléshez pedig hiányzik még két fontos tényező – egyrészt a pontos ismeretek a roma etnikumról, és ezen belül a roma származású elkövető kör viszonyairól és összefüggéseiről; másrészt pedig a rendvédelem kötelékéből azon emberek és szakemberek, akik hajlandók lennének átlátni, megérteni, elemezni, és helyén kezelni a „cigánybűnözés” összefüggéseit, illetve mindennek hatását a roma közösségekre nézve. Anno Pásztor Albertnek is annyi volt a lényeg, hogy a közterületi rablás elkövetője cigány legyen – statisztikailag „tettrekészen” stimmelt a dolog, és lehetett a Jobbik propaganda-érdekeinek megfelelően mikrofon elé ugrani. De nem változtat sem a helyzeten, sem a kiváltó okokon, sem a megoldás hiányán mindez. Ettől még nem fogja a rendvédelem a munkájához szükséges mértékben megismeri a helyi roma kisközösségek belső mechanizmusait, kapcsolatrendszereit, a motivációs erőket. A rendvédelem kötelékében dolgozók közül senkinek nincs élő kapcsolata, közösségi kapcsolata a helyi roma kisközösségekkel szemben – kivéve azon „szomszédsági rendőröknek”, akik a józsefvárosi Magdolna Negyedben teljesítenek szolgálatot. Ahogy aggasztó lenne, ha kiderülne: vajon mennyi a romák aránya a rendvédelmi dolgozók között – és vajon hány roma dolgozhat a titkosszolgálatoknak, illetve hány hivatásos roma informátora van a rendőrségnek és a titkosszolgálatoknak. Biztosra veszem, hogy az Államvédelmi Hatóságnál országos szinten maximum 3 roma dolgozhat – őket is csak a roma, a lovári és a beás nyelv ismerete miatt tartják állományban, „irodai munkán”.

Vona Gábor azután akar „tárgyilagosan” beszélni a „cigánybűnözés” kérdéséről, miután a Jobbik a programjaiban CSAK etnikai alapon tesz különbséget bűnöző és bűnöző, segélyezett és segélyezett, munkanélküli és munkanélküli, illetve nagycsalád és nagycsalád között úgy, hogy a roma származáshoz szankciókat – és CSAK a roma származás okán, CSAK szankciókat – rendel. Illetve azok után, hogy a Jobbik és a Gárda jogi és politikai védelmet biztosított a sorozatgyilkosoknak, az elfogásuk előtt és után is – legyen szó az áldozatok kriminalizására tett kísérletekre, a nyomozás hiteltelenítésére tett lépésekre, a nyomozó szervek presszionálása a közvélemény manipulálásával, Árpádsáv Agitprop honlapjain megjelentetett dezinformációk tömege, az elkövetésből a rasszista indíték „kidumálása”, a sorozatgyilkosok mentegetése. Például múltbeli és romáktól elszenvedett sérelem okán jogos és megelőző önvédelemnek beállítva a gaztettet; vagy az elkövető izraeli kapcsolatainak emlegetése), illetve holmi bel- és külhoni titkosszolgálati akciók „bedumálása” az esetbe. Valamint azután hogy TELJES helyi roma közösségeket stigmatizált a Jobbik és a Gárda egy-egy bűncselekmény kapcsán; akár Hevesben, Kerepesen, Kiskunlacházán, Olaszliszkán, Erdőteleken, Tarnabodon, Tatárszentgyörgyön, Galgagyörkön, Ózdon, Enyingen, Ercsiben, Józsefvárosban; Horák Nóra, Szögi Lajos, Marian Cosma meggyilkolása kapcsán; Józsefvárosban Kozák Rajmund és a Tavaszmező utcai késelők kapcsán.

Vona Gábortól az őszinteség, az igazmondás, az egyenesség és a tárgyilagosság –különösen a „cigánybűnözés” tárgyában ugyanolyan, mint egy cigányzenekar egy gárdatoborzón, vagy egy izraeli kibucban a disznóvágás. Szokatlan és természetellenes. Vona Gábor a „cigánybűnözésről” sohasem fog tudni hitelesen és tárgyilagosan gondolkodni vagy beszélni. A Jobbik és a Gárda számára a „cigánybűnözés” csak egy átdefiniált fogalom, mellyel politikai, és ezen keresztül gazdasági tőkét akar megteremteni és halmozni. Először a gyűlölet felszításával és elszabadításával – utána pedig annak szinten- és a köztudatban tartásával. Vona Gábor nem más, mint egy jövőbeni Pol Pot magyar kiadásban – aki gondolkodás nélkül, gyűlöletből ugyanúgy kiirtaná és kiirtatná az ország lakosságának 20-25%-át, ahogy a 70’es években tették Kambodzsában a vörös khmerek. Kiirtaná és kiirtatná a kb. 6% roma népességet, a kb. 8% (6-10%) homoszexuális populációt, illetve annyi baloldalit és liberálist, amennyit csak lehet.

A bejegyzés moderáltan kommentálható. Általában 24 óránként fordítok időt a moderálásra, de megtörténhet, hogy 36-48 óránként tudok erre időt szánni.

            Avagy Kocsis körzetvezető újabb Öszödje. Kocsis körzetvezető, vagyis a MIÉP-ből a FIDESZ-be átigazolt, majd a Jobbik támogatásával is polgármesterré lett Kocsis Máté, aki egyben Józsefváros egyéni és fideszes országgyűlési képviselője is. És persze úgy tűnik, őrá is igaz valamennyire az, hogy egy politikus csak akkor nem mond igazat, ha mozog a szája. És ez most így van a Corvin Sétány Projekt körül kirobbant botrány kapcsán. A Corvin Sétány Projekt, mely 2007-ig még Corvin-Szigony Projekt volt, eredetileg nemhogy Budapest, de közép-Európa legnagyobb városfejlesztési projektjének indult, mely célja volt Józsefváros egyik leglepusztultabb részének a Corvin köztől a Szigony utcáig terjedő részének megújítása. De a városfejlesztésből úgy tűnik, hogy gigantikus méretű ingatlanpanama válik. Merthogy az APEH-tól kezdve az ügyészségig sokmindenki szimatol, vizsgál, nyomoz… mondván, hogy valami bűzlik. Na nem Dániában… hanem Józsefvárosban.

            A Corvin Sétány Projekt hosszú évek óta a politika kirívó hazugságbeszéde, már a kezdetektől. Onnan kezdve, hogy a 2001-ban az MSZP és a FIDESZ egyetértésében hozott döntéseket a FIDESZ utólag 2002.-ben kifogásolta, erre fél évvel később, a 2002-es önkormányzati választáskor kerületi hatalomba került 2/3-os MSZP-SZDSZ koalíció „erőből” vitte át a döntéseket. Maga a Projekt megvalósítása érdemben 2003-ban kezdődött meg. Az akkori koncepció szerint a kerület, a főváros és a befektető – a Futureal – hármasban finanszírozták volna a projekt megvalósulását. De a Főváros, valamilyen oknál fogva a rá eső finanszírozási forrást nem bocsátotta a kerület rendelkezésére – így a Józsefvárosi Önkormányzat egy 2005-ös szerződésmódosítással úgy teremtette elő a szükséges forrást, hogy a projekt területén, de a későbbi ütemezésbe beépítendő, már üres építési telkeket átadta a Futureal tulajdonába, ezért a Futureal a Főváros által kiesett finanszírozási forrást pótolta. Ami hiányként különbözet meg maradt a finanszírozásban, arra a kerület hitelt vett fel.

            Aztán jött a 2006-os önkormányzati választás, mely a 2/3-os MSZP-SZDSZ többséget elcsapta, és a helyi hatalomba emelte a 60%-os FIDESZ-Jobbik koalíciót. A hatalomváltás után a Projekt megvalósulása látványosan megállt. Megálltak a buldózerek, a daruk, a lakókihelyezések, az előkészítő munkák. A döntési helyzetbe egy „polgári triumvirátus” került, mely tagjai Juharos Róbert, Gotthard Gábor és Kocsis Máté. Az ő jóváhagyásuk nélkül érdemi és stratégiai döntés nem születhetett Józsefvárosban. Csécsei Béla, SZDSZ-es polgármester legfeljebb biodíszlet szintjén maradt a kerület vezetője – ami hatáskört lehetett, a pozíciójából szépen ütemezve magához vont a 60%-os képviselőtestületi FIDESZ-Jobbik koalíció. Az egy dolog, hogy a 60%-os FIDESZ-Jobbik koalíció egyrészt teljesen felszámolta a kerületi sajtószabadságot, mikor pártlappá silányította a kerületi újságot, illetve a volt szerkesztőség tagjait szabályos politikai üldözésnek tették ki; valamint az önkormányzati cégekben végrehajtották a szájuk íze szerinti személycseréket. A Projektet az önkormányzat részéről a RÉV8 Zrt. bonyolította, mely vezérigazgatóját –Alföldi György- még a 2002 előtti képviselőtestületi jobboldali többség nevezte ki, és helyén hagyta a 2002-2006 közötti 2/3-os MSZP-SZDSZ többség is. És helyén maradhatott az állítólag fideszes kötődésű vezérigazgató 2006 ősze után is. A mai napig is…

            2006 ősze fordulópont volt a Projekt életében – ekkor „satufékkel” állt meg a megvalósítás. Valahol és valahogy érezhető volt a konfrontáció a Futureal és a FIDESZ-Jobbik koalíció között. Akkor kiszivárgott hírek szerint a Juharos-Gotthard-Kocsis triumvirátus az 1998-2002 közötti polgári kormány „udvari szállítóját”, a 2002-es pályázaton alulmaradt Vegyépszert szerette volna befektető-beruházóként látni. De Futó Péter nem véletlenül milliárdos, és nem véletlen hogy a mai napig talpon tudott maradni, és része a 100 leggazdagabb magyar elitklubjának. Persze annyi milliárdból már telik végletekig „rafkós” és vérprofi törvényszéki hiénákra és sztárügyvédekre – akik kezeskedtek arról, hogy a Futureal ne kerülhessen ki semmiképpen sem a Corvin-Szigonyból lett Corvin Sétány Projektből;különösen nem vesztesen és veszteségesen. De ez az „emberkedés” és a szerződések körüli jogi és politikai viták is eredményezték azt, hogy 2006 novemberétől a Projekt területén semmi új beruházás nem kezdődött el, valamint a szanálásra ítélt házak többségében is le lett állítva a lakókihelyezési folyamat. Innentől kezdve a Projekt egy hatalmas pangás lett a város testében – a kivitelezők csak a már megkezdett beruházások befejezésén dolgoztak; a Projekt pedig megállt a Nagytemplom utca páratlan oldalán. A Futureallal való hiábavaló izmozásban végül a FIDESZ-Jobbik koalíció, illetve a Juharos-Gotthard-Kocsis triumvirátus maradt alul. Akiknek már nem szolgálta az érdekét a Projekt teljes megállása, illetve félbeszakadása, különösen nem a 2008-as EP választás, illetve a 2009-es időközi polgármester-választáson… illetve a 2010-es választáskor. Na meg a gazdasági világválság közepette. Kellett a „néphülyítés”, a „kampányfogás”, a „parasztvakítás” – hát ennek alárendelve átmenetileg felbúgtak a buldózerek, és látványosan a földel tettek egyenlővé pár olyan házat, melyből 2-3 családot kellett „kihelyezni”. És ezek a bontások kiváló díszletül szolgáltak a bontási terület előtt épp sajtónak nyilatkozó fideszes kerületvezetőknek.

            Józsefvárost elhagyta a sosemvolt szerencséje – a „számkivetettek”, a „gettólakók” továbbra is ott ragadnak reménytelenül a Szigony Gettóban – ahol, és egész Józsefvárosban csak patkányok és elmebetegek laknak Orbán Viktor jóbarátja, Bayer Zsolt szerint… és ezzel utólag Kocsis körzetvezető is egyetértett. És a Corvin Sétány Projekt keretében megkezdődtek az újabb küzdelmek – de most már nem a Projektért… hanem az abból való „kiugrásért”. A szerencsésebbek profitot szakítva, a kevésbé szerencsések veszteségminimalizálás árán… a pechesek pedig bedőlve. Akik a József körút – Baross utca – Illés utca – Korányi Sándor utca – Üllői út között laknak, nagyon is tudják, és mindennap látják, hogy a Projekt teljesen megállt. A 2005-ben módosított ütemterv szerint 2010 nyarán már a Szigony utcában kellene a lakókihelyezéseknek történnie, illetve a Leonardo-Bókay utcák között a keserves múltat és gettóviszonyokat kellene a földdel egyenlővé tennie a buldózereknek. Ezzel szemben a Szigony utcában legfeljebb a Főváros beruházásban megvalósuló gyűjtőcsatorna építése veri fel a port – szó szerint; és a Bókay utca szanálásra ítélt házaiban lakók is feladták a reményt ama szebb jövőt illetően, és jelen lakásaikban próbálnak a ma és a holnap után jövő időszakra tervezni. Ezzel szemben 2007-től folyamatosan dübörgött a politika hazugsággyára és kommunikációs kampányhadteste arról, hogy „a Corvin Sétány Projekt lendületesen halad előre, nem állt meg, nem is lassult le”. Ez az égbekiáltó hazugság uralta 2008-as, a 2009-es és 2010-es választási kampányokat is Józsefvárosban. Ezzel szemben 2006 ősze óta annyi történt a Nagytemplom utcától keletre, hogy a Leonardo-Nagytemplom utca közötti részből őrzött fizetőparkoló, a Leonardo-Bókay utca között sittlerakat és illegális szeméttelep, a Bókay és Szigony utcák között őrzött fizetőparkolók és a Szigony utcában zajló gyűjtőcsatorna-építés felvonulási területe lett. Ennyi… nem több.

            Viszont 2010 tavasza és nyara fordulatot hozott a Projekt életében – végzetes fordulatot. Az erzsébetvárosi ingatlanpanamákkal majd egyidőben az ügyészség már szimatolt a Projekt körül 2010 tavaszán – ekkor a FIDESZ-Jobbik koalíció „hárított”, egyrészt a Magyar Hírlapban „megeresztetett” cikkekkel, másrészt egy kommunikációs csatornákon. De a fülkeforradalom nyarán történt két dolog, ami háríthatatlan, és tagadhatatlan. Különösen a Projekt „bedőlése” tekintetében. Az egyik dolog a HVG 2010. július 10.-i számában megjelent cikk, mely a 47.- oldalon található „Félidő” címmel. Vitéz F. Ibolya cikke tökéletes elemzéssel taglalja azt, ahogy a Projekt megállt, és végérvényesen befulladt. A beruházó utólagos kötbérezési gyakorlata, a követhetetlen szerződésmódosítások, a döntéshozói késlekedések tökéletesen szemléltetik azt, hogyan zajlanak az „izmozások”, az érdekellentétek egymásnak feszülése a FIDESZ-Jobbik koalíció és a beruházó, valamint a beruházó és alvállalkozóik között. Illetve tökéletesen leírja azt a „veszteségminimalizáló” mechanizmust, amivel minél kisebb veszteséget, illetve minél nagyobb profitot akar kiszipolyozni a „bedőlt” Projektből a Futureal. Az önkormányzatnak meg mard az, ami – a Nagytemplom utcától keletre; amivel azért sem tud sokat kezdeni, mert a bontásra ítélt házak szanálása nem történt meg, az üres telkek pedig már rég a Futureal tulajdonában vannak. Magyarul: az önkormányzaté maradt a többszörösen lerágott csont, mert már a Corvin-Szigony húsosfazeka sincs már meg – nehogy belőle a hús.

            A másik dolog, ami még inkább leleplezi Kocsis körzetvezető hazugságbeszédét, az nem más, mint a „József körút” című helyi, de magántulajdonú lap. A „József körút” szerkesztősége azokból kerül ki, akiket 2006 őszén a FIDESZ-Jobbik koalíció kiűzetett a „Józsefváros” önkormányzati lap szerkesztőségéből, mielőtt közvetlen FIDESZ-Jobbik pártirányítás alá helyezte volna a kerület költségvetéséből fenntartott „Józsefváros” újságot. A „József körút” 2010 júliusi számának 2. oldalán található cikk tudósít arról, hogy a BRFK házkutatást tartott a RÉV8 Zrt. székházában, mert a felhívásuk ellenére sem kapták meg a Projektnek a nyomozáshoz szükséges iratait. A 2010. június 25.-én tartott házkutatásra azért volt szükség, mert a BRKF április 15.-én 15 napos határidővel iratokat kért be a RÉV8 Zrt-től, de azokat nem kapták meg. Persze ez a tény már eltussolhatatlan volt a FIDESZ-Jobbik koalíció számára, illetve a Juharos-Gotthard-Kocsis triumvirátus számára. Így Kocsis körzetvezető újabb kommunikációs hadjárattal és propagandarohammal kívánja/kívánta leplezni a valóságot (amelyben érdekes módon fontos szerepe van a jobbik-közeli, minden józsefvárosit patkánynak nevező, Bayer Zsoltot foglalkoztató Magyar Hírlapnak), viszont sikerült összehoznia pár újabb, és rendkívül durva önellentmondást.

            Az egyik önellentmondás az, amikor Kocsis körzetvezető és a FIDESZ-Jobbik koalíció mindenáron CSAK „szoci ingatlan-panamaként” akarja láttatni a nyomozást és az „ügyet” – de sajtóhírek szerint a BRFK a Projekt 2005 és 2008 közötti szerződéseit és szerződésmódosításait vizsgálja. A 2006-os FIDESZ-Jobbik kerületbeli hatalomátvétele előtt egy szerződésmódosítás volt a Projekt vonatkozásában – mégpedig az, amely keretében „keresztfinanszírozással”, és idő előtti tulajdonátadással hidalták át a Főváros általi nem teljesítés miatt kieső finanszírozási forrást. Ez a szerződésmódosítás nyilvános volt a józsefvárosi közvélemény és érdeklődők előtt. Viszont a 2006 októbere utáni szerződésekről és módosításokról semmilyen tájékoztatás és nulla nyilvánosság volt. Úgyhogy kérdés a kérdés: mik is voltak a 2006 októbere után, a képviselőtestületi FIDESZ-Jobbik többség, illetve a Juharos-Gotthard-Kocsis triumvirátus által kezdeményezett (netán kierőszakolt) szerződésmódosítások? Úgy tűnik, erre már a nyomozó szervek is rendkívül kíváncsiak.

            A másik önellentmondás pedig Kocsis körzetvezető korrupcióellenes megnyilvánulása. Amikor arról beszél, hogy mindenképp megkeresik a kialakult helyzetért – lásd az iratok át nem adása, és az emiatt megtörtént házkutatásért – felelős személyeket, akkor főleg hivatali, önkormányzati dolgozókat tett célkeresztbe. Sajtónyilatkozatok szerint az „márpedig” az önkormányzat munkatársai „mulasztottak”, de mégis a RÉV8 Zrt. székházában történt meg a házkutatás, és a lefoglalás. A RÉV8 pedig egy önkormányzati tulajdonú cég, és nem az önkormányzat hivatala – vagyis, ahol voltak az át nem küldött iratok, ott nincsenek önkormányzati hivatali dolgozók. Kocsis körzetvezető szerint vizsgálat lesz, de a RÉV8 dolgozói nem kerültek az ügy látókörébe. Igaz, még csak lesz a vizsgálat, de a RÉV8 munkatársai márpedig „tiszták” az ügyben Kocsis körzetvezető szerint. Igaz, hogy a RÉV8 székházában foglalták le a dokumentumokat és számítógépeket – ergo: ott voltak az át nem adott okiratok – de az át nem adott, és később a házkutatás során lefoglalni kényszerült okiratokat őrző és birtokló RÉV8 alkalmazottak „márpedig” nem felelősek a kialakult helyzetért – csak az önkormányzat hivatalnokai. „Csak” „márpedig”. Ugye nem arról van szó, hogy a Józsefvárosi Önkormányzatnál ezen házkutatás ürügyén totális politikai tisztogatás kezdődik, építve az „új hivatali világot”, amit Kocsis körzetvezető ezen a „tájékoztatón”? Ugye nem ezen „tisztogatás” nyomán kellett távoznia a kerület jegyzőjének a napokban? Megjegyzem: Xantus Judit jegyzői ténykedéséről megvan a véleményem – amii rá nézve enyhén szólva negatív és elmarasztaló. Kocsis körzetvezető azt is kifejtette, hogy a vétkes hivatali köztisztviselők szankcióként nem részesülhetnek jutalomban a Köztisztviselők Napja alkalmából. Egyrészt mintha arról lett volna szó, hogy a válság miatt nincs jutalmazás a közigazgatásban! Másrészt egy VÉTSÉG (pláne szándékos vétség) szankciója nem a kiemelkedő vagy jó teljesítmény esetén adható premizálás megvonása – hanem fegyelmi szankció kiszabása. Harmadrészt a dokumentációt a nyomozó szervnek annak felhívása ellenére át nem adó köztisztviselők (és RÉV8 alkalmazottak), akár tudatosan, akár negligenciából hiusították meg a dokumentáció átadását, bizony a nyomozást akadályozták! Ha szándékosan tették, akkor ezzel több bűncselekményt is elkövettek… HA szándékosan tették az, amit nem tettek. Ennek viszont nem a prémium megvonása a szankciója – mert a nyomozás szándékos hátráltatása, bizonyítékok eltitkolása, visszatartása, a bizonyítási eljárás akadályozása az bizony többszörösen is büntetőjogi tényállás. Ami büntetőeljárás megindítását, illetve a gyanú megalapozottsága esetén az érintett dolgozók/köztisztviselők jogviszonyának azonnali felfüggesztését kell, hogy eredményezze. De Kocsis körzetvezető szerint nem ez a helyzet. Viszont ha valóban szándékosan tartották vissza a Projekt iratait a RÉV8 illetve az önkormányzat dolgozói, akkor bizony Kocsis körzetvezető a feljelentés elmulasztásával, valamint a „bűnösök közt cinkos, aki néma” jogi alapvetés szerint de facto bűnpártolást (!) követett el. Az eset súlyára való tekintettel, kérdés, hogy Kocsis körzetvezető esetében a bűnpártolás gyanúja de jure megáll-e… KÉRDÉS – NEM ÁLLÍTÁS! Viszont súlyos kérdés, pláne azon politikussal és országgyűlési képviselővel szemben, aki a Rendészeti Bizottság vezetője. Ahogy Józsefváros egykori képviselője dr. Kósáné dr. Kovács Magda kifejtette: „egy politikusnak nem elég tisztességesnek lennie, annak is kell látszania”. Kocsis körzetvezető most épp a tisztesség látszatát veszítette el – és kérdés, hogy a nem létező látszat mögött volt-e és van-e még tisztesség!

            Kocsis körzetvezetőnek igaza van abban, mikor kijelentette: „ez az elmúlt évek legzűrösebb ügye”. Viszont amikor megfogalmazta az, hogy a vétkeseket el kell számoltatni, akkor gondolom nem nézett tükörbe…

            Addig is dübörög tovább Józsefvárosban a narancsuralmi rendszer diktatorbán mechanizmusában a hun hiéna propaganda a Corvin Sétány úgymond lendületéről. A Projektről, mely lendült és végzetesen megrendült.

- - - - - - -

A bejegyzés előzetes moderálás útján kommentálható. Ha a moderálás késik, szíves elnézést kérek érte…

A sorozatgyilkosság, vagy ahogy a köznyelv nevezi, a „romagyilkosságok” önmagában az országot minősítő –leminősítő- körülmény. Minősítő, mert a nyomozás során épp eleget „bénáztak” a szervek; nem egy esetben egy-egy esetnél botrányos volt a nyomozó szervek és a felettes hatóságok hozzáállása az igazságszolgáltatással együtt; és azért is, mert a politika a maga öncélú önzése okán épp eléggé belemászott abba, ami szimplán a kriminológiára, a kriminalisztikára és az igazságszolgáltatásra tartozik egy normális és fejlett társadalomban.

De szeretett kis hazánkban nem így történt. Egy durva és kirívó bűncselekmény során embereket öltek meg a hidegvérű, vegytiszta gonosz gyilkosok… a nyomozás eddigi adatia alapján csak az etnikai hovatartozásuk okán. És ezt a vegytiszta gonoszságot használta ki a politika saját zsákmányszerzése és politikai előny megszerzése érdekében. Legyen szó a prenáci Jobbikról, mely rasszista gyűlöletkeltésre használta fel ezt a gaztettet – azok elleni gyűlöletkeltésre, mely etnikai kisebbséghez tartoztak az áldozatok. Legyen szó a populista, demagóg és autokrata FIDESZ-ről, mely számára semmi sem volt se szent, se drága a hatalom megszerzése érdekében – így mindenáron az ellenségének tekintett kormány által generált titkosszolgálati akciónak akarta beállítani a gaztettet. A magát pedig baloldalinak hazudó és időközben bukott utódpárt MSZP pedig a sorozatgyilkosság okán próbálta meg gyűlölőkké tenni a gyűlölteket – és ezáltal szavazóbázisra szert tenni a FIDESZ, és különösen a Jobbik által gyűlölt azon etnikai kisebbség választásra jogosultjaiból, akik közül áldozatul estek a sorozatgyilkosságnak. Akárcsak a két egymásra talált dögevő hiéna - az SZDSZ és az MDF.

Aztán lassan 11 hónapja mélyen hallgat a sajtó és az állam arról, hogy mi az ügy jelen helyzete – mert a politika szereplőinek épp nem érdeke a sorozatgyilkosság közbeszédben és köztudatban tartása. Néha lehet „mellékesen” hallani a híradások „apró betűs” részében arról, hogy nemsokára lezárul a nyomozás az ügyben, és vádemelés várható. De az „apró betűs részben” is van valami, ami roppantul és gyomorforgatóan érdekes. Mégpedig a sorozatgyilkosság jogi minősítése. A gyanúsítottakkal szemben megfogalmazott gyanúsítás hivatalosan a BTK 166§ szerint, „bűnszervezetben, több emberen elkövetett emberölés”. A „bűnszervezeti” minősítés is utólag lett a tényállás részévé. Viszont a minősítő körülmények valahol elkallódtak – mint az „igazságszolgáltatásból” az „i” betű. Na igen, Magyarországon nem igazságszolgáltatás van, hanem jogszolgáltatás – mert az igazság nem számít, csak az, ami bizonyítható. A minősítő körülmények elkallódtak a nyomozás során, pedig vannak. Az egyik ilyen a BTK 166§ (2) „a” szerinti „előre kitervelt módon” való elkövetés. Mert az elkövetők készültek, tervszerűen, előre felkészültek a gaztettek végrehajtására. Nem vaktában, nem spontán, nem rögtönözve vadásztak a faluvégi cigánysoron romákra… hanem egy meghatározott koncepció alapján, felkészülve helyismerettel, eszközzel, logisztikával, a jéghideg gonoszság know-how–jával. A másik elkallódott minősítő körülmény a BTK 166§ (2) „c” szerinti aljas indok és cél. Mert az elkövetők nem nyereségvágyból ölték a faluvégi cigánysorok nincstelenjeit. Akkor pedig mi volt a gyilkosság motívuma, ha nem nyereségvágy, vagy korábbi konfliktus (hisz az elkövetők és az áldozatok közötti egyetlen „emberi kontaktus és kommunikáció” CSAK a gyilkosság volt. Az áldozatokban mindössze annyi a közös, hogy az adott település utolsó házában laktak a „cigánysoron”… illetve, hogy romának születtek. Vagyis: felmerül a megalapozott gyanú arra, hogy a gyilkosok CSAK az etnikai hovatartozásuk okán ölték meg az áldozatokat.

Ez pedig felvet egy súlyosabb kérdést – amivel elhiszem, hogy nem hajlandó szembenézni a politika és az államszervezet. De még a közvélemény sem. Ugyanis ha bárki bárkit CSAK az etnikai hovatartozása okán öl meg, az nem „szimpla” emberölés… és sokak számára meglepetésként hat, hogy nem is a BTK 166§ alapján minősülő „emberölés”. Hanem a BTK 155§ szerint minősülő NÉPIRTÁS!

1978. évi LXXVII tv.

Népirtás

155. § (1) Aki valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából

a) a csoport tagjait megöli,

b) a csoport tagjainak, a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz,

c) a csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik,

d) olyan intézkedést tesz, amelynek célja a csoporton belül a születések meggátolása,

e) a csoporthoz tartozó gyermekeket más csoportba elhurcolja,

bűntettet követ el, és tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki népirtásra irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A fenti tényállás szerint, ha bárki bárkit CSAK az etnikai hovatartozása okán gyilkol meg – akár csak EGYETLEN tagját az adott etnikai csoportnak – már önmagában népirtás a hatályos BTK szerint. Az http://index.hu/belfold/2010/06/10/befejezodott_a_nyomozas_a_romagyilkossagok_ugyeben/ cikkét idézve, miszerint „Egy rendőrségi forrásunk szerint viszont két elkövető is beszélt a motivációról. Állítólag azt mondták, hogy a gyilkosságokkal az volt a tervük, hogy felkorbácsolják a cigány-nem cigány feszültségeket, polgárháborút szítsanak, aminek végeztével a romákat deportálják Magyarországról.” Vagyis a sorozatgyilkosság végső célja tulajdonképp a TELJES magyarországi roma etnikum MEGSEMMISÍTÉSE volt, „legjobb esetben” a romák Magyarországról történő elüldözése által. Vagyis, etnikai tisztogatás… azaz NÉPIRTÁS.

Tisztában vagyok azzal, hogy EZT nehéz megemészteni. És azt is elhiszem, hogy nem tesz jót egy állam –pláne egy európai állam- nemzetközi megítélésének, ha úgymond „békeidőben” történik népirtás a területén, pláne némi (akár burkolt, akár nyílt – akár passzív, akár aktív) politikai háttértámogatással. És persze a politika szereplőinek sem tetszik… nem tetszik annak a bukott MSZP-nek, amely kormányzása alatt történt a népirtás; annak a FIDESZ-nek, mely kormányzása alatt kellene egy ilyen ügyet tárgyalnia, illetve amely maga is generálta azt a gyűlöletet, mely ehhez a hidegvérű sorozatgyilkossághoz vezetett… illetve politikai szövetségese a prenáci Jobbiknak. És végül nem tetszik annak a prenáci Jobbiknak, mely egyrészt rasszista gyűlöletet hirdetett azon etnikai kisebbséggel szemben, mely közül szedte áldozatait a „népirtás”, mely kollektív bűnösséget mondott ki az érintett kisebbséggel szemben, kriminalizálva MINDEN tagját, így az ÁLDOZATOKAT is. Nem beszélve azokról a kósza és meg nem erősített híreknek, miszerint a gyanúsítottak erősen kötődnek a Jobbikhoz és annak párthadseregéhez a Magyar (Nemzeti) Gárdához.

És nem beszélve arról, hogy a politika szereplői közül a Jobbik (és „árnyékállama”) az, amely passzív módon, de politikai védelmet nyújt és nyújtott a sorozatgyilkosság gyanúsítottjainak - akár az elfogásuk előtt, és utána is. Például akár az áldozatok etnikuma, vagy konkrétan az áldozatok kriminalizálásával (pl. maffiakapcsolatok emlegetése, bűnöző életmód tulajdonítása az áldozatoknak), a kizárólag roma etnikumú „cigánybűnöző” (pl. „cigányuzsorás”, „cigány drogkereskedő”, „cigány strici és lánykereskedő”) „bedumálása” a tettesbe; a cselekmény rasszista indítékának bármi áron való kétségbevonása által; illetve a nyomozás tisztaságának kétségbevonásával.

És persze nagyon nem tetszhet annak a nyomozó szervnek sem e tényállás kimondása/megfogalmazása (akár a gyanúsítottakkal szemben is), mely egyik szakszervezete politikai együttműködést kötött a prenáci, és a támadásokat elszenvedő etnikai kisebbséggel szemben zsigeri gyűlöletet megfogalmazó Jobbikkal; mely rengeteg hibát vétett a nyomozás során; mely vezetői erősen függnek a FIDESZ-től. És amely nyomozati szervben erős a rasszista gyűlölet az áldozatok etnikumával szemben.

Az igazság fájdalmas… és épp ezért nem tetszik. Nekem sem. Különösen úgy, hogy a nyomozó és igazságszolgáltatási szervek nem egy esetben eszközlik a minősítő körülmény minősítését, ha a politika által (bármely oldalról) támadott társadalmi kisebbség tagjának sérelmére történik támadás. Legyen szó a melegfelvonulások megtámadásáról, a faluvégi cigánysorokon elkövetett gyilkosságokról, temetőrongálásokról, templomgyalázásokról. Mert érdekes módon a Fővárosi Főügyészség nem volt hajlandó vádat emelni a melegfelvonulások megtámadóival szemben, hanem magánvádas üggyé „minősítette át” azt, ami máskor köztörvényes… amikor az V. és a VIII. ker. Rendőrség a melegbárokat ért 2008-as molotovos támadásokat nem emberölési kísérlet bűntetteként, hanem rongálás szabálysértéseként „kezelte” (pedig minden más esetben a molotovos támadások emberölési kísérlet gyanújával nyomozta a rendőrség). Vagy legutóbb, a Művész mozi előtt az intézkedő rendőr a megtámadott társadalmi kisebbséggel, az LMBT közösséggel szemben alkalmazott szankciót, amikor levetette a közösség zászlaját – és mivel a rendőri intézkedést hallgatásával egyetértve jóváhagyta a belügyminiszter is, így egy magát demokratikusnak nevező ország belügyminisztere passzívan betiltotta egy (a felnőtt lakosság kb. 10-15%-át kitevő) társadalmi kisebbség jelképének használatát! Vagy pedig a pofon kísérte „zsidózás”, illetve az egyszámjegyű főút betonterelőjére öles betűkkel felfestett „halál a zsidókra” felirat is úgymond a véleménynyilvánítás szabadsága a „tettrekész” rendőrség részéről.

Az igazság fájdalmas… és fájdalmasan aljas az is, ahogy a politika szereplői önös céljaikra használtak és használnak fel egy de jure népirtást. Na igen, az áldozatoknak jogukban áll hallgatni – ahogy annak a három tarnabodinak is, akik egyrészt ugyanahhoz az etnikai kisebbséghez tartoznak, mint a sorozatgyilkosság áldozatai, másrészt pedig 11 hónapot töltöttek ártatlanul előzetesben a támadások gyanújával – ráadásul úgy, hogy a nyomozó- és a vádhatóság TUDTA, hogy ártatlanok a velük szemben megfogalmazott váddal szemben; mégis hónapról hónapra indítványozták a bíróságon az előzetes fogvatartás meghosszabbítását… 11 hosszú hónapon át. Aztán amikor a három tarnabodi kártalanítást akar az államtól, akkor persze a FIDESZ és a Jobbik fel van háborodva… és utóbbi „cigányrasszizmust” emleget, a „cigánybűnöző” kategória által kriminalizálva őket. Persze a kártalanítási perben ítélet nem született – lassan 11 hónapja.

Az igazság fájdalmas… fájdalmas, mert szeretett hazánkban népirtást utoljára a nyilaskeresztesek követtek el. A sorozatgyilkosságig 65 éven át nem történt népirtás Magyarországon – és a politika bármi áron láttatni akarja azt, hogy 66 éve volt utoljára népirtás. Fájhat a rasszista gyűlöletet megfogalmazó Jobbiknak, amely még a 66 évvel ezelőtti, holokausztnak nevezett, szervezett és az akkori államhatalom által végrehajtott népirtás tényét is tagadja. Különösen úgy, hogy kósza és meg nem erősített hírek szerint a sorozatgyilkosságok gyanúsítottjai „erősen kötődnek” a Jobbikhoz és a Gárdához.

Elnézve a politika viharait, vajon még milyen minősítő körülményei fognak átminősülni a politika „fülkeforradalmi lendületében” és viharaiban? Ha így folytatódik, a sorozatgyilkosok büntetlenül ússzák meg tetteiket, és törvényes lesz honfitársainkat gyilkolni, CSAK mert egy adott etnikai kisebbséghez tartoznak… pont, mint 66 évvel ezelőtt?

                Mottó: a közeljövő – különösen annak egy adott részlete – nem más, mint egy matematikailag kiszámítható képlet eredménye, mely képletben az állandók a múlt eseményei, a változók pedig a jelen történései.

                Nostradamusról sokmindent el lehet mondani, akárcsak a jóslatairól. Egy biztos: próféciái túl pontosak voltak ahhoz, hogy ne lehessen őket komolyan venni. Lehet akár mágiát, telepátiát, természetfeletti képességeket, vagy bármi mást tulajdonítani Nostradamusnak – aki korának kiemelkedő alakja volt -, de ettől függetlenül a jövendölései túlságosan is pontosnak bizonyultak. Centúriákba rendezett próféciái izgalmas olvasmányok. Én mindenesetre egy konkrét próféciájára koncentrálnék. Mégpedig a II. centúria 90. versére. Tudomásom szerint ez az egyetlen, mely konkrétan Magyarországgal foglalkozik.

A vers francia szövege (forrás: Erika Cheetham – A nagy Nostradamus könyv):

Par vie et mort changé regne d’Ongrie

La loi sera plus aspre que service:

Leur gand cité d’hurlements plaintcts et crie,

Castor et Pollux ennemis dans la lice

A vers magyar fordítása Vajda Gábor 1994-es fordításában:

Élethalálharcban változik az uralom Magyarországon,

a törvény keservesebbé válik mint a szolgaság:

Üvöltve és jajongva kiált hatalmas városuk,

Castor és Pollux ellenségek a harcmezőn.

Nagyon sokan ezt a verset az 1956-os forradalom megjövendölésének tekintik, mint mára beteljesült prófécia. De ha pár releváns apróságot figyelembe veszünk, akkor nagyon komoly esély van rá, hogy ez a jóslat még nem teljesedett be – ez a prófécia napjainkban, MOST teljesedik be. Miért is? Tudni kell, hogy Nostradamus egyrészt szerette a rejtjeles nyelvezetet, a másodlagos jelentéseikben használni a szavakat, kódolt nyelvezeten kommunikálni – másrészt a jóslatait pontosan fogalmazta meg, és amely próféciái teljesültek, ott a megjövendölt esemény kapcsán Nostradamus által megjelölt összes jellemző és körülmény ott volt és része volt a megjövendölt eseménynek. Akkor (ennek figyelembe vételével is) vegyük szemügyre azokat a tényeket, részleteket, melyből összeáll az „egész”.

„Ongrie – Magyarország”: Nostradamus Magyarországot önálló államként említi – pedig hazánk Nostradamus korában a Habsburg birodalom részét képezte – és részét képezte 1918-ig. És minden jóslatában, mely érintette hazánkat, és az 1918 előtti időre vonatkozott, Magyarországot a Habsburg Birodalom részének tekintett úgy, mint „Pannonia”.

„Élethalálharcban változik az uralom Magyarországon”: ez igaz volt sokszor, de amikor véglegesen eltűnt a bukott uralom, az 1918-1919-ban és 1920-ban volt, amikor a Monarchiát felváltotta a köztársaság, majd a Tanácsköztársaság, és utána a Magyar Királyság a Horthy vezette fehérterrorral. Valóban élethalálharcban változott az uralom – az ország 1918-1920 között a puszta létéért küzdött – ha csonka országként is, „gúnyhatárok” között is, de megmaradt. 1944-1945 között is a puszta létéért küzdött az ország, akárcsak 1956-ban. Az 1989-es rendszerváltást nem merném „élethalálharcnak” nevezni, mert akkor nemhogy nem volt fenyegetve az ország szuverenitása, hanem épp akkor szabadult meg a tényleges (szovjet) függőségtől, és csendes megszállásból.

Viszont a 2008-2010-es időszakot nyugodtan nevezhetjük „élethalálharcnak” – az ország a gazdasági életben maradásért, a pénzügyi túlélésért, az államcsőd –és bekövetkezte esetén az ismételt, a hitelezők általi félgyarmati-függő viszony- elkerüléséért küzdött, miközben az állam „széteső állapota” majdhogynem az ország „weimarizálódásához” vezetett. Ugyanis egy országon nemcsak fegyverrel lehet meghódítani és térdre kényszeríteni – lehet például gazdaságilag és pénzügyileg is. De ha a soha nem látott méretű árvizeket, az extrém esőzéseket, a meteorológiai szingularitásokat nézzük a mezőgazdaságot ért katasztrófával együtt – akkor bizony az ország részei külön-külön is élethalálharcot vívnak.

„Változik az uralom”: változik – azaz az adott elit távozik, és új jön helyette. 1918-1920 között többször változott az „elit”, de a vége az lett, hogy az 1918-ban „távozott” elit, az addig kormányzó hatalommal rendelkező arisztokrácia végül visszatért a hatalomba 1920-ra. Igaz, akkor a végrehajtó hatalom első emberét nem IV. Károly királynak, hanem Horthy Miklós kormányzónak hívták. De a kormányban és a törvényhozásban bőven ott maradtak az 1918-ban és 1919-ben „elcsapott” elit tagjai. És az ország államberendezkedése sem változott meg véglegesen – egy pár hónapos köztársasági, illetve tanácsköztársasági kitérő után maradt királyság. A királyságnak 1945-ben áldozott le, és lett hazánk köztársaság, majd 1948-ban népköztársaság. 1945-ben –testvérháború nélkül- az akkori elit el lett csapva, és jött helyette egy új, mely részben az 1945 előtti elitből állt össze (annak is a polgári-keresztény részéből), de aztán ez is el lett csapva, és jött az új elit… az országot uraló szovjetek által kinevelt kommunista elit. 1956 kapcsán sem merném azt mondani, hogy „változott az uralom”, mert lehet, hogy a végrehajtó hatalom első-vonalbeli arcai változtak, de mindegyiket ugyanaz az „elit” ugyanaz a „cég” adta: a kommunista Rákosit váltotta a kommunista Gerő, őt követte a kommunista Nagy Imre, akit végül „elcsapott” a rákosi-tanítvány kommunista Kádár János. És persze az 1989-es „uralomváltást” nemhiába nevezzük sokan „módszerváltásnak”, netán „gengszterváltásnak” – hiszen a kommunista MSZMP utódpártja lett az MSZP, illetve a korábbi kommunista szervek prominens tagjai és vezetői vezető szerepet vállaltak be és kaptak meg a mai politikai jobboldal pártjaiban.

„A törvény keservesebbé válik mint a szolgaság”: De az uralom nem csak attól változik, hogy „cserélődik” az elit: hanem akkor is, amikor változik a jogrendszer! 1918-1920 közötti időszakban nem mondanám, hogy alapvetően változott a jogrendszer – az ország államjogi berendezkedése és jogrendszere, valamint az ehhez kapcsolódó intézményrendszer változatlan volt 1945-1948-ig! A szovjet megszállást kiszolgáló kommunisták is annyit tettek vele, hogy „adaptálták” a szovjet ideológiának megfelelően. Az 1989-es rendszerváltás pedig arról szólt, hogy az akkori ellenzékkel konszenzusban születtek meg a „sarkalatos” törvények, utána 1990-2010 között pedig jogintézmény volt a társadalmi párbeszéd. A jogalkotásban a mostani 2/3-os többséggel rendelkező FIDESZ viszont ezt a társadalmi párbeszédet tiporta el, taposta sárba, vette semmibe. A FIDESZ 2/3 Zrt. törvénygyára gőzerővel nyomja át azokat a törvényeket a parlamenti törvény-gyártósor szavazógépén, melyekkel a saját autokratizmusának képére formálja át az országot. És sokkal nagyobb rohamtempóban, mint azt anno tették a kommunisták 1945-1949 között, vagy a Horthy féle fehérterror 1920-1922 között. Ma egészpályás letámadás zajlik a jogrendszer, a demokratikus államberendezkedés „fékei és ellensúlyai” ellen. És ennek a letámadásnak az arcvonalai az Alkotmánybíróság, a sajtószabadság, a helyhatóságok, az ellenzéki jogok ellen irányul. Mind 1918-1919-ben, akárcsak a Horthy kormányzósága alatt, vagy a kommunizmus idején az embernek, a magyarnak volt némi – olykor minimális, de volt – szabadságjoga. Viszont a mostani rezsim törvénykezése az élet egyre több területén akarja függő viszonyba kényszeríteni az ország állampolgárait és lakóit, alárendelve a pártirányítás alá gyűrt államigazgatásnak.

„Castor és Pollux”: Nostradamus az időmeghatározásokat lehetőleg csillagjegyek által adja meg próféciáiban. Castor és Pollux az ókori mitológiákban ikrek. Hihetnénk azt, hogy itt június haváról van szó – pedig jóval többről van szó. Castor és Pollux nemcsak ikrek, hanem testvérek is. És ha a testvérek ellenségek a csatamezőn, az nem más, mint testvérháború. Ha pedig egy nemzet tagjai egymás ellen viselnek hadat, az bizony testvérháború – ország egészére kiterjedően pedig polgárháború. Viszont ha jobban meggondoljuk, magyar a magyar ellen háborút nem vívott a próféciák megszületése óta. Ugyanis 1956-ot sem merném polgárháborúnak nevezni – mert 1956-ban a forradalom egy megszálló hatalom által az országra erőltetett „helytartótanácsi” rendszere ellen történt meg – a szovjetek által az országra erőszakolt kommunista diktatúra és azok kollaboráns kiszolgálói ellen. 1944-ben sem vívott polgárháborút az ország – nem magyar a magyarral harcolt. Akkor az ország lakosságának döntő többsége eltűrte és elszenvedte előbb a nácik által támogatott nyilas rémuralmat, utóbb pedig kénytelen volt elszenvedni a szovjet megszállást. És amikor a náci és a kommunista front közé került az ország, egyik ellen sem harcolt – önmaga és egyetlenegy nemzettársa ellen sem fordított fegyvert magyar. Ahogy 1919-ben a Tanácsköztársaság ideje alatt a Vörös Hadsereg a déli és a tiszai arcvonalakon defenzívában volt a román és szerb megszállókkal (és nem honfitársainkkal) szemben, és offenzívában a cseh megszállókkal szemben. Amit pedig a Lenin fiúk és a Szamuely által vezetett vörösterror művelt, az sem testvérháború – egyrészt az áldozatok száma miatt sem, másrészt a terror jellege, „kivitelezése”, valamint a célpontok kiválasztásának szempontjai szerint sem.

De mi a helyzet MOST? Valljuk be az őszintét: nemzeten belül a gyűlölködés, az ellenségeskedés, a megosztottság rendkívüli méreteket öltött – soha nem volt ennyire megosztott a nemzet, még kisközösségi szinten sem. Manapság ölni való ellenséget lát egy jobboldali egy baloldali magyarban, amikor CSAK származásuk, szexuális orientációjuk, vallásuk okán jogosnak és természetesnek tartja és kívánja magyarok jogfosztását (hovatovább fizikai megsemmisítését) a magyarok egy jelentős része/csoportja. Ma a széthúzás magyar és magyar között rendkívül nagy.

„A törvény keservesebbé válik, mint a szolgaság”: Mind 1918-1920 időszakában, mind a II. világháborúban, majd 1945 és 1956 után szigorodtak a törvények. Az ország mindig is ki volt szolgáltatva az új hódítóknak és az általuk kivezetett urainak. De ebben persze van ellentmondás is, hisz példának okáért mind az 1919-es Tanácsköztársaság, mint az 1945-ös „demokratikus” kormányzat és törvényhozás széles néptömegeknek adott szabadságot – persze a korábbi és bukott uralkodó osztályok letaszításával és jogfosztásával együtt. És persze a politikai kurzusváltások egyenes következménye volt az is, hogy az állami szféra jelentős részén az új hatalom szája íze szerint történtek meg a vezető- és funkcionárius-cserék. Akárcsak most, 2010-ben.

„Üvöltve és jajongva kiált hatalmas városuk”: Ez nem lehet más, mint Budapest. Nostradamus itt a „grand cité” kifejezést használja – hatalmas városuk. Nem a „capitale” – azaz: főváros, hanem „grand cité” – azaz hatalmas város. Budapest mindig is az ország legnagyobb városa volt az 1872-es egyesítés óta. A legnagyobb, de az adott korok viszonyaihoz képest semmiképp sem „hatalmas”. Budapest a Kiegyezés után indult hatalmas fejlődésnek, aminek köszönhetően nagyvárosias lett – és ezt a nagyvárosias jellegét meg is őrizte hosszú évtizedeken át úgy, hogy valójában nem volt tekinthető nagyvárosnak. Budapest európai összehasonlításban semmiképp sem volt nagyváros akár 1896-1914 között, 1914-1920 között, de még 1920-1945 között sem. Sem népsűrűség, sem beépítettség, sem urbanizáció, és különösen alapterület tekintetében. Budapestet mind demográfiai, szociológiai, materiális, urbanizációs mutatókban bőven meghaladta számos olyan európai nagyváros, mely nem volt (és ma sem) főváros, de számosan még az adott tartomány székvárosa sem. Budapest mérete mindenképp jelentős helyet foglalt el az országon belül, és ez 1920 óta hatványozottan igaz. Területét illetően Budapest kvázi nagyvárossá 1950-ben lett, amikor az akkori aggloremációjából lettek a mai külső kerületek. De urbanizáció, beépítettség, népsűrűség, infrastruktúra, demográfiai, adminisztrációs, igazgatási, gazdasági értelemben valójában a 60’-as évektől kezdődően lett Budapest valódi nagyváros… nagyváros, mint „grand cité”.

Az üvöltés és jajongás kapcsán: Budapesten többször dúltak utcai csaták és városi harcok. De 1944-ben alapvetően a szovjet megszállók a nyilas és a náci megszállók harcoltak egymással, a városlakók passzivitása mellett; 1956-ban pedig Budapest lakossága folytatott harcot a benyomuló szovjet megszállókkal és kollaboránsaikkal szemben. De magyar a magyar ellen TESTVÉRHARCOT még nem vívott Budapesten… egészen 2006. szeptember 17.-ig, amikor is a szélsőjobboldali csürhe megtámadta, majd felgyújtotta az MTV székházát. És innentől kezdve az utcai erőszak rendszeressé vált Budapesten – akár 2006. október 23.-án, 2007 és 2008. március 15.-én, a 2007-es, a 2008-as és 2009-es melegfelvonulások megtámadásával, 2006-2008 között a zavargásokkal tönkretett nemzeti ünnepeink megzavarásával, a rendszeres tüntetésekkel és ellentüntetésekkel. És bizony a 2006-2009 közötti zavargások során magyar támadt magyarra – szimplán egy vegytiszta gyűlölet okán.

Konklúzióként megállapítható, hogy Nostradamus II. 90. versének fő körülményei és motívumai EGYÜTT még nem váltak valóra – mert eddig nem volt olyan, hogy (1) nem a Magyar királyságban, vagy megszállt államban, hanem a független Magyarországon élethalálharcban (2) változzon az uralom. És ténylegesen változzon, teljes végrehajtói elitcserével- úgy, hogy a törvény –maga a (3) joguralom és a jogrendszer- (4) rosszabb legyen a szolgaságnál. Miközben valóban (5) nagy városunk (ami Budapest, és ami a 60’as évektől tekinthető nagyvárosnak) testvérharcoktól szenvednek – azaz (6) magyar a magyar ellen harcol úgy, hogy a „harcoló felek” nem függenek külső hatalomtól.

Tulajdonképp hogy a Nostradamus által megjövendölt testvérháború és Budapest fizikai szenvedése elkerülhető legyen, annak érdekében annak a FIDESZ 2/3-nak kellene önmérsékletet tanúsítania, mely által miniszterelnökké lett Orbán Viktor egy valódi öntörvényű autokrata, aki ellentmondást nem tűr, és nem ismer. Egy rossz értelembe vett autokrata – rosszabb annál a gyurcsányi autokratizmusnál, mely végül a Bajnai féle technokratizmusban végződött. Nemhiába nevezik sokan Orbán Viktort úgy, hogy Zsebcézár. De nagyon sok kifejezést ismer még a politikai humor – mint például Mussolini-utánzat, Fide-SS Viktátor, klónDuce, Néró niemand (bár ez utóbbi Gyurcsányra is igaz), Orbusconi, koronapróbálgató és hasonlók. Nos, pontosan ezek a nem épp hízelgő jelzők tökéletesen jellemzik azt az autokrata jellemet, mely most tulajdonképp korlátlan teljhatalmat kapva, minden további nélkül olyan helyzetet idéz elő, hogy épp valóra válik Nostradamus II. 90. verse.

Mert valóban élethalálharcban változott az uralom – az ország küszködik a pénzügyi válsággal, az államcsőd elkerülésével, és szeretett zsebcézárunk megkapta az első két nagy pofont; Barroso-tól és az IMF-től, miszerint a 3,8% deficit, AZ 3,8% deficit… és nem több. Innentől kezdve szeretett zsebcézárunknak borotvaélen kell táncolnia egy kiélezett pénzügyi-gazdasági helyzetben. Miközben a diktatúráját építi ki az általa irányított párt, és 2/3-os többségű törvényhozási frakciója. A 3,8% érdekében pedig megsarcolja a legkisebb keresetűeket, és hadat üzen azoknak, akiket ellenségének tekint – legyen szó bankszektorról, vagy az „előző rezsim” „prominensei”. És ebben a háborúban részletkérdés, hogy egy-egy Kósa-kósza beszólás kapcsán szó szerint élethalál-küzdelmet vívnak a devizahitelesek a házaik-autóik, végül az életük megmentése érdekében. És az életet szolgaságnál is keservesebbé tevő új törvényekkel szemben pedig élethalál-harcot próbál vívni az ellenzék – legyen szó a prenáci Jobbikról, mely egy letűnt és vérgőzösen aljas ideológia és korszak reinkarnációja; a kommunista utódpárt MSZP-ről, mely eddig sikerrel élte túl a saját rezsimjének 1989-es bukását; és az LMP, mely a demokrácia és a sokszínű szabad Magyarország utolsó reménye, és gyengécske csírája. Szeretett Zsebcézárunk viszont mindannyiukkal végezni akar.

Az Isten irgalmazzon az országnak – mert a Zsebcézár nem fog! De az a népharag sem, mely idő kérdése, hogy elsöpri ezt a Zsebcézárt az autokratizmusával együtt - aki pontosan úgy került hatalomra 2010 Magyarországán, mint 1936-ben Adolf Hitler Németországban. És úgy tűnik, sok tekintetben és sok területen ugyanazt a politikát folytatja a mai kor viszonyaihoz adaptálva, mint anno Hitler 1936-1938 között Németországban - legfeljebb (és idáig) gázkamrák, koncentrációs táborok és "zsidótörvények" nélkül. A történelem ismétli önmagát… remélem nem történik meg, például hogy „holnap 4 óra 45-kor visszalövünk... mondjuk Balassagyarmatnál”.

A mindennapi közbiztonság-érzetünkhöz hozzátartozik az igazságszolgáltatás működése, illetve annak milyensége is. Nem véletlen, hogy magas az önbíráskodások száma – hisz sokan a szó szerint saját kezűleg történő jogérvényesítést látják célravezetőbbnek a szó szerint több évig tartó pereskedés helyett. Vagy amikor hiába fogja meg a rendőr a tettest – aki a bíróság döntése után szabadlábon védekezik, majd egy több évik elnyúzott per után megússza egy ejnyebejnyével. Ráadásul a bíróság még a terhelt javára enyhítő körülményként veszi figyelembe az eljárás elhúzódását. Épp elég ügy borzolja a mindennapjainkat, és rombolja a biztonságérzetünket anélkül, hogy magunk lennénk bűncselekmény áldozatává. Ilyen ügy például a melegfelvonulások megtámadásának jogi megítélése, az MTV székház ostroma körüli ellentmondások, a gárdafeloszlatás pere, a „Kulcsár ügy”, a sorozatgyilkosság nyomozása, a „Pusoma-ügy”, a 11 hónapot ártatlanul előzetesben töltő tarnabodi cigók ügye, a Tocsik ügy és hasonlók. És ezek csak a jéghegy csúcsai. Biztos, hogy sokunknak vannak a saját életünkből ékes példái. Én most csak három példát mutatok be „a saját praxisomból”.

Az első eset még 2009 júniusában történt meg. 2009 június elején már hónapok óta olvasható volt a 3-as főút Kerepes közigazgatási területén, az egyik körforgalomban a kiágazást lezáró betonterelőkön öles betűkkel volt olvasható a „Gyere vissza Hitler”, a „halál a zsidókra”, illetve a „pusztuljon a zsidó geci” szöveg. Hónapokon át ott virítottak ezek a szövegek az ország egyik legjelentősebb főútvonalán – az illetékesek rá se mozdultak. Pedig biztos, hogy néhányan elautóztak előtte, akik például a gödöllői rendőrség, vagy a jobbikos Franka Tibor vezette kerepesi önkormányzat munkatársai. De senkit sem zavart, hogy „hivatalból” intézkedjen. A feliratokról véletlenül készült videó, és ez alapján született egy bejelentés. A bejelentésre a Gödöllői Rendőrkapitányság határozatban közölte, hogy a feliratok nem merítik ki a BTK 269§ szerinti közösség elleni izgatás tényállását. A határozat indoklását szó szerint idézem:

„Habár a feliratok az elhelyezkedésük miatt nagy nyilvánosság számára váltak megismerhetővé, de a kialakult bírósági gyakorlat szerint általuk a közvetlen uszítás nem valósult meg. A törvényi tényállás, vagyis a gyűlöletre uszítás akkor valósul meg, ha az erőszakos cselekedetre, ilyen magatartás vagy tevékenység kifejtésére hív fel akkor, mikor a veszély nem csupán feltételezett, hanem a veszélyeztetett jogok konkrétak, és az erőszakos cselekedet közvetlenül fenyeget. A kérdéses feliratok nagy nyilvánosság általi megismerése nem járt az erőszakos cselekedetek közvetlen veszélyével.”

Kis jogi abszurd. Vagyis, ma Magyarországon büntetlenül lehet fenyegetni etnikai és társadalmi kisebbségeket, mert egy megfoghatatlan és képlékeny norma dönti el, hogy a generáljelleggel, az egész közösséggel szemben megfogalmazott fenyegetés és annak a fenyegetett csoport adott individuum tagjával szembeni realizálódása között vajon van-e összefüggés, vagy márpedig nincs. És mi az, hogy „közvetlen veszély”? Egyenes út vezetett-e például a 2009-es feliratok a 2010 tavaszán a zsidó húsvétot az ablakon át bedobott kővel véget vető cselekményhez, vagy ama bizonyos Dohány utcai pofonhoz? Vagy például a Jobbik „cigányozása”, a gárdajárásokon elhangzottak, vagy az olaszliszkai megemlékezésen elhangzott „az Isten irgalmazzon nektek, mert mi nem fogunk” kijelentés egyenes következménye lett-e a sorozatgyilkosság? Sohasem tudni. És lehetetlen bizonyítani – akár ezt, vagy az ellenkezőjét. De a Gödöllői Rendőrkapitányság jogértelmezése szerint ma Magyarországon büntetlenül lehet generáljelleggel, kollektív bűnösnek tekintve fenyegetni társadalmi kisebbségeket. És 2009 júniusa óta ez a jelenség nagyon elharapódzott Magyarországon. Olyannyira, hogy a politikai közbeszéd szalonképes részévé tette a politikai jobboldal. A pikantériáját az adja a dolognak, hogy a rendőrség részére 2009. június 7.-én emailen továbbított bejelentés és videó tárgyában a Gödöllői Rendőrkapitányság már 2009. június 12.-én határozatot hozott.

A másik történet 2009 augusztusában esett meg. Szokványos pesti bérház kapualjában a 89 éves idős hölgyet megtámadta két rabló, és erőszakkal elvitték a táskáját. Az idős hölgy azonnal kihívta a rendőrséget, és megindult a büntetőeljárás. Itt nem kapkodta el a nyomozó szerv a határozathozatalt: 2009 novemberében határozatilag kijelentette az illetékes rendőrkapitányság, hogy ami történt, az nem rablás, illetve nem bűncselekmény; az hogy az idős hölgytől erőszakkal elvették a táskáját – és eközben a hölgy sérülést szenvedett. Na igen, jogászok ha beindulnak. Megint idézem a nyomozást megszüntető határozatot, mint a jogi abszurditás gyöngyszemét: „A rablás bűncselekmény törvényi tényállásában megjelölt elkövetői magatartás az elvétel, amely két elkövetési móddal, erőszakkal, illetve az élet és testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel vagy valakinek az öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezésével valósul meg. Mivel az elkövetők nem szóltak a sértetthez, így a fenyegetés nem merül fel, csupán az erőszak alkalmazása.” Ez az utóbbi mondat, illetve az elkövetők bűncselekményből történő kidumálása önmagában gyomorforgató. A büntetőjogunk is ismeri a „ráutaló magatartás” fogalmát. Miért nem merül fel a fenyegetés már önmagában azzal, hogy két férfi megragadja az idős hölgy táskáját, kitépik a kezéből, és erőszakkal magukhoz veszik?

De a határozat tovább is van – csak erős idegzetűeknek ajánlott tovább olvasni: „Az erőszakkal a sértett fizikai ellenállását kell megtörni, tehát személy ellen kell irányulni. Embertől eredő és közvetlenül ható fizikai erőre van szükség, amely cél elérésére alkalmas. Az adott esetben a dolog ellen irányuló, azt közvetlenül érintő erőszak közvetett módon, tehát dolgon (a táskán) keresztül személyre áttételesen hatott, amely nem lehetséges a rablás törvényi tényállásában meghatározott elkövetési mód megállapítására. Törvényi tényállási elem hiányában a rablás bűntette nem állapítható meg”. Vagyis: azzal, hogy a gazember a táskát ragadta meg – amit eleinte nem eresztett az idős hölgy -, és nem magát az idős hölgyet, máris kidumálta magát a rablás bűntette alól. És a rendőrség szerint az sem volt a sértett fizikai ellenállásának megtörése, hogy a gazember a megszerezni kívánt táskát rángatva lerántotta a földre az idős hölgyet – aki az esés miatt kénytelen volt elengedni a táskát. Jó hogy nem azt mondja a határozat, hogy a hölgy tulajdonképp önként adta oda a táskát! Minimum aljas volt a határozatot meghozó rendőr! A határozat folytatása pedig egyenesen egzotikus: „Jelen ügyben a sértettnek meghatározható anyagi kára nem keletkezett.” Ezek szerint a határozatot hozó nyomozó úgy ítéli meg, hogy például a táskában volt félhavi nyugdíj, illetve az ellopott személyi okmányok pótlásának költsége nem meghatározható anyagi kár.

De nem ér véget itt a határozat, amit tovább idézek: „A táskában lévő és eltulajdonított okirat tekintetében a visszaélés okirattal vétsége bűncselekmény azért nem állapítható meg, mivel nincs arra vonatkozó adat, hogy az elkövetők cselekménye az okirat megszerzésére irányult volna, illetve a megszerzett okiratot tartósan birtokolnák.” Minimum aljas a megfogalmazás, ahogy a határozat egésze. Olybá tűnik, hogy az illetékes rendőrkapitányság a bűnügyi statisztika kozmetikázott javítása érdekében „kidumálta” a bűncselekményt ebből a nyilvánvaló rablásból. Amúgy az idős hölgynek azóta sincs pótolva a személyije, a lakcímkártyája, a TAJ kártyája. És az ellopott iratok sem kerültek elő. Valamint a határozat okán nem számíthatott az áldozatvédelmi szolgáltatásra – hisz az, hogy elrabolták tőle a táskát, a rendőrség szerint nem bűncselekmény.

Szerintem a határozatot meghozó rendőrt kellene letöltendő szabadságvesztésre ítélni, mégpedig bűnpártolásért. A történet ott folytatódott, hogy 2010 februárjában az ügyészség törvényességi felügyelet keretében ezt a határozatot hatályon kívül helyezte, és a nyomozás lefolytatására utasította a rendőrséget. Ennyi idő után semmi esély arra, hogy a tettes –és pláne az ellopott iratok- előkerüljön. És okkal feltételezem, hogy a „táskakitépés nem rablás, és nem bűncselekmény” határozatot meghozó és aláíró rendőr alezredest bármilyen retorzió is érte volna.

A harmadik történet cifrább és összetettebb. 2004.-ben a barátom exneje gondolt egyet, és fizetési meghagyást kért a volt férjével szemben – azt állítva, hogy a barátom nem fizeti a gyerektartást. Az nem zavarta az exnejt, hogy havonta bankátutalással megkapta a tartásdíjat. A bíróság lazán és könnyedén kiadta a fizetési meghagyást – csak a kötelezettnek nem küldte meg. Így a jogerős lett, és elkerült a végrehajtóhoz. A végrehajtó pedig a jogalap nélküli követelés címén bejegyezte a barátom házára a végrehajtási jogot. Minderről a barátom 2006-ban értesült, mikor újabb hitelfelvétel miatt kellett volna egy tehermentes tulajdoni lap. A tulajdoni lapból tudta meg, hogy végrehajtással terhelt a háza. De ez még nem volt elég. 2006 tavaszán hagyatékátadó végzéssel nevére került egy lakóingatlan a Tiszántúlon; amit rögtön el is adott. A végrehajtó 2006 szeptemberében kereste meg az illetékes földhivatalt, amely a végrehajtó levele alapján a 2006 áprilisában eladott házat visszaírta a vevő nevéről a barátom nevére, és ezután végrehajtási joggal terhelte meg. A barátom 2007 tavaszán került abba a jogi helyzetbe, hogy keresetlevelet adjon be a végrehajtás ellen. A bíróság hiánypótlás címén háromszor becsatoltatott minden dokumentumot, majd 2007 novemberében döntött az I. fokú bíróság. Az I. fokú ítélet kimondta, hogy a végrehajtás jogalap nélküli volt; a végrehajtó anyagi jogot és eljárási szabályt is sértett; az ingatlanokról törölni kell a végrehajtási jogot; a barátomnak soha nem volt gyerektartás tartozása – és hogy a végrehajtást kérő exnej fizessen a végrehajtónak 250 ezer forintot. A végrehajtási jog törlése is úgy ment, hogy a barátom ment el a bíróságra az ítéletért, vitte el a végrehajtónak, illetve ő intézte a földhivatalban a törlést – amit hivatalból a végrehajtónak kellett volna megtennie.

A Tiszántúlon eladott ház új tulajdonosa majdnem belehalt, mikor 2006 decemberében értesítette őt az illetékes földhivatal a visszaírásról, és a végrehajtási joggal való megterhelésről. A 2007-es ítélet alapján az illetékes földhivatal a végrehajtási jogot 2008 májusában törölte – és csak 2009 nyarán írta át/vissza a barátomról a vevő nevére.

Az exnej megfellebbezte az I. fokú ítéletből azt, hogy neki bármit is kelljen fizetnie a végrehajtónak. A II. fokú bíróság az első tárgyalást 2008 májusában tartotta meg. Nem tartott tovább fél óránál, és el lett napolva. A következő tárgyalás 2009 júniusában volt – és öt percig tartott. Közölte a bírónő, hogy az I. fokú bíróság elírta az ítéleten az iktatószámot, ezért az ítélet kijavítása végett visszakerült I. fokra az ügy. Az utolsó tárgyalás 2010 áprilisában volt. Nem tartott tovább 5 percnél. A II. fokú bíróság úgy döntött, hogy a végrehajtónak járó költségről majd később határoz a II. fokú bíróság nemperes eljárásban, amit majd a barátomnak kell kifizetnie.

Vagyis: a minden tekintetben jogellenes és megalapozatlan követelés tárgyában történt végrehajtási eljárás 2004-től 2010-ig tartó költségét annak kell kifizetnie, akinek sérelmére elkövette a jogsértést a végrehajtó. És az a végrehajtó kapja a díjazást, amely eljárási szabályokat is keményen sértett az eljárás során! A bíróság indoklása az volt, hogy a tartásdíjra jogosult anya bármikor indíthat végrehajtási eljárást, még akkor is, ha követelése megalapozatlan. Vagyis, ezzel az ítélettel a bíróság azt mondta ki, hogy egy exfeleség, aki jogosult a tartásra, BÁRMIKOR végrehajtást kezdhet a volt férje ellen, annak ingó és ingatlanvagyonát megterheltetheti akkor is, ha tisztában van azzal, hogy jogalap nélküli a követelése – és mindennek költségeit köteles a tartásdíjra kötelezettnek állnia. Nesze neked jogbiztonság! És még itt a bizonyítási kényszer és az ártatlanság vélelme is megfordult: mert a végrehajtási eljárás alá vont tartásdíjra kötelezettnek kell bizonyítania, hogy ő nem tartozik; és amíg nem bizonyít, addig úgymond „bűnös” a nem létező tartásdíj-elmaradásában. Rendkívül súlyos jogbizonytalanság mindez annak tükrében, hogy ma már szabadságvesztéssel is szembenézhet az, aki elmarad a gyermektartásdíjjal!

Persze a bíróság – és a nyomozó hatóságok – soha nem foglalkoztak azzal a „részletkérdéssel” például, hogy miért nem kapta meg a barátom 2004-ben a fizetési meghagyást (több más bírósági irattal együtt); hogyan szerzett tudomást a végrehajtó a Tiszántúlon 2006-ban megörökölt házzal; hogy mire várt a végrehajtó 2004-től 2006-ig.

Szóval, a szubjektív biztonságérzetünket az ilyen esetek is erősen befolyásolják – nemcsak a termény- és tyúklopások, vagy a gárdajárások és zavargások. És ezen problémák orvoslására, az igazságszolgáltatás anomáliáira nem látványos „nemzeti konzultációk”, a szokásos mellébeszélős politikai showműsorba illő porhintés és parasztvakítás, netán gárdajárás és csendőrség a megoldás – hanem megfelelő szabályrendszer és intézményrendszer kreálása és működtetése. Mert ma már a bírói függetlenség olyannyira él, hogy olykor a bíró még a jogtól is független. És büntetlenül bármit megtehet – mert az égbekiáltó bírói tévedéseknek SOHA nem volt személyi következménye, SOHA nem veszítette el bíró a hivatalát egy égbekiáltó tévedés után. Legyen szó például Mórról, Pusoma Dénesről… vagy épp a barátomról. De ugyanez igaz az ügyészségre és a rendőrségre is; legyen szó például a melegfelvonulások megtámadásának ügyében folytatott nyomozásokról, a sorozatgyilkosság ügyében történt nyomozás „visszásságairól”, az UD vagy a Kulcsár ügyről… esetleg a Gödöllői Rendőrkapitányság határozatáról, vagy az idős hölgy kezéből kitépett táska ügyében produkált rendőrségi jogértelmezésről. Az ilyen és ehhez hasonló esetek is része annak, ami meghatározza a „szubjektív biztonságérzetünket”.

Az Igazságszolgáltatásból szinte mindig lemarad az „I”…

Miért is náci organizáció a Jobbik és a Magyar Gárda…

Szögi Lajos halálának harmadik évfordulójára emlékezett a Jobbik Magyarországért Mozgalom a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Olaszliszkán péntek este. Murányi Levente, a Jobbik alelnöke azt mondta: "ebben a faluban egy selejt népcsoport tagjai 2006. október 15-én agyonverték Szögi Lajost".

- Murányi Levente a Jobbik nevében a TELJES roma etnikumot nevezte „selejt népcsoportnak”, vagyis MINDEN romát CSAK genetikai alapon emberi selejtnek nevezett.

- Azzal, hogy MINDEN romát CSAK a roma származása okán nevezett selejtnek, tulajdonképp ezáltal MINDEN romát genetikai alapon alacsonyabb rendű népcsoportnak nevezett.

- MINDEN roma csak genetikai alapon alacsonyabb rendűnek történő nevesítését Murányi Levente CSAK a bűnözés, a kriminológia és kriminalisztika vonatkozásában tette meg.

Mindebből következik, hogy a Jobbik és a Magyar Gárda szerint:

- MINDEN roma bűnöző, CSAK azért, mert romának született.

- ha MINDEN roma CSAK genetikai alapon alacsonyabb rendű népcsoport, akkor azon népcsoport, melyhez a Jobbik és a Magyar Gárda tagjai tartoznak, az bizony magasabb rendű faj.

- olyan, hogy becsületes, tisztességes, dolgozó roma (cigány) nem is létezik.

Ergo: a Jobbik és a Magyar Gárda politikai ideológiájának egyik „vezérelve” az emberek csak etnikai hovatartozás alapján magasabb- és alacsonyabb rendű fajhoz történő besorolása. Ahogy Vona Gábor megfogalmazta március 15.-én, miszerint Morvai Krisztinának van két pecsétje, és majd ő eldönti, kik a „magunkfajták” és a „magukfajták”.

Murányi Levente és az általa elmondottak alapján a Jobbik teljes mértékben átvette és a mai magyar viszonyokra adaptálta az NSDAP, illetve a Nyilaskeresztes Párt gyilkos, ordas, vérszomjas és sötét ideológiáját.

De mit is várhatunk el a „szebb jövő” során, amikor a Jobbik tagjainak többsége, majd minden gárdista, és szimpatizánsaik nagy része alig várja, hogy végre romát ölhessen, zsidót gyilkolhasson, homoszexuálist verhessen halálra, baloldaliakat és szabadelvűeket akaszthasson, pártirodákat dúlhasson fel, szerkesztőségeket perzselhessen fel, zsinagógákat rombolhasson le. Nem is vagyok meglepve, hogy például a Jobbik és a Magyar Gárda jogi és politikai védelmet nyújt a „sorozatgyilkosoknak”.

Gondolom ezek után a jobbikosok és szavazóik például nem tekintik hungarikumnak a cigányzenét, nem hallgatják Dankó Pista szerzeményeit és annak remix feldolgozásait sem, valamint nem esznek többet tarhonyát, nokedlit, lecsót és kakas-herepörköltet.

A „szebb jövő” elkezdődött, és senki sincs biztonságban…

A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2009. évi XXIX. törvény az Alkotmánybíróság 2010. március 23.-án hozott határozata szerint nem ellentétes az alkotmánnyal, továbbá az emberi méltósághoz való alapvető jogból levezethető az, hogy az azonos nemű élettársak együttélésének is legyen „jogintézménye”, egy jog által nevesített és szabályozott családforma keretében. Az alkotmánybírósági határozat indoklása rámutat arra, hogy a házasság és a család intézményének alkotmányos védelme nem zárja ki, hogy a jogalkotó más, a házassághoz hasonló funkciójú párkapcsolati formákat is védelemben részesítsen.

Sokan és sokféleképp használják önös politikai célokra a szexuális kisebbség helyzetét. Annak az LMBT (Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transz-szexuális) közösségnek a helyzetét, mely társadalmi kisebbségről szinte semmit nem tud az ország, szinte semmilyen ismeretei nincsenek sem a politikának, sem a szakmapolitikáknak, sem az igazgatásnak, vagy az államháztartási rendszereknek. A szexuális kisebbséghez tartozók arányát is csak közelítőleg becsülni lehet például korábbi (magyar és más államok általi) népszámlálások (idevonatkozó direkt, és másodlagos adatsoraiból), vagy erre vonatkozó nemzetközi kutatások alapján. Vannak államok, ahol a népszámláláson rá mer kérdezni az államhatalom a szexuális orientációra – és a polgárok mernek is válaszolni a kérdésre -, vagy vannak olyan családjogi jogintézmények, melyek azonos nemű párokra jellemző; illetve a háztartásra vonatkozó adatokból lehet közelítőleg becsülni a szexuális kisebbséghez tartozó populáció nagyságát. A neves egyetemek és kutatóintézetek idevágó (olykor több évtizedes) kutatásai szerint a felnőtt lakosság 6-10%-a élete során kizárólag homoszexuális kapcsolatot létesít élete során, és ennek másfél-kétszerese lehet a biszexuálisok aránya. Ha ezeket az arányokat Magyarország jelen népességéhez viszonyítjuk, akkor e becslés szerint hazánkban élhet 480-800 homoszexuális, illetve ezen kívül kb. 700 ezer – 1,5 millió biszexuális. Vagyis: extrém esetben akár 2 millió magyar választópolgár tartozik a szexuális kisebbséghez. Ahhoz a szexuális kisebbséghez, mely statisztikailag, demográfiailag, szociológiailag, politológiailag a társadalom és az állam számára a „nem ismert tartomány”. Ahhoz a szexuális kisebbséghez, mely tagjai Magyarországon döntően nagyon is rejtőzködők. Rejtőzködők a mindennapok homofóbiája okán is, melyet a politika is előszeretettel generál.

A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló jogi szabályozás is tulajdonképp a politikai gyűlölködés és ellenségeskedés „gyümölcse”. És ebben az esztelen ellenségkép-generálásban és homofób gyűlölködésben a politikai elit sikeresen elvesztette az arcát – azt az arcát és becsületét, mely a politikusok és a politika toleráns és tolerancia iránti affinitását mutatta volna hihetően. A gyűlölködő előítélet valahol mindig is a politikai jobboldal sajátja volt – mert egyrészt van, ami sem a konzervatív, illetve a kereszténydemokrata világnézettel nem fér össze; és ezek közé tartozik a szexuális másság. A magyar politikai jobboldal mindig is kirekesztő módon nyilvánult meg minden olyan társadalmi és családmodell ellen, mely nem fért bele a „polgári-keresztény” erkölcsi világrendjébe; csak a gyűlölettel szemben nem volt kirekesztő. És ez a kirekesztő hozzáállás igaz volt a szakmapolitikákra is, legyen szó családjogról is amely során a férfi és nő közötti, gyermekvállalással párosuló házasságon kívül más családmodellt nem hajlandó tolerálni. De a politikai jobboldal a társadalmi tolerancia és szolidaritás kapcsán első ízben a 2007.-es melegfelvonulás megtámadása kapcsán vesztette el igazán az arcát, és mutatta meg a maga homofób valóját mind a FIDESZ, mind a KDNP, mind az MDF. A 2007-es melegfelvonulás megtámadását az a Jobbik és Magyar Gárda szervezte meg, mely nyíltan felvállalta a maga kirekesztő, homofób és prenáci arcát és mivoltát. És ebben a gyalázatos támadásban társa volt a FIDESZ, a KDNP és az MDF ifjúsági szervezete is – akárcsak 2008.-ban. A politikai ellenségeskedésben persze „automatikusan” a megtámadott szexuális kisebbség mellé állt az MSZP és az SZDSZ – aminek egyenes következménye volt, hogy a FIDESZ a politikai szembenállás miatt és okán egyrészt nem ítélte el a melegfelvonulások megtámadást, másrészt kellett egy olyan pont, ahol támadhatja a kormánypártokat. És ez a pont a rendészet és a rendőrség megingott helyzete volt. De ezen túlmenően a FIDESZ és a KDNP megejtette a maga homofób megnyilvánulásait is, kissé „hazabeszélve” a „fundamentalistább” híveiknek, másrészt pedig „hízelegve” a prenáci Jobbiknak és híveinek. De a homofóbia tekintetében az aljasság különdíját a Fővárosi Főügyészség hozzáállása érdemelné ki, legyen szó a 2007.-es, a 2008.-as, vagy a 2009.-es melegfelvonulások megtámadásairól. Ugyanis a Fővárosi Főügyészség jogi álláspontja az volt, hogy egy szexuális kisebbségi bántalmazása nem bűncselekmény. És ennek megfelelően az elmúlt 3 év melegfelvonulásait megtámadók ellen soha nem is emeltek vádat – csak akkor, ha a felvonulásokat biztosító rendőrökre támadtak a támadók. A Fővárosi Főügyészség „jogi álláspontját” pedig sikerrel überelte Orbán Viktor 2007 júliusában egy tévéinterjúban, és Gaudi Nagy Tamás egy bírósági védőbeszédben 2008 augusztusában, amikor mindketten kifejtették, hogy egy homoszexuális bántalmazása tulajdonképp szerintük a véleménynyilvánítás törvényes formája.

Az MSZP és az SZDSZ a 2007.-es melegfelvonulás után szintén a gyűlöletspirál mentén kezdett el taktikázni hatalmi és szavazatszerző céllal. Mert az MSZP ugyan szavakban elítélte a melegfelvonulások megtámadását, de érdemben semmit nem tett e társadalmi kisebbséggel szembeni gyűlölet enyhítéséért. Majd a 2008.-as melegfelvonulás megtámadása után látványos politikai marketinggel spékelve terjesztette be az első tervezetet a regisztrált élettársi kapcsolatról szóló törvényre vonatkozóan. De azért a már akkor leszállóágban lévő MSZP a szexuális kisebbségiek szavazatainak megszerzése mellett nem óhajtotta elveszíteni a homofób szavazóit sem (ahogy a mostani választások során próbál a roma etnikumból szavazóbázist nyerni a rasszista szavazók megtartása mellett), ezért a regisztrált élettársi kapcsolat jogintézményét a különnemű párok számára is biztosítani akarta. Mint a népmesében az egyszerű lány, aki Mátyás királyhoz gyalog is ment, meg nem is; ajándékot is vitt, meg nem is. Ez a 2008.-as koncepció bukott meg az Alkotmánybíróságon, de akkor az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy az azonos nemű élettársak számára a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézménye nemhogy nem alkotmányellenes, hanem alapvető jogból levezethető és levezetett jogos igény – de csak az azonos nemű élettársak számára. Ekkor az MSZP villámgyorsan, és soron kívül terjesztette be azt a jogi szabályozásra vonatkozó javaslatot, mely a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményének jogi szabályozásaként nem ütközik az alkotmány előírásaiba. De a beterjesztést tette oly módon, olyan politikai környezetben és úgy, hogy az által próbáljon meg szavazóbázist építeni a „melegszavazatokra”. Önös politikai érdekből, tulajdonképpen eszköznek tekintette a homoszexuális választókat, építve a politikai jobboldal homofób gyűlöletére – tulajdonképp megkísérelte gyűlölőkké tenni a gyűlölteket. És azzal, hogy mind az MSZP, mind az SZDSZ megpróbálta a gyűlölteket gyűlölőkké tenni –legyenek a gyűlöltek például romák, homoszexuálisok, zsidók- sikerrel ellehetetlenítette és hiteltelenné tette az antifasizmust, a és tolerancia, a megismerés, az elfogadás politikáját. Beáldozta a társadalomnak a társadalmi kisebbségek iránti toleranciára és elfogadására vonatkozó maradék kézségét és képességét is, pusztán a rövidtávú önös politikai céljai érdekében.

Az SZDSZ ebben a tekintetben legfeljebb álarccal rendelkezett – és nem arccal. Az SZDSZ túlzott „liberalizmusa” inkább ártott a szexuális kisebbségnek, mert nem vette tudomásul a magyar társadalom többségének elutasító hozzáállását. És az SZDSZ „radikális” jogvédő szerepe inkább olaj volt a jobboldal eddig lappangó homofób gyűlöletének tüzére. Ami lobbant 2007. júliusában és robbant 2008. júliusában. Az MSZP „fontolva haladunk” taktikája mellett az SZDSZ „huszáros vágtája” a szexuális kisebbség helyzetének tekintetében a visszájára fordult: a politikai jobboldalon mindig is megvolt, de az addig lappangó homofób gyűlöletet a felszínre hozta – olyan szinten, hogy a homofóbiát sikerült a politikai közbeszéd részévé tennie. És ezáltal a homofóbia a politikai jobboldalon nemhogy szalonképessé és a politikai közbeszéd szerves részévé vált, de egyenesen erény lett. Az SZDSZ álarca egyre inkább lehullott, és kiderült: nemhogy meztelen a liberális király, de nem is liberális… pláne nem király. A politikai jobboldal (különösen a szélsőjobb) előszeretettel akarja az SZDSZ-t „buzipártnak” láttatni, holott egyáltalán ez nem igaz. Ugyanis ha az SZDSZ valóban „buzipárt” volna, akkor nem kellene aggódnia az „öt százalék” miatt a 6-10%-os homoszexuális választói populáció mellett. De az SZDSZ-t pontosan azért akarja különösen a Jobbik „buzipártként” láttatni, amiért anno Hitler és ideológusai az ellenségnek tekintett zsidóból és kommunistából „összehozták” a „zsidókommunistát” – azaz: redukálni az ellenség számát úgy, hogy két ellenségről láttatni azt, mintha „csak” egy lenne. Goebbels a pokolból biztos elégedetten bólogat a Jobbik aljas és ellenségkép-generáló kommunikációs technikáit látva.

A homoszexualitás mindig is szitokszó és stigma volt a politikai jobboldalon, és ez igaz a FIDESZ esetében is. A FIDESZ egyetlen egy időszakáról sem lehet elmondani, hogy fellépett volna a homofóbia, vagy a szexuális orientáció okán történő kirekesztés ellen – pláne nem akkor, amikor 2006.-ban Semjén Zsolt egyik beszédében kifejtette, hogy „kiirtanám a deviánsokat”. Legfeljebb nem vállalta fel nyíltan a KDNP-vel közösen mindig is vallott homofóbiáját. Volt ez egészen 2007. júliusáig: addig, amíg a 2007.-es melegfelvonulás Jobbik (és Magyar Gárda) általi megtámadása után Orbán Viktor a támadás utáni 2. napon az esti híradóban nem nyilatkozta azt, hogy „a homoszexuálisok bántalmazása tulajdonképp a szólásszabadság törvényes formája”. És folytatódott a FIDESZ részéről a mindennapok homofóbiája a regisztrált élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslat 2008.-as parlamenti vitája során, legyen szó például Ékes Ilona, Lázár János, dr. Mikola István vagy Répássy Róbert hozzászólásairól, észrevételeiről, illetve a FIDESZ-árnyékállam organizációinak (pl.: FIDELITAS, IKSZ, MOK, NOE) homofób kampányairól. Majd folytatódott 2009.-ben a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslat vitája során, illetve a 2009.-es melegfelvonulás megtámadása kapcsán elhangzott fideszes politikusok nyilatkozataival. Ebben a tekintetben a „különdíjat” Molnár Oszkár Edelény fideszes polgármestere érdemelné ki a „homofóbia” kategóriában azzal a nyilatkozatával, miszerint ő külön, önálló és kizárólag börtönbüntetéssel büntetendő büntetőjogi tényállássá tenné önmagában a homoszexualitást. És persze a „hallgatás, beleegyezés” alapelvén Orbán Viktor ezzel egyet is értett.

Aki nagyon is elveszítette az arcát ebben a tekintetben az pedig Répássy Róbert. Répássy Róbert a 2008-as javaslat vitájában ellenezte a regisztrált élettársi kapcsolatról szóló előterjesztést, mondván, hogy konkurál a házassággal, és hogy rendezné az azonos nemű élettársi párok jogi helyzetét. Családpolitika tekintetében Répássy Róbert egy „fundamentalista” álláspontot képvisel – szerinte az EGYETLEN elfogadható családmodell CSAK a gyermekvállalással párosult házasság, és semmilyen más családmodellt nem tolerál – de facto és de jure sem. Amikor a 2008-as szabályozást az Alkotmánybíróság megsemmisítette, és 2009.-ben a kormány beterjesztette az új javaslatot, akkor Répássy Róbert a Magyar Hírlapnak adott ominózus nyilatkozatában kifejtette, hogy szerinte a kormány rosszul értelmezi az Alkotmánybíróság határozatát, és különben is a FIDESZ a hatalomra kerülésekor eltöröl minden olyan jogintézményt, mely jogilag rendezné az azonos nemű élettársi párok helyzetét – mert ez „számukra értékválasztás”. Ugyanebben az interjúban kifejtette, hogy szerinte „az azonos nemű élettársak együttélése csupán gazdasági és vagyonjogi probléma”. Európában társadalmi kisebbség helyzete „csupán gazdasági és vagyonjogi probléma” utoljára Hitler hosszúnevű pénzügyminisztere szerint volt. Répássy Róbert számára EZ volt az „értékválasztás” – az, hogy a homofóbia tekintetében azonosult az NSDAP ideológiájával. De Répássy Róbert a mostani alkotmánybírósági határozattal végképp elvesztette az arcát – politikailag, politológiailag, és a jogalkotás szakmapolitikája tekintetében is. Ugyanis Répássy Róbert szerint a kormány a mostani, és most az Alkotmánybíróság által alkotmányosnak talált jogi szabályozásról mondta azt, hogy „a kormány rosszul értelmezte az AB határozatát”. A mostani alkotmánybírósági határoztat a bejegyzett élettársi kapcsolat kapcsán azt is jelenti, hogy a 2008-as jogszabályt megsemmisítendő alkotmánybírósági határozatot jól értelmezte a jelenlegi jogszabályt beterjesztő kormány – és aki rosszul értelmezte a 2008-as alkotmánybírósági határozatot, az Répássy Róbert volt! Na igen, a zsigeri vakgyűlölet –még akkor, ha az homofób- vakká és ostobává tesz, még olyan szakmailag kvalifikáltakat, mint Répássy Róbert.

A homofób zsigeri vakgyűlölet vakká tette a FIDESZ szakpolitikusait. Viszont a Jobbik ezt a „vakságot” és gyűlöletet örömmel és önként vállalja, hisz a Jobbik lételeme, melyben született, az nem más mint a gyűlölet – legyen az rasszista, homofób, antiszemita, xenofób, náci. Ugyanis egy apróságot nem hajlandók észrevenni a politikai jobboldal „szakpolitikusai” a bejegyzett élettársi kapcsolat jogi szabályozása kapcsán. Mégpedig azt, hogy a házasság jogintézményével ez a jogintézmény semmilyen relációban sincs. Mind a FIDESZ-KDNP, mind a Jobbik „szakpolitikusai” és programjai célként fogalmazzák meg a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményének hatályon kívül helyezését, hivatkozva a házasság és a hagyományos családforma védelmének úgymond érdekében. Közben nem veszik észre –vagy nem akarják felfogni- azt, hogy a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézménye egyáltalán nem konkurál egymással, mert teljesen más társadalmi csoportokat „céloz meg”, illetve érint. Ugyanis a felnőtt populáció azon 6-10%-a, mely élete során kizárólag homoszexuális kapcsolatot létesít, egyáltalán nem fog a házasság jogintézménye felé orientálódni; akik pedig heteró párkapcsolatban kívánnak házasságot kötni, azok nem tartoznak abba a bizony „6-10%”-ba. A házasságot kötni kívánó biszexuálisok köre már más kérdés – de akkor már nem azonos nemű élettársi párról beszélhetünk. A „hagyományos családmodell” védelme során a házasságot mint KIZÁRÓLAGOS családformát beállítani pedig egyrészt fundamentalista gondolkodásmódra vall, másrészt pedig kirekeszt a minimális jogi és társadalmi védelemből egyéb olyan családmodellt, mely létezik a házasságon és a bejegyzett élettársi kapcsolaton kívül is (pl.: elvált, de együtt élő párok; élettársak; gyermekeiket egyedül nevelő elvált szülők; egy háztartásban élő testvérek). És ettől függetlenül is, valamint e mellett is: a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat nem konkurál egymással. Attól nem fog növekedni a házasságkötések száma, és nem fog csökkenni a válások száma, hogy az azonos nemű élettársak jogi helyzetét szándékosan nehezítené, vagy netán a szexuális kisebbséggel szembeni homofób apartheidpolitikát hirdetne egy (jobboldali) kormányzat.

A 2010-es választási kampány a szexuális kisebbség és a homofóbia kapcsán felgyorsította a politika arcvesztését. Az MDF és az SZDSZ „arcvesztése” „briliáns” volt a maga nemében, mikor a két töpörödő törpepárt egymásba kapaszkodott a parlamenti küszöbugrás érdekében. A mindig is magát „melegjogi jogvédőnek” (is) láttató SZDSZ azzal a homofób MDF-el kötött választási szövetséget, mely ifjúsági szervezete is részt vállalt a 2007-es és 2008-as melegfelvonulások megtámadásában; illetve mely elnökeként Dávid Ibolya kifejtette, hogy a regisztrált és a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslatot CSAK azért nem szavazta meg az MDF, mert rendezi az azonos nemű élettársi párok jogi helyzetét. Egyszóval: a parlamentben és a hatalomban maradás érdekében a magát „melegjogi” pártnak tartó SZDSZ összeborult a homofób MDF-el. Ezzel a húzással egyrészt Dávid Ibolya ismét bebizonyította, hogy a belpolitika egyik legnagyobb és leggátlástalanabb politikai prostituáltja – aki Orbán (i)gazságügy-miniszterségétől, illetve a „nem értek a focihoz” állapottól az MSZP-SZDSZ külső támogatásán át a konzervativizmustól eljutott a mérsékelten baloldali liberális világképig. Csehov köpönyegforgatója ehhez képest egyenes és gerinces jellem. Az SZDSZ egy ellenkező „röppályát” leírva eljutott a klasszikus szabadelvűségtől, a neoliberalizmuson át egy vadkapitalista technokrata autokrácia világképén át a mérsékelt konzervativizmusig az MDF-el kötendő politikai szövetség érdekében. Haldokló hiénák, ha találkoznak – mert ezekre a dögevőkre már nincs szüksége senkinek: a FIDESZ köszöni szépen, amit lehetett, már korábban asszimilálta az MDF-ből a „lezsáki vonal” által; a politikai baloldalt eláruló MSZP pedig az SZDSZ nélkül is meg tudja vívni görcsös haláltusáját. A Jobbik pedig nem asszimilálni akarja a „dögevő” MDF-et és SZDSZ-t; hanem kiirtani, megsemmisíteni – akárcsak a szexuális kisebbséghez tartozókat; szó szerint megsemmisíteni szándékszik ezt a közösséget (is).

A homoszexualitás, illetve a szexuális kisebbséggel szemben a Jobbiknak a kezdetektől fogva volt egy saját arca. Ez az arc pedig a homofóbia, a gyűlölet, a kirekesztés, az intolerancia prenáci arca volt – és az is. A Jobbik nyíltan megmutatta a való arcát akkor, amikor megszervezte és végrehajtotta a Magyar Gárdával együtt a 2007-es, a 2008-as és 2009-es melegfelvonulások megtámadását és az azt követő „embervadászatot” Budapest utcáin a „szövetségeseivel” együtt. Nyíltan felvállalta a homofób gyűlöletét és a szexuális kisebbséghez tartozókkal szemben a nyílt, tettleges, erőszakos, fizikai erőszak akár népirtó politikáját mind a 2008-as békéscsabai „Hideg Büszkeség Napja” „gárdarendezvénnyel”, vagy Szeged Csanád 2009-es időközi országgyűlési kampányának „megtisztítjuk Budapestet a homoszexuálisoktól” kiplakátolt kampányjelmondatával Ferencvárosban. A Jobbik nyíltan felvállalja a homofóbiáját, mikor egyrészt a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény eltörlését tartalmazza a programja, másrészt amikor deviánsnak nevez minden olyan családformát, mely nem házasság. Valamint a homoszexualitást a Jobbik szimplán elmebetegségnek tartja – holott a homo- és biszexualitás egyáltalán nem betegség, hanem szexuális orientáció. Ugyanolyan genetikai adottság, mint például a szem, a haj, a bőr színe, a belső szervek mérete, a testalkat, a rizikófaktorok bekövetkeztének kockázata, vagy az egyéb belső organikus hajlamosító tényezők – és ezen genetikai adottságokon az élet, az életút, életmód, életvitel csak részben változtat. És nem betegség, pláne nem azonos a pedofíliával – ahogy a Jobbik és „Árpádsáv Agitprop” láttatni és elhitetni akarja. És végképp nem azonos a homoszexualitás az SZDSZ szimpátiával – de szerintem erre az SZDSZ-ben is rájöttek.

A 2007-es melegfelvonulás megtámadása volt tulajdonképp a magyar „Stonewall”, a 2008-as melegfelvonulás megtámadása pedig a szexuális kisebbségiek, az LMBT közösség kristályéjszakája. A Jobbik szándékával ellentétben a szexuális kisebbségiek mindennapjainak sajátosságait figyelembe vevő, a velük szembeni diszkriminációt lebontó jogalkotási folyamatot katalizálta a 2007-es és 2008-as melegfelvonulások megtámadása. De ez a diszkriminációk döntő többségét lebontó jogalkotási folyamat sem pozitív progresszióként történt meg – hanem annak érdekében, hogy a FIDESZ és a Jobbik által ellenségképként kezelt szexuális kisebbségre is építve próbáljon meg szavazóbázist építeni és felhasználni önös hatalmi érdekeinek megfelelően a leszállóágban lévő MSZP és SZDSZ. Ezzel legfeljebb azt érte el, hogy a szexuális kisebbségiekkel szemben a nyílt gyűlöletet mutató Jobbik felé orientálta az elvakultan gyűlölködő homofóbokat. De a „melegszavazatok” aggregálása nem történt meg, és szerintem most sem fog megtörténni.

A Jobbik arcvesztése egy igaz paradoxon. Mert a Jobbiknak a szexuális kisebbséggel szemben mindig is volt arca - a homofóbia, a gyűlölet, a kirekesztés, az intolerancia gyűlölettel teli gyilkos prenáci arca. És ezt az arcot köpte szemen és próbálja meghazudtolni a Jobbik programjában Morvai Krisztina előszava, mely szerint a Jobbik „olyan párt, amelyik nyíltan kiáll a polgári és politikai szabadságjogok mellett”, illetve amikor a programja úgy fogalmaz, hogy „Fellépünk az Országgyűlésben a gyülekezési, egyesülési, a szólás- és a sajtószabadság, és általában a politikai szabadságjogok kérdésében a jogkiteljesítés mellett és a kettős mérce ellen. Szorgalmazzuk az emberi méltóság védelmét, az egyéni és közösségi jogok erőteljesebb érvényesítését Magyarországon és az elszakított területeken élő magyarok körében”. Az a Jobbik beszél jogkiteljesítésről, a kettős mérce elleni fellépésről, a gyülekezési, az egyesülési és a szólásszabadság melletti kiállásról, mely általa ellenségnek tekintett társadalmi kisebbségektől és kisebbségiektől elvitatja az alapvető emberi jogokhoz való jogot is. Az a Jobbik, mely elvitatva az LMBT közösség gyülekezési és szólásszabadsághoz való jogát, megtámadta a 2007-es, a 2008-as és 2009-es melegfelvonulásokat. Na igen, a Jobbik az, mely tagjainak többsége, szimpatizánsainak nagy része, illetve párthadseregének a Magyar Gárdának majdnem minden tagja alig várja, hogy végre szabadon ölhessen romát, gyilkolhasson zsidót, halálra verhessen homoszexuálist, baloldaliakat és liberálisokat akaszthasson, pártirodákat dúlhasson fel, szerkesztőségeket perzselhessen fel, zsinagógákat gyújthasson fel, plázákat rombolhasson le a „szebb jövő” keretében és hiábavaló reményében. Ha nem is saját kezűleg, de a legnagyobb örömmel ujjongana és éljenezné azt, ha a többi „nemzettestvér” megteszi helyette is.

Ma Magyarországon semmi esélye nincs egy értelmes párbeszédre a szexuális kisebbség kérdésköréről. A jelenlegi – és az Alkotmánybíróság határozata alapján alkotmányos – bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény a lehető legjobb jogi szabályozás a szexuális kisebbség, az azonos nemű élettársak számára, amely elfogadható a „többségi társadalom” számára is. Nem tartalmaz többet annál, amit a „többségi társadalom” toleranciával el tud fogadni, és nem kevesebb, mint amire mindenképp szüksége van az azonos nemű élettársaknak. Ettől a törvénytől történő visszalépés csak újabb gyűlölethullámot generálna az amúgy is nagyon sokféle gyűlölettől megtépázott társadalmunknak, és csak újabb „tüske lenne a köröm alatt” az LMBT közösséghez tartozók számára. Ettől a törvénytől történő előrelépés bármilyen jogkiegyenlítés vagy jogkiteljesítés irányába pedig legfeljebb évek –esetleg egy évtized- után lehetséges, széles társadalmi és politikai konszenzus által.

Észre kellene vennie a politika szereplőinek és a társadalmi véleményformálóknak: az LMBT közösség nem pozitív diszkriminációt, nem jogelőnyt követelt – hanem jogegyenlőséget kértek, illetve a negatív diszkriminációk megszüntetését szándékolták. 1969. június 27.-én a Stonewall lázadás indította el azt a folyamatot, mely elvezetett az USA-ban a szexuális orientációk közötti negatív diszkrimináció felszámolásához, illetve a szexuális kisebbségiek jogegyenlőségéhez. Magyarországon ezt a folyamatot a 2007-es és a 2008-as melegfelvonulások megtámadása gyorsította fel, és katalizálta. Jelenleg van egy törvény, mely szerintem megfelelően szabályozza ezt a kérdést, és a szexuális kisebbségiek számára a társadalmi békét jelentheti. Ezt a „nyugalmi állapotot” akarja felszámolni a FIDESZ és a Jobbik, újabb véres és erőszakos frontvonalat nyitva a belpolitikai háborúskodások tűzfészkei között.

Pedig a társadalmi béke megőrzése mindennél fontosabb lenne. És nem azáltal, hogy hallgatunk; nem azáltal, hogy erőszakkal elhallgattatjuk a nem tetsző véleményeket; nem azáltal, hogy nem beszélünk fontos kérdésekről és kérdéskörökről – vagy csak a saját sérelmeinket felhozva támadjuk a „másik oldalt”; mert AZ nem párbeszéd. Legyen szó az élet bármely területéről. A jelenlegi, bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvénnyel az LMBT közösség, a szexuális kisebbséghez tartozók megkapták azt, ami a legoptimálisan elérhető ma Magyarországon a szexuális kisebbségiek jogegyenlősítése érdekében. Ezen kívül évente egyszer történik egy „melegfelvonulás” egyrészt a Stonewall lázadásra emlékezve, másrészt a homofóbia, és a szexuális orientáció okán történő kirekesztés ellen -, melyet nevezhetünk „meleg méltóság menetének”, de akinek fáj a „meleg” kifejezés a szexuális kisebbségiek vonatkozásában, számukra inkább legyen az „LMBT közösség menete” vagy hasonló. Ezt az évi egyszeri alkalmat pedig igazán tolerálhatná a homofób politikai jobboldal attól a szexuális kisebbségtől, LMBT közösségtől, mely teljesen rejtőzködve, észrevétlenül, a társadalom mindennapjaiba belesimulva éli a mindennapok magyar hétköznapjait – és a szexuális orientáció legfeljebb az internetes közösségi oldalaikon, meg a hálószobáikban kerül elő. Még azt sem mondom, hogy olyan szabados karnevál legyen az évenkénti „parádé”, mint például New Yorban, Londonban, Berlinben, Sao Paolo-ban, Sidney-ben – vagy legutóbb Bécsben.

A választások előtt napokkal a politika majd teljes egésze elveszítette az arcát egy olyan társadalmi kisebbséggel szemben, melyhez lehet, hogy kétmillió választópolgár tartozik.

Ez a városi legenda több évtizede tartja magát – és a titkok tudói mélyen hallgatnak. A titkok tudói, mint a Köztársaság téri valamikori kommunista pártház, illetve a Köztársaság tér mélye. 1956. október 30.-án a sokak által gyűlölt diktatúra szimbólumának számító pártház ostromakor született meg a „városi legenda” abban a formában, melyben napjainkig is tartja magát. Tartja magát, és mindig akadnak olyanok, akik éberen tartják, netán „frissítik” azt a legendát, mely szerint a Köztársaság tér és a volt pártszékház alatt titkos pincebörtönök voltak. És sokan akarják éberen tartani a politika –és a politikai jobboldal- részéről, pusztán önös, aljas, gyűlöletkeltő, démonizáló, ellenségkép-generálás céljából; egyúttal összemosva a múlt és egykor bűneit és bűnöseit a mai politikai szereplőkkel. És újabb választási kampány idejét éljük, a maga gyűlölködő és hovatovább gyilkos indulataival.

Történetesen a négyes metró építése épp a Köztársaság téren is történik. Tulajdonképp horizontálisan és vertikálisan is méterekre attól, ahol anno és mindig is sejtették a titkos pincebörtönöket. Ezen pincebörtönök legendája mindig is lehetőség volt a jobboldali politika kezében a baloldal és az MSZP lejáratása érdekében. Mindig is a suttogó propaganda része volt, és „városi legenda” lett belőle. Legenda, mely valóságalapja sohasem bizonyosodott be. 1956. október 30.-án és november első napjaiban sem, és utána sem. Például 1994 februárjában sem, amikor az MDF által pénzelt forgatócsoport szánalmasan és erőltetett dramaturgiával fúratott le egy mini-olajkúttal a téren, hogy bejelentsék: „30 méter mélyen elakadt a fej, valami nagyon keményben, tehát ott kell lennie a kazamatáknak”.

Túl sokan haltak meg a Köztársaság téren a pártház ostrománál mind az ostromlók, mind a védők oldalán – túl sokan haltak meg azért, mert keresni merték; és túl sokan haltak meg azért, mert tagadni merték. EGY halott is sok, ha erőszakos halált hal! Túl sok halál volt már emiatt, és túl sok életbe került ez a „városi legenda”.

De most itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy EGYÉRTELMŰ bizonyítást nyerjen: a Köztársaság tér alatt léteztek-e kazamata pincebörtönök, vagy sem. A metróállomás nagyjából abban a mélységben épül, ahol a legenda szerint a kazamaták vannak. És az állomásról a Baross tér felé fúrandó alagútnak legjobb esetben kereszteznie, rosszabb esetben érintenie kell a kazamatákat – ha léteztek/léteznek. Ugyanis az alagút túl közel van a feltételezett helyéhez, hogy ne kerüljön elő, ha létezik/létezett.

Javasolnám a döntéshozóknak és a metróberuházóknak: igenis indítsanak komoly kutatást annak érdekében, hogy kiderüljön: voltak/vannak-e kazamaták, volt pincebörtönök a Köztársaság tér alatt. Akár oldalirányú próbafúrásokkal, akár az alagútból történő föld alatt „radarozással”, vagy az adott geológiai és geodéziai módszerekkel. Mert mindenki, minden áldozat, minden vélelmezett bűnös –és leszármazottaik- érdekét szolgálná az igazság kiderítése. Hogy végre ne sumákolhasson a politika, és soha többé ne lehessen eszköz a mocskos aljaskodásra ez a „városi legenda”.

Ha valóban létezett a pincebörtön és végre feltárásra kerül – akkor az ott lévő esetleges elhunytak azonosítása és végső tisztesség megadása rendkívül fontos. És az is, hogy megóvásra kerüljön; és a jövőben látogatható legyen bárki számára – örök mementónak a következő generációk számára. Azért, hogy lássák: a politikai szélsőségek (akár bal- akár jobboldali szélsőségek) aljassága és gonoszsága végtelen! Végtelen és féktelen. És ebben a végtelen és féktelen aljasságban és gonoszságban bűnösök azok, aki szövetkeznek velük, bármilyen okból.

Ha pedig egyáltalán nem létezett a pincebörtön, akkor legyen végre kimondva, hogy nem létezett. Legyen egyértelmű, a nem léte – annak érdekében, hogy végre lezárhassuk ezt a „városi legendát”, végre a történelem részévé váljon, és ne legyen a mai aktuálpolitika aljaskodásainak eszköze.

De legyen BIZONYOSSÁG – bármi is az!

És tegyünk azért, hogy SOHA ne lehessenek pártpolitikai vagy ideológiai alapokon pincebörtönök hazánkban! Se pártházak, se „gárda- vagy csendőrparancsnokságok”, se „körzetvezetőségek”, se „államvédelmis parancsnokságok” alatt – vagy például a most szerkezetkész józsefvárosi metróállomások se váljanak/válhassanak föld alatti haláltáborok pincebörtöneivé soha és semmilyen ideológia nevében.

Hogyan is működik egy, a főváros életét nagyon is befolyásoló nagyberuházás szervezése ma Budapesten?

Elqrták… nem kicsit, nagyon. Ugyanis ami a Budapest VIII. kerületben, a Szigony utcában zajlik, az nem más, mint a Csepeli Szennyvíztisztítóhoz csatlakozó gyűjtőcsatorna-hálózat kiépítésének része. Amihez az NFÜ által van a költségek 85%-ára 13 milliós EU+kormányzati forrás, amihez a Fővárosi Önkormányzat biztosítja a „maradék” 15%-ot. A gyűjtőcsatorna pedig a Diószegi utcától a Baross utca – Szigony utca – Thaly Kálmán utca – Dandár utca nyomvonalon haladva jut el a dél-pesti főgyűjtőbe. De mindez nem zavarta kegyelmes Kocsis körzetvezető polgármester nemzettestvért, hogy egyrészt a Szigony utcai gyűjtőcsatorna építését a Corvin Sétány munkálataként kommunikálja a választási kampány során, másrészt pedig ezzel a munkával akarta demonstrálni azt, hogy nem állt le a Corvin Sétány Projekt. Pedig a csatornaépítésnek semmi köze ÍGY a Projekthez, és semmi köze nincs kerületi forrásnak sem.

Elqrták… nem kicsit, nagyon. Ismét és még egyszer. Ugyanis a gyűjtőcsatorna-hálózat kiépítése és fejlesztése egy majd évtizedes ütemezés szerint történik, mely ütemezés figyelembe vette az érintett terület egyéb építési munkálatainak létét, nem létét, illetve lét esetén annak ütemezését is. Az eredeti koncepció szerint a Szigony utcai szakasz megépítésére azt követően került volna sor, hogy a Corvin-Szigony Projekt 2003-as, illetve 2005-ös ütemezése szerint a Szigony utca páratlan oldalán a Práter és az Apáthy utca között az ÖSSZES HÁZ lebontása, és az üressé vált területen a telekrendezések megtörténtek volna. Akárcsak a lebontott házakhoz tartozott közművek „inaktiválása”, és a telekrendezésnek megfelelő bekötési pontok kialakítása. Ezzel szemben az történik, hogy a Szigony utcai csatornaszakasz megvalósítása nem várhatott tovább – viszont a Corvin-Sétány Projektté lett Corvin-Szigony Projekt először is 2006-ban és 2007-ben „fáziskésésbe”, 2007-ben és 2008-ban totális csúszásba, és 2009-ben megállásra került. Így a csatornaépítés az eredeti, járdával együtt összesen 8 méter szélességű Szigony utcában történik, rossz műszaki állapotban lévő, lakott házak között, és kényszerből teljes kapacitáson működő egyéb infrastrukturális hálózatok mellett.

Elqrták… nem kicsit, nagyon. A forgalomszervezés egy agyrém. A Szigony utca teljesen le van zárva a Tömő és Apáthy utca, valamint az Apáthy utca és Üllői út között. Ezen kívül a Baross utca és Práter utca közötti szakaszon a máskor kétirányú szakasz a Rendelő és a Pázmány Péter Egyetem épülete közötti részen egyirányú lett a Baross utca felé. Aki nem ismeri a környéket „autós szemmel”, az el lesz veszve, és meg lesz veszve egy darabig, és készüljön egy remek „gettótúrára”. Mert aki a Baross utca felől kanyarodik be (pl.: szeretne eljutni a SOTE klinikáihoz), az a behajtani tilos táblát csak akkor veszi észre, amikor számára már zsákutca az utca. És innen kerülni csak elméleti lehetőség – a körzetvezetőség által „Szigony tér” néven emlegetett parkolón át a 10 emeletes szalagpanel előtt futó „Szigony köz” nevű utcaszakaszig. Ahová a Baross utca felől nem lehet behajtani, mert ott tábla tiltja. De ha átjutott a parkolón, akkor tehet egy balra kanyart a Práter utcán, és ismét a Szigony utcában van. Ahol balra kanyarodva visszajut a Baross utcába, de jobbra kanyarodva eljut a Tömő utcáig, és onnan megint nem sok lehetőség van. Vagy végighalad a Tömő utcán az Illés utcáig, ahol vagy a Baross utcába, vagy a Ludovika térre juthat ki. Vagy bekanyarodik a Balassa utcába, ahol a zsúfolt Apáthy utcán át a szintén zsúfolt és katasztrofális állapotú Bókay utcába jut ki. Itt, ha balra megy, kijut az Üllői útra, ahol csak a városközpont felé tud haladni. De ha itt jobbra megy, akkor először a Tömő utcába jut ki, ahol mehet a Balassa utcába, vagy az Illés utcáig. Vagy továbbmegy, és akkor visszajut a Práter utcába – ahol ha jobbra megy, akkor visszajut a Szigony utcába. Aki a Bókay utca végén balra megy, ugyanúgy jár, mintha a Szigony köz végén jobbra fordult volna (miután átvágott a „Szigony tér” parkolón): innen már csak a Leonardo utcába tud behajtani, mely első utcája a Tömő utca, és a vége az Üllői út. Aki viszont az Üllői útról jobbra kanyarodva hajt be a Bókay utcába, először az Apáthy utcát keresztezi – ahová nem hajthat be. A következő keresztutca pedig a Tömő utca. A többit lásd fentebb. Aki a Práter utcán próbálkozik, az mindkét irányból eljut a Szigony utcáig, illetve a Leonardo utcáig. Aki a 32-esek tere után a Horváth Mihály téren jobbra kanyarodik a Futó utcába, és onnan balra kanyarodva a Práter utcán át akar eljutni a Szigony utcáig, illetve SOTE klinikáihoz, számoljon azzal, hogy a Práter utca is zsúfolt, és egyben építési munkák felvonulási és logisztikai útvonala a Kisfaludy utcától a Leonardo utcáig. Egyszóval, a forgalomszervezést elqrták… de alaposan.

Elqrták… nem kicsit, nagyon. Mert mindez nemcsak a SOTE klinikáinak életét, de nem is csak a Szigony, a Tömő, az Apáthy utcában lakó autósok dolgát nehezíti meg, hanem nehézségeket okoz például a Práter, Szigony, Leonardo és Tömő utcai panelházakban, vagy a Práter-Füvészkert-Tömő-Szigony utca között lakó autósoknak is. De tekintettel arra, hogy ez a terület az un. „Déli Gettó”, mint „Szigony negyed”, mind szociológiai, mind etnikai összetétele alapján nem szíve csücske a körzetvezetőségnek és Kocsis körzetvezetőnek, finoman fogalmazva a körzetvezetőség és Kocsis körzetvezető rendkívül érzékelten az itteni problémákra. És ezek a problémák kiterjednek a parkolási helyzetre is. Amely finoman fogalmazva kritikus, különösen a SOTE klinikáinak környékén. A munkálatok miatt parkolóhelyek tucatjai estek ki. Viszont a klinikákra autóval érkezők száma nem csökkent. Így a Tömő, Balassa, Apáthy és Bókay utcában közelharc folyik a parkolóhelyekért – olyan szinten, hogy szükség esetén akár úgy is leparkolnak egy „nyúlfarknyi” helyre, hogy a forgalmat megnehezítik, lassítják. Ennek egyik következménye az, hogy mára a Ludovika tér is „megtelt” parkolási szempontból. Amely problémák tovább növeli a klinikák, illetve az MTA KOKI „logisztikai nehézségeit”. Az MTA KOKI a Szigony utcai teherbejáróját nem tudja használni, így megnyitotta a régi, az Apáthy utca felőli tartalék teherbejáróját. Mely mellett előszeretettel és/vagy kényszerből parkolnak úgy autók, hogy azoktól egy furgon, egy zárt teherautó (pl.: „dobozos”) nem tud bekanyarodni vagy kikanyarodni. És ezeken a mellékutcákon a szemétszállító járművek közlekedése is nehézségeket jelent. Nem is beszélve a SOTE nagyobb méretű „dobozos” teherautóiról. Nagyon egyszerű lenne a megoldás: a Balassa utca 3-9 szám alatti, négy egymás mellett lévő, majd harmadtömbnyi üres telket, és a velük közvetlen kapcsolatban lévő Apáthy utca 16 .sz. telket tereprendezés után nyílt parkolóvá kellene tenni a munkálatok idejére. Vagy pedig a Bókay-Práter-Szigony-Jázmin-Füvészkert-Tömő-Balassa-Apáthy utca által határolt területen lakó autótulajdonosok számára kellene biztosítani ingyenes parkolóhelyet a munkálatok idejére – pont úgy, ahogy most is működik ilyen parkolóhely a Szigony utca 26-32 szám alatt, a RÉV Rt. „üzemeltetésében”, azon józsefvárosiak részére, akik gépkocsival az építési munkák miatt nem tudnak parkolni a Vajdahunyad, a Futó, a Nagytemplom, a Leonardo és a Práter utcák érintett szakaszain. De ez a „kegy” nem jár a „Szigony Gettó” „verdás” népségének.

Elqrták… nem kicsit, nagyon. Sehol egy tájékoztató tábla. Az autós az utolsó pillanatban, és túl későn szembesül a megváltozott forgalmi viszonyokkal és iszonyokkal. Nem ártana pár tájékoztató tábla – például a Baross utcában a Nap utca és a Szigony köz közötti szakaszon, hogy aki a Szigony utcán szeretne behajtani, az inkább kerüljön a Kálvária térig, majd onnan az Illés utcán és a Práter utcán át; vagy az Illés utcán a Ludovika térig. Illetve a Práter és Szigony, és a Szigony-Tömő kereszteződésébe arról, hogy a Szigony utca - Üllői út jelzőlámpás csomópont helyett a Leonardo utca, illetve a Ludovika tér csomópontját vegyék igénybe. Sehol egy tájékoztató tábla, de még lakossági tájékoztatás sem. De bezzeg a Palotanegyedben például a Mária, vagy a Krúdy utca felújítása előtt volt tájékoztató kiplakátolás, és került tájékoztató a postaládákba is. Ez is ugyanolyan beszédes a körzetvezetőség és Kocsis körzetvezető egyes józsefvárosi negyedekhez való viszonyulásához, mint az ajánlószelvények ellopása miatt feltört józsefvárosi postaládák kapcsán Kocsis körzetvezető „kommunikációja”: minden fideszközeli sajtóorgánum ugyanazokat a feltört palotanegyedi postaládákat mutatja – de arról szó sem esett, hogy például a Mátyás tér és környékén is tömegével törtek fel postaládákat, és lopták el számos ott lakó romák ajánlószelvényeit is. Ahogy Kocsis körzetvezetőnek a feltört postaládák önkormányzati helyreállítására tett ígérete a valóságban már nem képes kiterjedni a Magdolna negyed és Szigony negyed postaládáira.

Van még egy paradoxon – mégpedig a Klinikák metróállomás előtti közterület. Amely egyrészt autóval csak az Apáthy utca felől közelíthető meg, vagyis az üllői útról tilos a behajtás a Szigony utcába. Másrészt ahol pedig a FIDESZ szakosított agrárszerve, a MAGOSZ tejárusító autója INGYEN használhatja a közterületet, a nap 10-12 órájában a járdán parkolva. És mindennap bejut a metróállomás előtti széles járdaszakaszra a szintén itt árusító mobil cukrászdával – amit csak úgy tud megtenni, ha a behajtani tilos tábla ellenére behajt a lezárt Szigony utcába a menetiránnyal szembe. Akárcsak a metróállomás és az MTA KOKI közötti, csak gyalogosforgalom által használható közterületen majd mindennap ott parkoló autó, illetve a taxiállomáson parkoló taxik és egyéb autók. Szóval, ők mentességet kaptak a KRESZ előírásai alól? És ehhez vajon mi kellett? Talán elég volt bemutatni a „gárdapártolásról” szóló csekket a körzetvezetőségen – netán Kocsis körzetvezetőnek? Ugyanis a Klinikák metróállomás előtti járdát pontosan azért szélesítették ki több mint 10 méteresre, hogy a metróállomáson történő baleset mentésében részvevő mentő és tűzoltó gépjárművek tudjanak hol megállni. És a közterületet ingyen használó MAGOSZ tejárusító, illetve a mobil cukrászda ezt a „mentési felvonulási területet” foglalja el. Úgy tűnik, az előírások nem vonatkoznak mindenkire egyformán, és vannak egyenlőbbek az egyenlőknél is. Úgyhogy a józsefvárosi körzetvezetőség és Kocsis körzetvezető ezt is elqrta… nem kicsit, nagyon.

Gondolom Kocsis körzetvezető majd akkor fog mutatni érdeklődést a „Szigony gettó” iránt, ha ezen az érintett szakaszon befejeződik a gyűjtőcsatorna építése – mely egyben kiváltja a Szigony utca alatt húzódó, jelenleg is üzemelő, 1879-ben téglából épült (!) csatornát is -, és személyes jelenléte mindenképp szükséges a „szalagátvágásos hacacárén” a dübörgő kampány érdekében. Reméljük, legalább a szalagátvágást nem fogja elqrni.

És reméljük, hogy ami csatorna épül a Szigony utcában, az talán nem a „Panama”.